A Kígyó, a Tyúk, Mari és János nagyapám nagyanyám egy nádas mellet laktak a kígyókkal vesződtek folyton ők voltak a szomszédaink nem voltak jó szomszédok mindig kéretlenül jöttek vitték is a naposcsibét máskor csak úgy a semmiből rossz nyelvük Marira sziszegett lehet így hívni őket szomszédok de úgy is ahogy ők hívták az ördög maga az alvilág lényei amit Jézus sarúja eltapos igen ez volt nagyapám Jézus Sarúja János máskor csak úgy Varga miután vassvillával megölte a kígyót kitette az aszfaltra az autók elé mert csak akkor múlik ki mondta ha a Nap már lement aztán ordított a tyúkokkal repült utánuk szalmakalap szerszám kő és féltékeny volt gyűlölte a csütörtököt Mari akkor ment piacra sajnáltam a tyúkokat annál inkább a kígyókat Isten hasra kényszerített teremtményeit rájuk gondolok mindig ha hasra kényszerülök a kígyókra a tyúkokra Marira Jánosra és látom is őket egy napsütötte tornácon ülnek együtt igen ül a Kígyó a Tyúk Mari és János egy zöld padon és valami mély egyetértésben egy számomra még ismeretlen nyelven beszélgetnek ropogósat kacag Mari ahogy itt már csak én tudok Hárman egy autóban nincs miért aggódnod megéreztem a hűség felelősségét vigyél majd halászni magaddal ilyeneket hazudott a kicsi szád mert végülis hazudtál és hazudott benned ő aki benned lakik kénye kedvére oda teszi a bútorait ahová akarja asztalát az ágyadra fotelét az asztalodra székeidet ki is dobja már ülnöd sincs hova fáj is a hátad rendesen látod mindig leveszem rólad a terhet hogy ezt velem nem te hanem ő csinálja ennyire jó lennék kétlem nem akarok az lenni jó lenne lábra állni és páros lábbal kirúgni a homályt az ablakon s ha visszajön az ajtón lámpát gyújtani neki de nem jóságból hanem hogy egyáltalán ne legyen tűnjön el szívódjon fel menjen haza az anyjához a sötétséghez és diskuráljon vele a ködről vagy amiről akar és hagyjon engem békén az éjjel azt álmodtam hogy te a homály és ő a köd jól megvoltatok és nekem fájt nekem nevem sem volt azt kerestem egyedül egy sofőr nélküli autó hátsó ülésén miközben gurultunk az ölelkező homályban és ködben arról beszéltetek hogy mikor vajon mikor születik már meg a gyermeketek a bizonytalanság úristen gondoltam én leszek majd az a megszülető de aztán lenéztem és láttam hogy lóg a nyakamban egy dögcédula lefordítva nem fordítottam meg nem akartam látni a kettős- pontok utáni űrt a semmit de mégis valahogy nyugodt voltam mert volt testem veletek ellentétben és arra gondoltam hogy egy testben keringő semmiből egyszer csak lehet bármi
