Bár valamennyi romániai magyar irodalmi-kulturális folyóirat közöl kisebb-nagyobb rendszerességgel fordításokat román szerzőktől, rovatként tudomásom szerint egyedülállónak számít az Újvárad Dialog/Párbeszéde. Ezt a teret a román–magyar kultúraköziségnek, többek között a két- vagy többnyelvű alkotóknak szentelik a szerkesztők, mindenekelőtt Traian Ștef, a rovatalapító. De vannak román fórumok is, amelyek érdeklődnek a magyar kultúra iránt. A marosvásárhelyi Vatra irodalmi-kulturális folyóiratban ez a fókusz állandó rovatok és néha különszámok formájában ölt testet, ami Kocsis Francisko fordító, szerkesztő mellett a főszerkesztő, Iulian Boldea kritikus, esszéíró és költő érdeme. Ő a Vatra hivatalos nyilatkozataiban, de magáninterjúiban is a lapprofil szerves részeként említi a világirodalomra, a kultúraköziségre és kiemelten a magyar irodalomra irányuló figyelmet.
A Vatra elődje ugyanezen a néven 1894-ben, azaz pontosan 130 éve alakult, s I.L. Caragiale, George Coșbuc és Ioan Slavici szerkesztette. Bár Bukarestben nyomták, a jelenlegi főszerkesztő elmondása szerint a célközönség elsősorban az erdélyi románság volt. A kéthavi lap Marosvásárhelyen indult újra 1971-ben Romulus Guga költő, drámaíró vezetésével. Iulian Boldea, aki 2018-ban vette át a főszerkesztését, a kultúrát párbeszédként értelmezi, és ezt az eszmecserét teszi meg a folyóirat vezérelvévé. Ennek megfelel a lap rovatszerkezete, a sűrűn közölt interjúk, a magyar rovatok, a magyar különszámok, de ugyancsak dialógusnak minősül a nyitás a humán tudományok felé, amelyet nemrégiben meghirdetett a főszerkesztő, és amely már kibontakozóban van (megjelentek ilyen tematikus számok).
A Vecinătăți [kb. Szomszédságok] rovatban egy-egy magyar szerzőtől közöl összeállítást a Vatra. Szembetűnő, hogy nem a nemzetközi hírű magyarországi íróktól, bár (a magyarhoz hasonóan) fordításirodalomból a román közönség is leginkább azt szereti olvasni, ami Nyugaton népszerű. A Vatránál viszont nem a kereslet diktálja a szerkesztői-fordítói programot, hanem a lap koncepciója, amelynek szerves részét képezi a világirodalom, ezen belül kiemelten a szomszéd irodalmak bemutatása. De vannak különszámok, rendszeres kritikák, interjúk és állandó rovatok is: az említett Vecinătăţi, a Gesta hungarorum stb.A 2024-es első (1-2.) lapszám például, amelynek egyik rovatáról bővebben is szó lesz a továbbiakban, a humán tudományok felé nyit. Témája a következő: Perspectivele studiilor umaniste, azaz A humán tudományok perspektívái. A hozzászólók között ott van Berszán István irodalomtörténész is, aki a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalomtudományi Intézetének vezetője.
2024 első Vatra-száma a Vecinătăți rovatot a nem sokkal korábban váratlanul elhunyt Kovács András Ferencnek szenteli (139–144). Kocsis Francisko régi fordítója a KAF-verseknek, amelyekből az őátültetésében megjelent már egypár az Efectul admirației versantológiában is (Efectul admirației.Poeți maghiari din Transilvania. Editura Ardealul, 2006 – erdélyi magyar költők verseiből állította össze maga a fordító). Jó volna ismerni a Vatra-beli Kovács András Ferenc-tömb válogatásának és megjelenésének történetét. Persze megkérdezhetném a fordítót, de sokkal érdekesebb volna, ha írásban mesélné el, valahogy úgy, ahogy Szűcs László felvezeti a januári Újváradot nekrológba játszó vezércikkében. Nem is egy, hanem két Kovács András Ferenc-beszélgetést közöl ez az első 2024-es szám, melyek közül a Kőrössi P. József moderálta 2009-es Törzsasztal-beszélgetés lejegyzett szövegét KAF még tavaly ősszel autorizálta. E mellé illesztették a szerkesztők az ugyanazon a napon, Kinde Annamária és Szűcs László által készített Kovács András Ferenc-interjút. A KAF-emléktömb tehát részben már készen állt a januári számhoz – tragikus fintora a sorsnak. A Vatra-közléshez érdekes adalék lehet, hogy a marosvásárhelyi román írók több hét késéssel, egy írószövetségi megbeszélésen szereztek tudomást Kovács András Ferenc haláláról (legalábbis így hallottam). Beszédes példája ez a marosvásárhelyi közösségek egyre súlyosabb izolálódásának.
A Vatra Kovács András Ferenc-tömbjének darabjai – pár kivételtől eltekintve – a kötetben való megjelenés időrendjében követik egymást: Alkony vak hegedőssel; Tanköltemény: Rocinante dicsérete; Másolatok múzeuma – 1. Ódatöredék; 3. Panegirisz Konsztandinosz P. Kavafiszhoz; Harminc felé, Hölderlin-témára; Ars memoriae (Borges); Egy unikornis ifjúsága; Nászdal; Tárlatvezetés; Flamand kutyavadászat; Erdélyi töredék; Erdélyi töredék. Restaurálás; Kolibri.
Románul olvasva ezt a lírát feltűnik, hogy a fordító által válaszott eszköztár egyszerűbb, mondhatni értelmezésként szolgál a rendkívül karakteres, összetett Kovács András Ferenc-versnyelvhez. Egyetlen lábjegyzetet fűz a fordító a versekhez: Csontváry Kosztka Tivadart tanácsosnak tartja röviden bemutatni a román olvasónak. Ez még jobban kiemeli a Kovács András Ferenc-líra referenciális univerzalitását (hiszen a tobzódó kulturális utalások többi része a Vatra közönsége számára sem ismeretlen).
Kocsis Francisko a Flamand kutyavadászat után beiktat két verset az Üdvözlet a vesztesnekkötetből. Aztán megtöri a kötetrendet, és visszatér az És Christophorus énekelthez: a gyönyörű halálsejtelem-vers Kolibrivel zárja a Kovács András Ferenc-korpuszt. (Ezt a verset 1990 előtt írta a költő.)
