A szakácsnő
Már délután látszott, hogy a nagyobb asztalfoglalás nélkül kevés bevétel lenne – de mivel azt elfogadták, nem lehetett kitenni a ZÁRVA táblát. Az idő is pocsék volt, folyamatosan esett, ember nem járt az utcán. A kávézóban egy fiatal pár és egy magányos laptopos ült. Majd beállított a férfi egy ismerőse, cvikkerrel, mintha a múlt század elejéről érkezett volna. Beszélgettek fél órát, aztán a vendég rengeteget telefonált és elment.
Szép lassan érkeztek a foglalásra az emberek. Először ketten. Egyik csapolt sört kért, a másik üvegest. Két külön kultúra. A csapolt kedvelője igencsak szerencsétlennek tűnt. Autómosó vállalkozást indított, mint mesélte. A kétszázadik kocsi után jól ment a belső tisztítás. Már majdnem megél belőle. A kovid alatt hazaköltözött a szülőkhöz, szinte végig otthon kellett lenni velük, azóta sem igazán tért vissza az emberek közé. Feladata a fa behordása, a szülők azzal akarnak fűteni. Mégis meghízott. Nem talál magának párt. Az üveges sörös mesélte, nála minden rendben, projekteket visz, és egymás után jönnek a gyerekek, akiket el is tud tartani. Szivárogtak lassan a többiek, udvarias középkorú férfiak és nők. Egykori osztálytársak. Köztük egy pár. Ők egész este nem ültek egymás mellé, de mindig ugyanazt kérték, ami miatt a férfi úgy véli, ők ketten még teljesen megbíznak egymásban, de már gyengül a kapocs. A lányok többet késtek, jöttükre rögtön megtelt zsivajjal a terem. Melegszendvicsek, borok. Senki nem ivott sokat. Egyes nők különösen egészségtudatosak voltak: csak tea, limonádé.
A férfi aznap egyáltalán nem kívánta a munkát: a pultos betegsége miatt ugrott be, dolgozott már eleget, a többieknek ez volt a karácsony előtti utolsó munkanap, neki pedig enélkül is rengeteg feladata volt.
Ismét benézett egy barátja. Amikor délelőtt beszéltek, és megtudta, hogy ő lesz szolgálatban, jelezte: jönni fog. Diskuráltak. Csöngött a hely telefonja. A cvikkeres volt az. Nem hagyta-e ott a kulcsát. A pad alatt nem (elnézést kért az ott ülő nőktől, hogy benézhessen), a vécében nem, a fogason, na, ott igen! Akkor visszajön érte, mert így nem jut be a lakásba.
Újabb viszki a barátjának, fél deci bor neki. Sztori. Egy közös ismerős évente pár hétre egyszer-kétszer hazalátogat külföldről, és akkor, de csakis akkor összejön a régi nagy szerelmével, hogy szinte megállás nélkül azt tegyék, amit férfi és nő évezredek óta csinál. Jelenlegi párjaik ilyenkor becsukják a szemüket. A cvikkeres visszaért. Megörült a kulcsnak, még puszit is akart adni a férfinak, amit az nem fogadott el. Leültette a barátja mellé, kicsit magukra hagyta őket, felszolgált. A barát hazament. A cvikkeressel még hosszan diskuráltak, kísérleti filmek, Haiti, Najmányi László, Kim Korbisier, majd az is hazatekert.
Zárás. Minden mosatlanul maradt, eddig sem volt kedv, a rendrakáshoz végképp nincs, majd karácsony után. Kocsi.
A Rudas fürdő előtti megállóban valaki állt az esőben, stoppolva integetett. Idősebb, hajléktalan külsejű asszony. El mellette, visszapillantó tükör, megállt, visszatolatott. Hova megy. Moszkva tér. Oké, épp útba esik. Nem áll a szájára a Széll Kálmán – a férfi megérti. A hajléktalan külsejű asszony beszállt. Úristen, felkészült rosszabbra is, de a rántotthús és a sülő olaj intenzív szaga ebben a töménységben mindent olyan agresszíven betöltött, hogy kis híján felfordult tőle a gyomra. Ez az asszony biztos rabszolgakonyhán dolgozik. Pedig itt nincs is étterem. Nem itt, eddig egy kolléga hozta el – válaszolt amaz nyugodtan. A Bertalan Lajosban szakács. Mindent elkészít, nemcsak rántott húst. Az egyetlen baj az, hogy nagyon sokáig tart a munkaidő, ilyenkor már nincs, ami hazavigye. De élni kell, és nem panaszkodhat, itt mindig fizetnek. Egy éve még autózott, tavaly odaadta a lányának a kocsit, járjon vele az. Az ő reflexei 67 évesen már nem elég jók ehhez. Fiatalon sem félt felvállalni a sorsát, most már csak nem csapja be magát. És még a családnak is használt vele. Félretesz nekik emellett is elég sok pénzt. Az asszony kiszállt.
Hazafelé a hegyen már havazott. Egyesek gyászoltak, mások szeretkeztek a meleg szobában, miközben hullott a hó. Majd elolvad. Lucsok, sár lesz belőle, táplálva rothadást és növekedést.
Balogh Endre a PRAE.HU Informatikai és Kommunikációs Kft. ügyvezetője, a Prae Kiadó vezetője, a prae.hu művészeti portál főszerkesztője, a Kis Présház irodalmi kávéház és szórakozóhely egyik tulajdonosa, programszervezője, a Palimpszeszt Kulturális Alapítvány kuratóriumi elnöke. 2007-ig csak kisprózát közölt, majd hosszú hallgatás után 2022 eleje óta verset, prózát ír.
