Önmaga elől Híg dél lépked a fák között, avarból sző magának barna kabátot, csipkebogyókból apró gombokat varr rá. Készül a hűvösebb napokra, jégbőröző pocsolyákba süllyed, menekül a saras ösvényeken, kutyává változik, kővel dobálják az emberek, csak fut, csak fut, lobog rózsaszín felhőhaja az égen, homloka fehér deret izzad, csak fut, csak fut, megállás nélkül önmaga elől vagy versenyt az idővel. Akklimatizáció A maszkok helye az arcokon megmaradt, mint a fürdőruha nyoma a nyári bőrön, a természet alkalmazkodik az alabástromszínű közönyhöz, és úgy gondolja, semmi szükség illatokra, a kerítésekről lecsurgó lila orgonákra. A tavasz elmarad, a fűben ciripelő tücskök ezt már tudják, szólnak a pipacsoknak és a levendulának is, hogy néhány napon belül tikkasztó nyár következik, a fény perzselni fog, ólomgolyók hullnak az égből.
KAPCSOLODÓ ANYAGOK
október 14, 2024
|
Irodalom
|
Rovatok
Cserebere
Részlet a Túlhevült a pokol tüze című, a Mentor Könyvek Kiadónál hamarosan megjelenő ...
szeptember 18, 2024
|
Irodalom
|
Rovatok
Molnár Zsolt versei
Rövid levél Charles DarwinnakTisztelt uram,bizonyára rosszul értelmezte.Az egész levezetés ...
szeptember 11, 2024
|
Irodalom
|
Rovatok
Vilma néni
Január végi hideg van, hull a hó. Kis, sötét cukrászdához érek, szinte naponta elmegyek ...
október 20, 2024
|
Esszé
|
Rovatok
Türelem
Kassay Károly, ez a „derék veterán színész”, kilépett a kolozsvári Magyar Színház ...
október 13, 2024
|
Kritika
|
Rovatok
Odalent nincs semmi, csak mi magunk
A valódi szörnyek nem az ágy alatt… – hangzik el a filmtörténet közepén a sorozat egyik ...