Még sötétedéskor is moccan kezed alatt a szőlőtőkék körül magasodó homokbuckák Vénusz-dombja, homlokodon a fejlámpa kés-éles sugara hasít az égre, mintha te töltenéd fel a csillagokat is, hogy tükörképük a pocsolyákból felröppenhessen a helyére. Kicsit megpihensz, megbillen alattad a sámli, mert lehajolva már neked sem megy. Érzed, elöl vagy utolsó az egyenlők között, nincs helycsere. Fekete árnyék siklik a fákon, tested átrajzolja a béke körvonala, ujjaid, akár a gyökerek a mélyben, nem engednek a lazításban, mintha összefognának ellened a küzdelemben, mert ők még tudják, mi a törvény Ég és Föld között. Csak benned zavarodott meg a szokásos bioritmus, fáj lelkedben a karanténba zárt személyes mikrovilág. Ajkadon egy ott felejtett fohász keresi útját, felkéredzkedne Isten udvarába, bizonytalanul tévelyeg aurád körül, s reméli, nem sodorja magával az ördögszagú éjszaka.
KAPCSOLODÓ ANYAGOK
október 14, 2024
|
Irodalom
|
Rovatok
Cserebere
Részlet a Túlhevült a pokol tüze című, a Mentor Könyvek Kiadónál hamarosan megjelenő ...
szeptember 18, 2024
|
Irodalom
|
Rovatok
Molnár Zsolt versei
Rövid levél Charles DarwinnakTisztelt uram,bizonyára rosszul értelmezte.Az egész levezetés ...
szeptember 11, 2024
|
Irodalom
|
Rovatok
Vilma néni
Január végi hideg van, hull a hó. Kis, sötét cukrászdához érek, szinte naponta elmegyek ...
október 20, 2024
|
Esszé
|
Rovatok
Türelem
Kassay Károly, ez a „derék veterán színész”, kilépett a kolozsvári Magyar Színház ...
október 13, 2024
|
Kritika
|
Rovatok
Odalent nincs semmi, csak mi magunk
A valódi szörnyek nem az ágy alatt… – hangzik el a filmtörténet közepén a sorozat egyik ...