Kritika a Hadik c. filmről
Őszintén bevallom, nem vártam Ezektől, hogy meg merik mutatni, hős nép a magyar, nagy nemzet vagyunk – hangzik el a mondat a professzor szájából a Gyula vitéz télen-nyáron című filmszatírában. Bácskai Lauró István már 1976-ban egy olyan korhangulatra építette fel filmjét (és abban egy fiktív történelmi sorozatot), amelyben ez a kérdés nagyon is relevánsnak hangozhatott, még ha ebben a magyar történelmet feldolgozó filmes alkotásokra való igény karikírozva is volt. Persze, a Gyula vitéz… arról is szól, hogy a kádári politikai kurzus “tartalomgyártói” hogyan is óvatoskodnak a történelmi áthallások miatt. Illetve arról is, hogy egy jól sikerült népszerű történelmi sorozatnak milyen hatásai lehetnek a jelen társadalmára nézve.
Ha már kitekintünk a Kádár-korra: a Magyar Televízió gyártói igenis foglalkoztak két emberöltőn túli történelmi tárgyú feldolgozásokkal. Ezek kapcsán talán Zsurzs Éva neve csenghet a legismerősebben. A koppányi aga testamentuma vagy A törökfejes kopja még most is a nosztalgia-tévécsatornák repertoárdarabja. Ugyanígy a Zsurzs nevéhez köthető sorozatok is a hősteremtés hosszabb lélegzetvételű munkái: ilyen A fekete város, de készített ő még több részes feldolgozást, például a Zrínyit. Mondhatni, a Magyar Televízió lefektette az alapokat. A Tenkes kapitánya, a Rózsa Sándor több évtizeden át alapműnek számított az ismétléseknek (is) köszönhetően. Az érdekesség az, hogy erre a hagyományra a streaming tartalomgyártás idejében újra építenének. Éppen a Hadik forgatókönyvírója, Kis-Szabó Márk jegyzi az egyik ilyet, ebből sorozat is készült Aranybulla címen, vagy éppen a hetekben mutatták be az Erdély történelmét feldolgozó Tündérkertet is, Móricz Zsigmond regénye nyomán, bizonyítván, hogy töretlen a gyártók igénye a történelmi feldolgozásokat illetően.
De mi a helyzet a magyar filmiparnak a moziforgalmazás számára készült alkotásaival? Hogyan jelentek meg a XX. század előtti történelmi hős-szerepek a filmvásznon az államszocialista időkben? Rákosiék politikai kurzusa például saját propagandájának megfelelően mutatta be a Petőfi-jelenséget, illetve a 1848-as forradalmi eseményeket és a szabadságharcot. Elég annyi, hogy Avram Iancu szabadcsapatai például a magyarok oldalára állnak az Illyés Gyula által írt és a Ranódy nevével fémjelzett Föltámadott a tenger című, 1953-as filmben. Jancsó parabolája, a Szegénylegények 1966-ban már a formai újszerűségén túl épp a hatalommal való szembehelyezkedése miatt volt fontos. Az ‘56-os forradalom leverése után tíz évvel Hernády Gyula forgatókönyve alapján Jancsó egy 1848/49-es forradalom és szabadságharc utáni környezetet teremtve emlékeztette a közönséget a kádári hatalom megtorló intézkedéseire. De említhetném Sára Sándor 80 huszárját is, 1978-ból, ahol a Csoórival közösen jegyzett forgatókönyv többek között a huszár hősiességnek úgy állít emléket, igencsak naturális képi világot teremtve, hogy igazából deherolizálja is egyben a huszár-képet. A heroizmust, ami egybeolvadt a magyar huszár képével. Amit a televíziónak is köszönhetően leginkább Várkonyi Jókai-feldolgozása, A kőszívű ember fiai teremtett meg a Jancsó-filmmel egyidőben.
Fontos, hogy a huszár-figurák leginkább a 1848/49-es eseményekhez kötődnek a magyar játékfilmekben. Mint ahogy az is érdekes, hogy a magyar animáció milyen huszár-képeket fest. Két meseszerű huszár-ábrázolás példának okáért részint rokonítható a lentebb elemzett Hadik-féle huszár-képpel. Ilyen a Petőfi Sándor 1844-es elbeszélő költeményéből készült Jankovics Marcell-film, a János vitéz, mely az első egész estés animációs mozifilm volt, amely a huszár-élet szépségeit is propagálta. Ez 1973-ban, a munka ünnepén, május elsején került be a magyarországi mozik forgalmazásba. Az államszocialista berendezkedésben szimbolikus dátum, jelzem.
A másik animációs példa szintén irodalmi alapokon nyugszik. Garay János 1843-as Obsitosa a Petőfi-művet egy évvel előzte meg – ez volt Richly Zsolt Háry János című alkotásának alapja, amely 1983-ban készült a Magyar Televízió számára. Ez a munka Kodály miatt is fontos – így a huszárképhez nagyban hozzátartozik az is, hogy énekelve halljuk a mottóként szolgáló mondatot: „Hej, élet, be gyöngy élet, ennél sem szebb lehet, csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.” Mert Kodály daljátékának ezen része nem csak a magyarországi ének-zene oktatás anyagaként került be a tágan értelmezett folklórba, hanem a televízióban számos alkalommal ismételt rajzjátékfilm betétdalaként is emlékezetessé vált.
Mind a Háry János, mind a János vitéz olyan huszár-értelmezésből építkezik, mely az 1840-es éveken átszitálva fest meg egy huszárképet, mese-elemekkel tarkítva, ami már csak azért is érdekes, mert Szikora János Hadikja tulajdonképpen részint szintén ebből építkezik. „Igaz történet alapján” – állítja a film elején megjelenő felirat, ami úgy is értelmezhető, hogy ha nem is lódít a sztori, de azért fantáziadús elemekkel van tarkítva. Illetve a felirat egyben azt is jelenti, hogy Hadik András története remek filmanyag lehetőségét rejti.
Szikoráék erre a vázra is építkeznek. A magyar királyság területén, Csallóközben született nemesi család sarja magas rangú katonatisztté lesz, aki beveszi és megsarcolja Berlint is, mi több, és ez már a történelmi személyt körülvevő legendárium része, még berlini kesztyűket is hoz uralkodója, a porosz Frigyessel háborúban álló Mária Terézia számára. Mesés felemelkedés-történet legendás elemekkel.
Ezek szerint a címszereplő karakter akár olyan filmet is elbírna, amely az európai moziforgalmazásba is bekerülhetne. Illetve talán részletesebb kibontást, egy több részes sorozatot is megérne Hadik története. Ne feledjük, az államszocializmus koprodukciós tévésorozatai között voltak már életrajzi jellegű történelmi sorozatok, amelyek a tágabb, európai forgalmazásba is bekerültek. Gondoljunk a Sándor Mátyásra vagy a Benyovszky Móric életét feldolgozó Vivát, Benyovszky!-ra. A Hadikban is rejlenének ilyen lehetőségek. Illetve a Hadikot meg lehetett volna úgy is csinálni, hogy az amerikai piacot is elérje. Vannak mérföldkőnek számító ikonikus alkotások, A rettenthetetlen vagy a Gladiátor mondjuk ilyen. Sőt, a történelmi filmben rejlő potenciált kiaknázzák napjainkban is. Ridley Scott újabb rendezése, a Napóleon mostanság debütál éppen.
Hadik figuráját azonban nem emelik nemzetközi porondra az alkotók, sajna. Kár, mert tényleg megvolna a figurában szinte minden. Remélem, legközelebb eszükbe jut. Mondjuk, ha az erdélyi Alvinczi József kerül sorra. Hiszen ő is, akárcsak Hadik András (Andreas Reichsgraf Hadik von Futak), a legfelsőbb körig vitte. Hadik a Habsburg birodalom első számú katonai vezetője, földbirtokos, politikus, a madéfalvi vérengzés után Erdély katonai főparancsnoka, majd Galícia kormányzója, bizonyos értelemben a galíciai zsidók jótevője, ha lehet hinni a történelmi háttérelemzéseknek, és még bőven sorolhatnám az életrajzi sajátosságokat. Szirtesék azonban nem ezt emelik ki, hanem általa a magyar huszár-eszmény kidomborítására koncentrálnak. Ezzel sajnos nem kiterjesztik, hanem inkább lokálissá teszik a tágabb ívű, többet megbíró élettörténetet.
A filmben megvan számos fontos panel, mind a folklórból táplálkozó magyar filmművészet huszárképéből. A magyar huszár-jelenségből a magyar lesz inkább aláhúzva, pedig ez a sajátos könnyűlovas hadnem már önmagában érdekes lehetne. Hadik, Trill Zsolt megformálásában, szerény, de mégis, ha kell, kevélyen határozott vezéralak, illeszkedik a Mécs Károly által megfogalmazott Baradlay Richárd-féle huszárképhez. Szép próbálkozás, hogy Szirtesék igyekeznek árnyalni a karaktert azzal, hogy nem csak a csatatéren, a haditanácsban vagy az uralkodó köreiben, hanem otthoni környezetben is megmutatják, mint visszavonult veteránt, aki majd persze újra lóra kap a hívó szóra.
Kiemelendő: annak ellenére, hogy Hadik fiai szintén szép karriert futottak be, a huszártisztet inkább lányos apaként ábrázolják a filmesek. Lesz ezáltal egy történelemlecke- és egy mára is utaló egyenjogúság-vetülete a filmnek. Egyrészt az alkotók kiemelik, hogy a Pragmatica Sanctio elfogadtatása utáni korban játszódó történetnek a női ágon való örökösödés az egyik alappillére. Másrészt ez belevetül a Hadik-figura lányaival való kapcsolatába, igaz, csak gesztusszerűen. Legalábbis az alkotók a mához szólnak, és megpendítik, a huszár-sors nem kivételezetten fiú/férfi-történet. „Apa! Lányok is lehetnek huszárok?” – kérdezi a sarj. Mire Hadik csak felnevet, és lőni tanítja a lánygyermeket. Igaz, ez a jelenet ágyaz meg annak is, hogy a puska nem a huszár fegyvere. Annak a kard való, meg a ló, persze.
A lovas bravúr és a kaszkadőr-mutatvány egyébiránt nem is annyira Trill Zsolt, mint inkább a Gvadányit alakító Molnár Áron reszortja lesz a filmben. (Persze, neki is van dublőre.) A Petőfi, de inkább Balassi alakját is megidéző tüzes lelkű költő, szoknyabolond és egyben vitéz kardforgató karakter nem csak a huszárvircsaft, hanem a humor forrása is egyben. Ennek is van előképe a magyar filmművészetben. A Rákóczi hadnagya Fekete Miskája például hasonlóan tréfás karakter. Nem véletlenül tett szert Zenthe Ferenc országos népszerűségre Bán Frigyes 1954-ben bemutatott filmjében.
Az utolsó csatájába vágyó tapasztalt katona is bevett figura a hasonló filmes ábrázolásokban. A hősi halál toposza sokszor a hősábrázolások része. A Szalma Tamás által vászonra vitt Babochay Farkas figurája így tesz hozzá a hősies huszár képéhez egy újabb réteget. A huszárfurfang, a hősi halál, illetve a harcban edzett férfi bölcsessége mind a karakter része. Szalma pedig tud élni a figurában lévő lehetőségekkel azzal együtt is, hogy a film műfaja miatt a szerep a sztereotipizáltság csapdáját rejti magában.
Az öreg huszárnak is van előképe a magyar irodalomban és filmben. Páger Antal önfeláldozó Öreg Pálja mutat hasonlóságot a Szalma által megformált Babochayval, de megidéződik egy kissé a mókázó tisztiszolgát hozó Derzsi János figurájában is. Illetve van némi idézet-faktora annak is, hogy Szirtesék a 80 feletti Tordy Gézára osztják Károlyi tábornok szerepét. Ugye, Tordy sem először hord magyar filmben zsinóros mentét. Jelenetében ő is felel némileg a pattogós, virtuskodó katonahumorért.
Érdekes módon a humort Szirtesék kissé eltávolító módon használják a huszárokkal együtt tartó, de nem magyar szereplők bemutatásakor. A szász gyalogosok tulajdonképpen fehér uniformisok tömege, akik A Tenkes kapitányának császári katonáira emlékeztetnek. Pipogyák és pökhendiek. Ez igazából a Riedl ezredest alakító Szabó Győző jeleneteinél erős. De Reviczky Gábor Thun mestere is hasonló köntösbe van öltöztetve, bár ő inkább a jószándékú, habókos, piromán tüzér hadmérnök szerepében bolondozik a játékidő második felében.
A komolyság képét László Zsolt porosz katonatisztje ölti magára. A Von Bockot alakító színész játéka igazából rendben is lenne, ha Szirtesék nem rajzolnák túlságosan klisésre a figuráját. Az egykori hadakozás okán az arcán egy kardvágás stigmáját viselő negatív szereplő toposza kissé elcsépelt megoldás. Érdekes módon ez nem áll a másik fontos negatív karakterre. Annak ellenére sem, hogy a gyáva katonatiszt, aki intrikáival igyekszik a cselekményt előre vinni, hasonlóképpen elhasznált elem. Azonban Lábodi Ádámra alig lehet ráismerni alakítása közben. A megszokott szakáll nélkül (amit például a Tündérkertben visel) az arca megsegíti abban, hogy besimulóvá és puhává válva idomuljon figurájához. Játékát az teszi érdekessé, hogy míg mindenki egy kicsit ráerősít saját karakterére, ő ellenkezőleg, szinte láthatatlannak hat ebben az intrikus-szerepben.
Azt mindenképpen meg kell említeni, hogy a női karakterek, legyenek azok királynők, császárnők vagy akár kantinosnők, nincsenek túlgondolva a filmben. A Hadik feleségét, Francit játszó Julia Jakubowska szinte csak egy hosszabb elkomorodásig kapott szerepet. A Mária Teréziát alakító Horváth Lilié már nagyobb feladat volt, de nem hagy túlságosan maradandó nyomot. Holott Mária Teréziaként meg kell küzdenie az udvar belső köreivel és a trónjára törő Frigyessel. Ennek precízebb kibontása talán kaphatott volna nagyobb hangsúlyt a filmben. Mint ahogy Bordán Lili Erzsébete is egy szösszenetnyi alkudozás, incselkedés, majd egy zokonvétel erejéig volt hitelesítve. Ez utóbbi kettőt feleslegesnek éreztem.
Férfi film ez a javából, ha mondhatunk ilyet. A svungját pedig leginkább a Dyga Zsombor által megrendezett akciójelenetek adták meg. Jelzem, itt is inkább heroizáló cél lehetett kitűzve, mert bár látunk néha komolyabb harci sérüléseket, de azok akár nyugodtan megmaradhattak volna a vágószoba titkának. Szintén a heroizáltság képét erősíti az is, hogy a jelmezek általában makulátlanok, ami engem zavart, mert ha átvág a huszár a fél kontinensen, legyen már egy kissé maszatos. Illetve, ha beugrik a vizesárokba, nem bánom azt sem, ha csöpög belőle egy pettyet a szutyok, mert így sajnos kap egy kis Háry Jánosos gellert az ábrázolásmód. Még akkor is, ha a Berlinbe ért Hadik kezét egy kicsit be is fogta valami pipamocsok.
Győri Márk operatőr munkája tetszett, mind a külsők, mind a belsők igényességet árultak, még ha néhol giccsbe hajlóak is a képek. A zenéért felelős Gulya Gergely már kevésbé győzött meg, mert nem éreztem, hogy a zene hangulatfokozása eredeti ötletekkel lett volna megtűzdelve, holott az fontos lenne, pláne egy ilyen zászlóshajónak szánt műfaji filmben.
Szikora filmje minden hibája ellenére egy nézhető film, főleg, ha a Gyula vitéz…-ben megfogalmazott mondatra érkezett válasz első fecskéjének tekintem. Ha a nemzeti hősök teremtése a cél, akkor a Hadik minden gyermekbetegsége ellenére élvezhető, biztosan meg fog érni a tévében néhány ismétlést is, ahogy a megosztó platformok is jegyzik majd.
A hősteremtés egyébként folytatódik, hiszen a Hadik forgatókönyvét író Kis-Szabó Márk jegyzi – Rákay Philippel és Szente Vajkkal közösen – a Lóth Balázs által rendezett Most vagy soha című, a márciusi ifjakról szóló forgatókönyvet. Az ebből készült film rekordbüdzsés, már csak ezért is megelőzte a híre. Elhamarkodott lenne most többet mondani ezzel kapcsolatban. A Hídember és a Kincsem is megszenvedte ezt. Egyelőre annyit jelzek, hogy a film teasere bárki számára elérhető a neten.
