Ami köztudott: Boncza Berta, Bertuka, egy svájci intézetből még kamaszlányként küldözgette verskezdeményeit Adynak. Csinszka Ady halála után nem sokkal kereste Babits-csal az érzelmi kapcsolatot, talán a támaszt is, sokak szerint udvarolt neki. Az „ostrom” elől a „költőfejedelem” azonban vidékre menekült, és szerelmük történetét megírja Költészet és valóság című novellájában, amit a Nyugatban közöl. De közben 1920 augusztusában Csinszka Márffy Ödönnel köt házasságot, akitől korábban, még Ady életében, rajzórákat vett. Boncza Berta, Bertuka, Csinszka 1934 augusztusában, egy agyvérzést követően meghal.
Amiről kevésbé ismert: kötetben először 1931-ben jelentek meg Csinszka (összegyűjtött, összes?) versei ezzel a címlappal:
Csinszka
Versei
A címnegyedben:
Csinszka versei
Vészi József
bevezető írásával
Márffy Ödön rajzával
Valamint:
Ez a könyv Csinszka verseiből készült 1931 karácsonyára, az Általános Nyomda Könyv- és Lapkiadó R.-T. üzemében, famentes, merített papíron. A versekhez előszót Vészi József* írt.
Ebből a kiadásból Csinszka aláírásával és Márffy Ödön rajzmellékletével 350 számozott példány készült.
E példány száma //////
A példány, aminek kapcsán mindezt előhívom, számozatlan, illusztrációkat sem tartalmaz és Kéry Imre nagyváradi könyvkötő mester Dudek utcai műhelyében az eredeti borítót felhasználva kötötték újra.
A régi barátsággal dedikált példány tartalmazza még Csinszka, Boncza Berta, Bertuka Tabéry Gézához, 1932. február 28-án keltezett kézzel írott levelét. (Nem mellékes, a levélben említett Gulácsy Lajos éppen egy héttel a levél keltezése előtt halt meg Budapesten.) És tartalmaz egy későbbi üzenetet, az akkor már két éve özvegy Márffy Ödön ugyancsak Tabérynek címzett sorait is. Ezeket a leveleket a kötet végére, a Tartalom oldal hátlapjához, avatott könyvkötőmesteri kézzel ragasztották.
A levelek szövegét betűhíven, Csinszka híresen hibás helyesírását megtartva tesszük itt először közzé, amint ekkor már volt férje, Márffy Ödön sorait is.
Boncza Berta, Bertuka, Csinszka levele Tabéry Gézának
1932.II/28.
Kedves Géza. nagyon jól esett hogy ilyen melegen foglalkozott a Könyvemmel – s nagyon jól esik ha igazán szereti ezeket a részben Közös gyerekkorunkbol viszájáro fölsírásokat. Nem hiszem, hogy fogok még verset írni. Ebben a percben hogy így kijött a napvilágra minden elfojtott hangom, nincsen is mondanivalom.
Ami lesz még – ha megtudom csinálni – az komoly, becsületes próza kell legyen. s még az elgondolástól is fázom mennyi munka, izgalom vár rám – ha lesz erőm szembenézni vele. Néha ugy érzem minden és mindenki az egész életem, sorsom és vérmérsékletem játékossága ezt a Könyvet szolgálja – máskor meg – nem hiszem, hogy valaha is beletudjak fogni.
Félek tőle és izgat – fázom és vágyom utána.
Különben pedig élek – és várom a szobám ablakából az új tavaszt. Ugy vagyunk itten – most mint egy tiszta, jó svájczi szanatoriumban, pénzünk nem nagyon van, de az életünk szép. Nem fázunk, tisztaság vesz körül és valahogyan kívül van az élet, pest, minden ami nem mindég szép. –
Kaptam egy remek rádiót – remek külföldi muzsikákat, politikát és más zavarait a világ sorjának – ezt hallgatjuk, amíg elmulik a tél. Egyszer csak vége lesz.
Magát mikor látom itten nálunk?
Most, hogy szegény Gulácsyt eltemették, sokszor gondoltam reá – hogy egyszer kiakarta hozni hozzám Csucsára Dutkával – emlékszik?
Irjon pár sort arrol hogy-hogy vannak – mit csinál – min dolgozik és mikor néz erre mifelénk.
Ödön üdvözletét küldi, én sok régi barátságot mindenkinek – Csinszka – magának – Boncza Bertuka
Márffy Ödön levele Tabéry Gézánk
Budapest 1936. jan. 4.
Kedves Géza
Drága Csinszkám szekrény-fiókjában találtam ezt a levelet és könyvet. Nem tudom miért nem küldte el Hozzád. Nyilván halogatta és várt az alkalomra, hogy akad valaki, aki elviszi.
Kedves barátnőnk – Pécsi Rozi most szives lesz és eljuttatja ezeket, a most már csak megható emlékeket Hozzád.
Soha nem lehet Őt elfelejteni és ebben az érzésben telnek a napjaim.
Ölelő barátsággal
Márffy Ödön
A Csinszka-kötetnek a fenti leveleket tartalmazó példánya történetét áprilisi számunkban ismerhetik meg.
*Vészi József (Arad, 1858 – Budapest, 1940) író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő.