Ne csak nézd, próbáld meg látni is a képet – buzdította a 11 éves Kiss Andrist Petre Abrudan, az első művész, akivel a sors összehozta a későbbi nagyváradi kardiológus főorvost. A felszólítás termékeny talajra talált, a művészet iránt fogékony gyermek ízléssel és ráérzéssel megáldott műértővé és művészeti íróvá cseperedett. Több száz értékes munkát számláló gyűjteménye az erdélyi magyar képzőművészet sajátos szelete. S hogy ez könyv formájában is élvezhetővé vált, az íráskészséggel is megáldott orvosnak köszönhető, aki kötetbe szerkesztette nemes hobbija eredményét.
Kiss András 1938-ban Belényesen született, szülei 1940-ben Nagyváradra költöztek, gyermek- és felnőttkora, szakmai kiteljesedése, műpártolói, műgyűjtői tevékenysége elsősorban ehhez a városhoz köti. A Pece-parti Párizs mindent megadott, amit egy kultúra iránt fogékony orvos elképzelhetett. Ahhoz azonban, hogy szenvedélyének zavartalanul hódolhasson, biztos egzisztenciára volt szüksége, a főorvosi cím elnyeréséig vezető út pedig nem volt akadálymentes. Az 56-os forradalommal szimpatizáló magatartása miatt egy évre kizárták a marosvásárhelyi orvosi egyetemről, lakatosként kellett dolgoznia. E kitérő után pályája a vidéki körorvositól a kardiológus főorvosi státusig zavartalanul ívelt felfelé. Ám szakmai sikerei sem feledtethették az egész országot, a kisebbséget pedig kétszeresen sújtó diktatúra elembertelenítő hatását. A kiutat a sötétségből a művészet jelentette számára, korán felfigyelt az ellenzékiségéről és avantgárd beállítottságáról híres Jakobovits Miklós sajátos, metafizikus beállítottságú munkásságára. Szoros baráti kapcsolatba kerültek, a művészi erényei mellett emberségéről és segítőkészségéről is ismert festő nyitotta meg számára a művészvilág jelentős alkotóihoz vezető utat. Ennek hű dokumentuma a Vigasz és öröm című kötet.
A mű három fejezetre oszlik – Partium, Erdély, Trianoni Magyarország. Váradon ismerkedik meg mások mellett Kristófi Jánossal, Mottl Románnal, Macalik Alfréddel, Hora Coriolannal, Kiss Elekkel, Ferenczy Bélával, a naiv festő Ion Nita Nicodinnal, tárul fel előtte Urszinyi Mária sajátos világa. Különleges élmény számára a kortárs művészet két fiatal képviselője, Ujvárossy László és Jovián György munkássága. Utóbbiról írt méltatása komoly szakírói készségről árulkodik. De a Pirk Jánost és Mohy Sándort pályáján elindító Litteczky Endre, a szecessziós Balogh István és a tragikus sorsú Tibor Ernő művészi ouvre-je sem kerüli el figyelmét.
Hogy aztán táguljon a kör és kerüljenek be a képbe az erdélyi nagyok. „Életünk nagy ajándéka, hogy szeretetével barátságába fogadott bennünket a csendes, bölcs és mélyen humanista Incze János Dés” – írja a szerző. Baráti levelezésükből is ízelítőt kapunk. A nehezen megnyíló, de irányába haláláig mély baráti érzelmekkel viseltető Mohy Sándorról írottak pedig emberi nagyságában is megjelenítik Erdély egyik legjelentősebb festőjét. Aki Kiss András feleségének portréját is megfestette, az erdélyi Mona Lisát, ahogyan állítólag, Banner Zoltán nevezte. S amilyen közvetlen hangvételben szólnak hozzánk Benczédi Sándor kisszobrai, olyan hangnemben tárja elénk látogatásainak hangvételét is a szerző. Fülöp Antal Andorról az elragadtatás hangján szól. „Az emberi lélek tisztaságának lenyűgöző példaképe marad számomra” – írja. A különleges élményt jelentő Nagy Albert-munkákkal a festő öccse révén ismerkedett meg. Gyűjteményét gazdagítja a Szervátiusz Tibortól rendelt Corpus, de megtalálhatók Gergely István, Fuhrmann Károly, Gy. Szabó Béla, Cseh Gusztáv, Kádár Tibor, Bardócz Lajos munkái is. A nagybányaiak közül Balla Józsefet és Tőrös Gábort ismerte személyesen, de gyűjteményében Ziffer, Mikola, Nagy Oszkár, Perlrott Csaba Vilmos, Jándi, Ferenczy Károly festmények is szerepelnek.
A diktatúra szorításából menekülve 1989-ben Kiss András családjával áttelepült Magyarországra. A szentendrei szigeten, Pócsmegyeren volt háziorvos, tovább hódolva műgyűjtői szenvedélyének. A trianoni Magyarország című rész ennek állít emléket. Itt ismerkedik meg a már idős Ónodi Béla festőművésszel, valamint Aknay Jánossal és a szobrász Kő Pállal. Gyűjteményét Csók István, Vaszary János, Tornyay János, Márffy Ödön, Gulácsy Lajos, Egry József, Barcsay Jenő, Szalay Lajos, Kondor Béla, Aba Novák Vilmos munkái gazdagítják.
„Lehet-e képeimmel valami vigasztalót mondani, lehet-e művészettel imádkozni?” – tette fel a kérdést Olasz Ferenc, és teszi fel vele együtt Kiss András is, aki kötete végén idézi a Balázs Béla-díjas fotográfus gondolatát. A Könyvműhelyben 2021-ben készült kötet szerkezetében sajátosan rapszodikus, olykor ismétlődésektől sem mentes, de hű dokumentuma a szerző ízléssel összeállított gyűjteményének. Erénye az igényes képanyag és a személyes élményekkel fűszerezett emlékezés. Több mint 300 oldalnyi öröm és vigasz, imádkozás a művészettel.
A borítóképen Tibor Ernő festménye látható.
