Ülünk szépen a Léda-házban, Varadinum, tavaszi vasárnap délután, hallgatjuk Korpa Tamást és Balázs Imre Józsefet, a két költő rendkívül szellemes és hiteles, értő felolvasásokkal illusztrált beszélgetését a Szőcs Géza Összegyűjtött versek című kötetről. Több mint hétszáz oldalas, tipográfiailag is kivételesen szép munka a Helikon kiadó gondozásában. A beszélgetést hallgatva, közben a könyvbe is bele-beleolvasva tudatosul ismét, milyen jelentős, kivételesen gazdag, korát megelőző életművet hagyott ránk Géza, aki 2020 novemberében hunyt el. Milyen félelmetesen tüneményes irodalmi-művészeti érték halmozódott fel e hétszázvalahány oldalon. Ugyanebben a teremben tartott másfél éve emlékezetes előadást, még 2021 decemberében André Ferenc Kortárs klasszikusaink sorozatunkban Szőcs Géza életéről és költészetéről, ennek az estnek méltó folytatása a mostani könyvbemutató. Ahol, bár nem vagyunk kevesen a hasonló irodalmi programokhoz képest, mégis úgy érzem, hogy méltatlanul nem elég sokan ülünk a teremben. Hiába Varadinum, hiába jó idő, hírverés. Vagy tán épp azért, mert Varadinum, meg jó idő.
Nem lehet eleget beszélni erről, eleget sérelmezni azt, hogy miért van ez így, miért ilyen a kortárs irodalom, kortárs művészet iránti érdeklődés, távolságtartás. Bezzeg, amikor negyvenvalahány éve Gézáék, a kolozsváriak levonatoztak ide az Ady-körbe, nem voltak üres székek, viszont sok fiatal, középkorú és idős, meg persze pár csillogó szemű szekus. Persze, azóta már Kolozsvár sem ugyanaz, Várad pedig pláne nem…
A szerk.
