A Szatmárnémetiben zajló 10. Interetnikai Színházi Fesztivál (Ifeszt) részben folytatás, részben újrakezdés. Tíz napon át magyar, német, jiddis, romani és román nyelven megszólaló előadásokat, könyvbemutatókat, szakmai beszélgetéseket kínál a Szatmáron másodszor, immár a Maszín égisze alatt zajló seregszemle. Simon Judit fesztiválnaplójának második része.
Meg ne halljam, hogy a szónak nincs ereje. Az írottnak, meg a jó hangosan elmondottnak. Tegnap morogtam a szállodai körülmények miatt, és tessék elképzelni, hogy megoldott. Egész nap, sőt éjjel is meleg van a szobában. Csak el ne kiabáljam.
A szép napsütés után megjött a hideg, novemberi eső. Szerencse, hogy nem vagyok depressziós alkat, mert ez a télközeli idő nem derít jókedvre.
Könyvbemutatóval kezdtük a vasárnapot. Lásd itt.
Az esti előadás nem volt szívet melengető. Sem elmét serkentő. Illusztrált, unalmas történelemórát sikerült összehoznia a Temesvári Állami Német Színháznak.
A szöveget írta és az Emberek. Eladók előadást rendezte: Carmen Lidia Vidu. Vártam az előadást, hallottam, hogy Vidu előző multimédiás produkciója jó volt, sőt érdekes, izgalmas, problémákat fogalmazott meg. Az előadás, nem csak a szöveg.
Az Emberek. Eladók morális kérdést vetne fel, de lényegében nem szól semmiről. Dokudráma akar lenni, a romániai németek kiárusításáról. A vetített képek elhalványítják, néha láthatatlanná teszik a színészeket. Igaz, ők sem nagyon iparkodnak játszani. Mondják a szöveget, a színpadon levő operatőr kamerájába, én meg nézem a vetített képet. Nézek, mint a moziba – jut eszembe az előadás alatt. Az ásítást diszkréten visszafojtom.
Mutatnak dokumentumokat, amelyek bizonyítják az NSZK (Német Szövetségi Köztársaság) és az RSZK (Román Szocialista Köztársaság) közötti titkos paktumot, hogy előbbinek mintegy tízezer nyugatnémet márkájába került egy-egy kivándorló útlevél. Megmutatják, megszólaltatják a két tárgyalót, egy főszekust és a német kormány megbízottját. Megszólalnak a szekus dossziékat vizsgáló hivatal (CNSAS) munkatársai, és elhangzanak kivándorlási történetek. Érdekes lenne ez, meg megrázó is, ha valami újdonság is elhangzana, valami, amit eddig mi, halandók nem tudtunk. És ne lenne annyira monoton. Történne valami érdekes a színpadon, amire oda kellene figyeljek. Nem történt. Semmi sem történt. Azaz, de. A romániai németeket és zsidókat eladta a szocialista Románia diktátora. Ez viszont nem színpadon történt. Senkinek nem volt kedve válaszolni a szóban elhangzott a kérdésre: – Te mennyibe kerülsz? A morális dilemma sem derült ki. Mármint az, hogy az emberkereskedelem életeket mentett.
A németek kivándorlása a témája a vasárnap esti második előadásnak is. A marosvásárhelyi Yorick Stúdió Sebestyén Aba rendezésében mutatta be Elise Wilk Eltűntek című drámáját.
Az előadást kétszer is láttam. Előszőr 2018-ban a gyergyószentmiklósi Színházi Kollokviumon, és talán a következő évben Nagyváradon a HolnapUtán fesztiválon. Az első alkalommal a következőket írtam az előadásról:
„Elise Wilk sztárszerző Romániában, számos darabját mutatták be, díjakkal jutalmazták. A marosvásárhelyi Yorick Stúdió felkérésére írta az Eltűntek (Disparitii) című drámát, melyet Albert Mária fordított magyarra. Ezzel a művel folytatódik a színház projektsorozata a Kultúra közi párbeszéd a kortárs dráma tükrében címmel. Sebestyén Aba színész, rendező, a Yorick vezetője az előadás utáni beszélgetésen elmondta, tudatosan keres női szerzőket és örül, ha egy darab ősbemutatója a független színházhoz kötődik.
A szerző szintén a beszélgetésen ismerte el, hogy ennek a felkérésnek a nyomán kezdett foglalkozni családja történetével, valamint a romániai szászokkal.
Az Eltűntek egy erdélyi szász család négy nemzedékén keresztül mutatja be az ország történelmének kulcseseményeit: 1944-1945, amikor a németeket szovjet munkatáborokba hurcolták, 1989–1990, a forradalom, aminek nyomán tömegesen vándoroltak ki a szászok, valamint 2007, az ország csatlakozása az Európai Unióhoz. Az előadásban egy-egy már halott vagy meg nem szültetett családtag monológja hangzik el, és jelenetek a család életéből. Eltartva, szinte érzelemmentesen, az elidegenítő színház nyelvén. A dráma bennem, a nézőben történik. A szöveg poétikus, az előadás, megrázó és kegyetlen. Talán a szenvedélymentessége, a humora teszi megrázóvá. Az előadás, a színészi játék elindított gondolatokat dermesztenek meg. A marhavagonokban szállított emberek egy évre rá, hogy más embereket szállítottak ezek a vagonok a halálba. A tárborból túl későn érkezett szerelmeslevél, később az állandó rettegés a retorziótól, amiért az egyik családtag megszökött. A hideg, a sorbanállás, külföldi csomagok, az állandó félelem előli menekülés. Az itthonmaradás, a konok ragaszkodás a szülőföldhöz. Majd a szabadságban a szembesülés valósággal: a külföldre szakadtak otthontalansága, a halál idegenben, az udvarló besúgói volta. Aki mindent végigél, az öreg nagynéni, az utolsó, aki mindent tud a családról, de ő meghal, a fiatalok, az X és Y generáció eladja a házat, a múlt bezáródik.
A nagyszerű, saját tengelye körül forgó kockadíszletben ott a vasfüggöny, az otthon és a bezártság, a rettegés és a boldogságfoszlányok. A múlt és a jelen, de a jövő már kiköltözik, ő már nem találkozik a fekete farkassal, a halállal. A szereplők kilépve a kockából, a színen foglalnak helyet, várják a jeleneteiket. Sebestyén Aba rendező az eltartással, a figyelmeztetéssel, hogy színház, amit látunk egy nagyon őszinte, tiszta előadást állított színpadra. Cári Tibor zenéje az előadás szerves részeként érzelmeket, hangulatokat közvetít, erősít, hangsúlyoz jeleneteket, szövegrészeket. (http://erport.ro/riport/kollokvium-brecht-ur-szellemevel).
A mások alkalommal csak megerősödött bennem, hogy a nagyszerű előadást nem kezdte ki az idő, sem tartalmában, sem formájában.
Idén nem mentem el a Szakszervezetek Művelődési Házába harmadszor is megnézni. A jegyemet odaadtam Papp Sándor Zsigmond író, újságíró barátomnak és kollégámnak, aki Bécsből jött meglátogatni az anyukáját. S ha már a szülővárosában éppen fesztivál van, színházba is jár. Az Eltűntekre már nem kapott jegyet. Örült, hogy mégis megnézheti. Remélem, neki is tetszett.
(Folytatjuk)
Borítókép: Pillanatkép a Yorick Stúdió Eltűntek című előadásából