Bukarestben, életének 78-ik évében elhunyt Zsehránszky István újságíró, lapszerkesztő, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának volt igazgatója.
Szia Zseka!
Éppen gondoltam, kérek tőled írást, valami általad fontosnak tartott ügyről, mindig mindent tudtál arról, ami színházakban és a színházak körül történik.
Újságíró voltál, bárhová vetett a jó vagy kevésbé jó sorsod, nem tudtad, nem is akartad le- vagy megtagadni a szakmánkat, talán hivatásunkat. Igen, hivatás, mert te úgy művelted: mindig magas szinten, tisztességgel, és lankadatlan kíváncsisággal. Minden érdekelt, mindenre figyeltél, de megtudtad tartani a szakmánkban fontos, de nehezen betartható távolságot.
Elismerted, hogy a színház volt a szerelmed, és a színház, a színháziak is szerettek téged. Kritikus voltál, de mindig a jó szándék vezérelt. A benned lakó jó ember nem engedte, hogy mások lelkébe tapossál. A nagy szívedbe belefértek a színháziak, a kollégák és biztos még marad is hely. Vártunk, hogy megjelenj, lestük az okos megjegyzéseidet, örültünk az írásaidnak.
Irigyeltem a műveltségedet, a tudásodat és az emlékezőtehetségedet. Két lábon járó színháztörténet voltál. Hihetetlen a múlt idő…
Céltudatos is voltál, de nagyon. Amikor a kisebbségi hivatalt igazgattad, akkor is foglalkoztatott a színház. Úgy gondoltad, legyen újra színházi kollokvium és lett. Kétévenként Gyergyószentmiklóson. A mások iránti érdeklődésed, a nyitottságod, a kultúrák iránti tiszteleted vezetett arra, hogy kitaláld és kezdeményezd az Interetnikai Színházi Fesztivált, ahol a magyarok mellett a többi állami pénzből működő kisebbségi színház is részt vesz. S ezzel létrejött egy roppant izgalmas, hiánypótló seregszemle.
A színházfesztiválokon találkoztunk személyesen, néha telefonon értekeztünk, e-mailen leveleztünk. Szakmáról beszéltünk és színházról. Tavaly nem voltak seregszemlék, tavaly semmi sem volt. Rosszul ment a sorunk, rosszul is végződött, de aztán újból életre keltünk, lett Újvárad. Ebbe akartam írást kérni tőled, amikor olvastam a megrendítő hírt: elmentél. Szerényen és halkan léptél ki közülünk, ahogy máskor beléptél közénk a színházi folyosón, a büfében. Hát igen, a te tudásoddal, életműveddel lehettél szerény.
Hová siettél Zseka barátom? Soha nem voltál rohanós, akkor most miért nem értél rá még maradni? Melyik szerkesztő, író, barát hívott az ottani szerkesztőségbe? Melyik színész- vagy rendezőóriás hiányolta az okos meglátásaidat?
Állítólag idén ősszel lesznek fesztiválok. Hiányozni fog csendes, mosolygós lényed, hiányozni fognak bölcs, elemző írásaid.
Szia Zseka! Fényesség fogadjon az örök szerkesztőségben!
