A Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó, közismert nevén a TESZT idén ünnepli 15. születésnapját. Mivel kamaszkorát éli, mi más lehetne a központi témája, mint az Another Point of View (Másik szempont). Ennek jegyében 11 ország 24 előadását láthatjuk, amelyek az európai színházi életet legfrissebb irányzatait képviselik. Koós Csenge, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem másodéves teatrológia szakos hallgatójának fesztiválnaplója. Nyolcadik, befejező rész.
Az elégedettségi fokom csúcsa lett volna, ha a TESZT szombaton ér véget, a Hero 4.0-val, de még hátra volt a vasárnap. Amikor is megpihentem, minden erőmet a Philip Parr rendezte Pericles-re tartogattam, egyrészt mert valóban kíváncsi voltam rá, másrészt kritikát fogok írni róla.
Elöljáróban néhány dolgot mondanék csak: nem találom a kulcsot. Azt hittem elvesztettem, de igazából soha nem is birtokoltam. Egyre az járt a fejemben, nem akarom elengedni a dolgot, annyi potenciál van a szövegben, a díszletben, a kórusművekben, de a „lesz maga juszt is az enyém” sajnos hangosabban szólt a fejemben, mint ahogy az előadást hallottam és az eszköztelenséget preferáló ízlésem kivételesen mikroportokért könyörgött. Nem éreztem, hogy lelkesedett volna Pericles történetéért a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház társulata, úgyhogy a nézők figyelme is lankadt. Gondolom rendezői döntés volt, hogy a nem színen lévő színészek civilben üljék végig a háromórás előadást, de ki a fene tudna koncentrálni, a teremben tomboló kánikulában, téli kabátban ücsörögve? Voltak nyilván nagyra értékelendő színészi próbálkozások, Vajda Boróka éneke egyenesen elbűvölő volt, ahogy az összes zenés jelenet emelte kicsit a kollektív energiaszintet. Talán ez kellett volna, hogy legyen az a bizonyos elveszett kulcs.
A szintén Philip Parr rendezte Szívszóráson is részt lehetett venni, a kedves, szabadtéri sétálós előadásnak nagy sikere volt.
Megtekinthették a nézők az Independent@TM – Helyi független színházi mikroévad c. projekt és a TESZT keretein belül a temesvári Basca Színház éhség c. előadását is, erre sajnos nem jutottam el. Pedig a szervezők részéről jó választás volt, a 2023-as TESZT-en szintén láthattuk az Éhséget Nagy Péter István rendezésében.
Mátyás Zsolt Imre színész, Pericles – a journey c. képzőművészeti kiállításának megnyitója is ezen a napon történt. Zsolt, a covid időszakban kezdett el rajzolni, a Pericles volt mostani kiállításának ihletforrása.
A fesztivált koncerttel zártuk, a Shakespeare marad címmel játszott nekünk a WH formáció (Sena, Gryllus Samu, G. Szabó Hunor, Márkos Albert). Eva Leonie Fegers német furulyaművész közreműködésével a Shakespeare korabeli iszodák hangulatát idézték meg, s megpróbálták megkeresni, a jövőben hogyan fogják Shakespeare zenei világát megközelíteni.
Öt mázsányi hálával a szívemben búcsúzom a TESZT-től. Csakúgy, mint tavaly, idén is az évem fénypontja volt a fesztivál. Sok jó ember kisebb-nagyobb helyeken, várakozással, lelkesedéssel, kapcsolódási vággyal egymás és a színház iránt: számomra ezt jelenti a TESZT.
Köszönöm, hogy idén is fogadtak engem. Külön köszönettel tartozom az Újváradnak, Simon Juditnak, hogy bizalmat szavazott nekem és publikálta az észrevételeimet. Másodéves egyetemi hallgatóként jobb lehetőséget nem is kaphattam volna. Remélem, együtt „növök” a fesztivállal és ahogyan évről évre egyre jobb lesz, én is egyre jobban hozzá tudok majd szólni.
Reménykedve írom most le a zárómondatot, hogy jövőre: Folytatjuk.
Képünkön pillanatkép a Temesvári Csiky Gergely Színház Pericles előadásából
