Jakobovits Márta Metaterra című nagyváradi kiállítása a kerámiaművész legfrissebb munkáit és pályája kezdetén alkotott darabjait vonultatja fel. Nagyon szerencsésnek érzem magam, ugyanis kiállítását az ő kíséretével tekinthettem meg, így szélesebb perspektívát kaptam az alkotási folyamatról és munkái mögöttes tartalmáról. Juraszek Krisztina írása.
A tárlat címe összefoglalja, hogy mit jelent számára az alkotás és a kerámia művészete. Megmutatja azt a taktilis, intuícióira hagyatkozó megközelítést, amely Jakobovits számára a legfontosabb.
A fehér, steril „white cube” kiállítóterek meglátásom szerint sokszor megközelíthetetlenné és érinthetetlenné teszik az alkotásokat a befogadó számára, elidegenítő hatással bírhatnak. Ezt az érzést már a kiállítás elrendezése feloldotta bennem, a tárlaton elhelyezett számos installáció közelséget teremt a néző és a tárgyak között. A térkompozíciók a kiállított daraboknak egyfajta természetes élőhelyet biztosítanak; Jakobovits számos műve a környezethez megtévesztően tökéletes módon alkalmazkodik, ezzel az élővilágban is jól ismert mimikrire reflektál. Ezt tovább erősíti, hogy bemutatott munkáit sok esetben kövekkel, fadarabokkal, fakérgekkel kombinálja és prezentálja. Az installációk elhelyezése logikus, képesek a térben kiállított tárgyakkal együtt hatni, erősíteni egymást. Abszolút érezhető, hogy maga a művész felelős az elrendezésért, minden alkotás a kiállítótér fontos eleme, dialógust folytatnak egymással. A művésznő hozzáállása is tovább lágyította a megszokott, hagyományos múzeumi kereteket, ahogyan egy-egy munkájáról beszélt, tapogatta, simogatta, leszedte vagy éppen felemelte azt.
Jakobovits Márta alkotásaiban nagy hangsúlyt fektet arra, hogy azok harmóniában álljanak a természettel, annak teremtő és pusztító hatásaival egyaránt. Világunk képződményei szabálytalanok és eltérőek, amelyek a kerámiaművész munkáiban is megnyilvánulnak. Természettel való kapcsolata gyerekkora óta meghatározó; a kiállításon központi részen foglal helyet az Utazás a gyermekkoromba című installációja, amelyben az organikus formák egyfajta lépcsőt, ösvényt alkotva vezetnek a házszerűvé formált alakzatokig. A téli táj titka című művével, mind a színhasználattal, mind a megformálással képes esszenciálisan megragadni a hangulatot, amelyet ez az évszak hordozhat magával. Ott vannak továbbá A kő emlékezete vagy a Párbeszéd a kövekkel című alkotásai: mindkettő magába foglalja azokat az apró rezdüléseket, mozzanatokat, amelyekre annyira érzékeny az őt körülvevő élővilágban. Ez abban is megmutatkozott, ahogyan a körbevezetés során mesélt nekünk. A művésznő munkásságában nemcsak kerámiából készült tárgyai jellegzetesek, a tárlaton bemutatja még merített papír munkáit is.
A kerámiaművész hatalmas anyagismereti tudásához kifulladhatatlan kísérletezési vágy társul. Tesztjeinek eredményeit pontosan feljegyzi és rendszerezi. Jakobovits többször említette, hogy nincs annyi idő az életben minden variáció kipróbálására, mint amennyi ötlete lenne. Alkotásaiban az anyagnak nincsennek határai, elképesztő felületeket, rétegeket és színeket hoz létre. Jellegzetes türkiz munkáiban –Türkiz dobozok, Türkiz dombok, Türkiz zarándoklat – is megmutatkozik, hogy a színárnyalatainak végtelen tárháza kimeríthetetlen. A kiállításon egyébként anyagkísérleteiből is láthatunk részleteket.
A kerámiakészítés ősi művészeti ág, amely megannyi formát ölthet, különböző stílusainak sajátos jellemzői és technikái vannak. Jakobovits előszeretettel alkalmazza a kerámiaművészet legkülönfélébb eljárásait munkái során. A Raku vázák, Fekete formák, Reggeli ima, A hely emlékezete és a fentebb már említett A kő emlékezete című alkotásai mind raku technikával készültek, ami egyedi és különleges textúrát kölcsönöz. Ezzel a japán módszerrel az égetés és a hűtés folyamata során, a kerámia felületén kialakuló repedések és színek teljes mértékben a véletlen művei, amit a természetes anyagok és a hőmérséklet változásai befolyásolnak. Minden elkészült darab egyedi és megismételhetetlen lesz, tükrözve a természet szabálytalanságát és kiszámíthatatlanságát. Ugyanakkor porcelánnal készült művei – mint például az Ikebana – is megtekinthető kiállításán.
Jakobovits munkái környezetkulturális szempontból számos funkciót töltenek be. A természet adta erőket és anyagokat felhasználva valami olyat hoz létre, ami felnyithatja szemünket természeti kincseink tiszteletére, az anyag örökkévalóságára, folyamatos megújulására.
A szabályok betartása nem kötelező; a rendhagyó dolgokban megtalálni a belső békét, harmóniát, új utak megnyitására lehet képes. Számomra ezt tanítja Jakobovits Márta művészete.
A művésznő 80. születésnapja alkalmából rendezett kiállítás 2025. február 15-ig látogatható a Kőrösvidéki Múzeumban.
A szerző a MOME hallgatója, jelenleg az Újvárad folyóirat szerkesztőségében folytat szakmai gyakorlatot.
