A címbeli szlogen (eredetiben: Literatura. Arie protejată) köré szerveződött a 12. Temesvári Nemzetközi Irodalmi Fesztivál (Festivalul Internațional de Literatură de la Timișoara / FILTM), ahol a 39 meghívott egyikeként lehettem jelen. A rendezvény október 25. és 28. között zajlott, a legtöbb eseménynek a Temesvári Szépművészeti Múzeum barokk terme biztosított ideális teret. Az épület eleganciája mellett érdemes megemlíteni, hogy a szomszédos termekben nemrég nyílt Brâncuși-tárlat is közvetett módon emelte a fesztivál fényét. Legutóbb nagyjából egy hónapja jártam Temesváron, akkor a magyar nyelvű kulturális folyóiratok regionális találkozóján vettünk részt a Gerhardinum Líceumban. Már akkor is érezni lehetett, hogy a város megalapozottan büszkélkedhet idén az európai kulturális főváros címmel. Koncertek, kulturális rendezvények, kiállítások a város minden szegletében, beleértve az alternatív helyszíneket is, mindig történik valami. Vajon mi lehet a titok? Nem hiszem, hogy lenne titok. Az irodalmi fesztivál esetében három fő alkotórésze van a nagyon is olajozottan működő gépezetnek. A profi szervezőcsapat (Ioana Gruenwald, Robert Șerban és Marinela Tudor), akik nem sajnálják a fesztiválba fektetett temérdek időt és energiát, mert hisznek abban, hogy kultúrával és irodalommal foglalkozni érdemes. A támogatók, akik az anyagi hátteret biztosítják, és akik, úgy tűnik, nem fukarkodnak, amikor egy több mint egy évtizedes hagyományú rendezvénysorozatról van szó. Nem utolsó sorban pedig az a multikulturális közeg, ami ezt az egészet nemcsak igényli és befogadja, hanem nagy érdeklődéssel követi. Innen, Bihar megyéből nézve egészen irigylésre méltónak tűnik mindez.
Be kell vallanom, kicsit kedvetlenül indultam el szerdán, a fesztivál első napján, Váradról Temesvár felé. Esett az eső, nem tudtam sem online, sem telefonon buszjegyet venni vagy foglalni. Ekkor még nem sejtettem, mennyire jól fogom érezni magam, és mennyire megtalálom a helyem egy olyan közegben, ahol előzőleg senkit sem ismertem. Rögtön az első este bedobtak a mélyvízbe, hiszen Ana Blandiana, Cătălina Bălan, Ion Mureșan, Balázs F. Attila és Mihnea Bâlici társaságában olvastam fel a verseimből, majd Marina Constantinescu moderátor közreműködésével a szabadság fogalmát jártuk közül. Annak fényében vagy inkább árnyékában, ami napjainkban Ukrajnában és a Gázai-övezetben zajlik, valóban volt miről beszélnünk. Kicsit késve, de még időben érkezett egy iskoláscsoport is, és mivel a barokk teremben már nem voltak üres székek, lekuporodtak a földre. Volt valami szép ebben, ahogy a gyerekfejek felett végignéztem a zsúfolt termen, a rengeteg érdeklődőn, a tévéseken és fotósokon, mert a szervezők gondoskodtak arról, hogy az esemény kellőképpen mediatizált legyen. Az előtérben a La Două Bufnițe (A két bagolyhoz) könyvesbolt standjánál a meghívottak könyveit is árulták. A vacsoránál és a koccintásnál jobban megismerhettem a többi résztvevőt, kötetlen beszélgetések, nagy nevetések, dedikálások, fotózkodások folytak. Másnap Zsombolyára utaztunk, hogy találkozzunk a helyi iskola diákjaival. Marcel Tolcea költő vett fel minket autóval a hotel elől, aztán a műfordítóként is ismert Emilian Galaicu-Păun költővel együtt indultunk a temesvári csúcsforgalomban Zsombolya felé. Lehengerlő fickók mindketten, öröm ilyen emberekkel találkozni, megismerkedni az írásaikkal, a világképükkel, csendben figyelni a hátsó ülésről, s nyugtázni, hogy ,,nézd, a nálam nagyobbak is hasonlóan gondolkoznak, éreznek.”
Sajnos csak két fesztiválnapot tölthettem Temesváron, mert bár sokkal gyengébb hátszéllel, de itthon is folyatatni kell a kulturális tevékenységet. Csináljuk, amíg lehet. Meg kicsit azután is. A buszon hazafele végre jut idő a merengésre, ezek azok a büntetlen pillanatok, amikor akkor sem tudok sietni, ha nagyon akarok. Robert Șerban előszava a fesztivál programfüzetében úgy végződik: „Az irodalmi fesztiválok egyik célja az, hogy védelmezze és megmutassa az irodalom óriási erejét. Ezt fogjuk tenni a FILTM 12. kiadásán.” És valóban így történt. Több ország számos alkotója közt kicsit én is otthon érezhettem magam, új ismeretségeket kötöttem, zseniális emberek zseniális szövegeivel találkoztam, megtapasztalhattam, mit jelent részt venni egy a legapróbb részleteiben is tökéletes irodalmi fesztiválon. Ez a város eddig is közel állt a szívemhez, most még inkább. S ha kérdés még, hogy érdemes-e ma irodalommal foglalkozni, mekkora mozgatóerő rejlik az különböző kultúrák találkozásában, a többnyelvűségben, a hasonló gondolkodású emberek kapcsolódásában? Akkor vedd elő azt az utazótáskát, pakold be a cuccaidat, ne nyűgölődj az eső miatt, szállj fel a buszra, indulj el. Sokkal többel fogsz visszatérni, mint amivel elindultál, ezt garantálom. Indulj el, érdemes.
