Születésnapodra (bocs, Attila...) Huszonhét éves lettél Te, Meglepetés e versike, „öreg Szöveg”. Ajándék, mellyel meglepem Érinthetetlen kedvesem, talán, no lám! Volt egy február tizenegy, s egy oktondi színházba megy, szegény legény. Egy sor szélén gyanútlanul Üldögél, figyel, meglapul, ámul, bámul. Elhangzik sok-sok szerzemény, Megszólítja egy tünemény: Bla-bla, bla-bla. Ettől kezdve sorsán pecsét, Vágyviharba veti fejét sután, bután. Születik szonett, szívbéli. Aki írja, nem kíméli saját magát. Májusban nagy asztal körül. Néhány szónak is úgy örül, nagyon, nagyon. Még ha beszélt is zöldeket, haragudni rá nem lehet, feles- leges. Búcsú, mellkasi fájdalom, „Tudom mi ez és jó nagyon...” Tömény remény. Elmúl a nyár és ősz és tél, belém fészkelni nem késtél, szevasz tavasz! De hát nem rólam szól dalom, Horrorsüti viadalom, rémes krémes. Kívánok sok szülinapot, S aki kívánja, azt legott feled- heted.
Toprongygőg? Szabadság. Nyár, tenger, part, három zászlórúd. Pimasz szélben mindük koszlottan vergődő aligtrikolórt tart. Folytonossághiány több bennük, mint anyag. Ez miez? (morfondír) Honfiús toprongygőg? Ráadásul köbön? Vagy omázs hajdanvolt, tán dicső, tengeri csatákat megsínylő árboclobogóknak? Vagy egy újragondolt forradalmi jelkép: nagy lyuk köré cibált kis zászlómaradvány? Vagy természetanyánk hisztériájának erőfitogtató truvája: „Ezt nektek!...?” Megfejtést szabadon választhatok bármit. Vagy tán hinni, hogy a választás szabadság, nem-e gőg ez is, a toprongyos fajtából? S mint „a széles fejsze”, Kierkegaard mosolyog. p.s. Talán a gondolat hatalma, de másnap a zászlócafatok már nem voltak sehol.
Huszonhat évadot húzott le a nagyváradi Szigligeti Színháznál, de ennél is többet jelentett, hozzátartozott a város képéhez a biciklis ember, az ügyelő. Vajda Zoltán, a pályaelhagyó gépészmérnök, a megrögzött Nagyvárad-lakó. Tragikus baleset érte július végén, hegymászás közben, a Retyezátban. Ötvennyolc évet élt.
Szenvedélyes moziba járó ember volt, aki 1994-től 2009-ig a Bihari Napló napilapban rendszeresen közölte kiváló filmkritikáit, filmjegyzeteit. Amit kevesebben tudnak róla, hogy verseket is írt, legutóbb 2019 nyarán publikáéltunk tőle, még a Váradban. Két, eddig közöletlen írásával búcsúzunk tőle, köszönet érte gyermekeinek. Hiányzol, Vézé, nyugodj békében!
