Néhány nap különbséggel hangzott el kiadónk szervezésében Balázs Imre József remek előadása a Kortárs klasszikusaink sorozatban Hervay Gizella költőről, továbbá a születése 65. évfordulóján előadásokat, verseket kínáló közös emlékezés Kinde Annamáriára. Ami e két estet és költőt feltétlenül összeköti, az a női szerep és jelenlét alakulásában játszott szerepük a romániai magyar irodalomban. A kolozsvári író, egyetemi oktató előadásában Hervay írásművészetéről szólva ez ugyanúgy fontos szerepet kapott, mint ahogy jól tudjuk, a téma egy nemzedékkel később Annamáriát is élénken foglalkoztatta, szerkesztőként, irodalomszervezőként különösképpen. Az persze fontos különbségtétel, s ma egyre természetesebb, hogy ne írónőként, inkább női íróként említsük azokat, akik jelenléte a kortárs irodalomban számosabb és jelentősebb mifelénk, mint bármely korábbi időszakban. Úgy gondoljuk, e szereperősödés összefüggésben van azzal a napjainkban is zajló folyamattal, amit a posztmodern felváltására (kiegészítésére?) hivatott úgynevezett metamodern stílus felbukkanása okoz, láss erre vonatkozó részleteket Balázs Imre József előadásának lapszámunkban olvasható szerkesztett változatában. Jól kimutathatóan érvényesül ez több női költőnél, az ironikus hang helyébe lépő néven nevezettséget, másfajta szókimondást illetően. S ne feledjük, ezek az irodalmi művekben megszólaló hangok, életművek olyan társadalmi környezetben olvashatók, ahol a politikától az üzleti életen, az egyházakon át a kulturális intézményekig vezető szerepekben zömmel ma is a férfiak mondják meg a tutit. Mindez hangsúlyosa(bba)n igaz kisebbségi intézményrendszerünkre.
Aligha túlzás azt állítani, hogy ezzel szemben az irodalomban érzékelhető folyamatok kínálnak pozitív, követendő ellenpéldákat.Ami ugyanúgy örömteli, mint az, hogy Hervay Gizella költészetéhez hasonlóan Kinde Annamária életműve is élénken foglalkoztatja a fiatal írókat és az olvasókat. Kevés hálásabb feladata adódhat egy ilyen lapnak, mint az érdeklődés, a kultusz táplálása.
A szerk.