Fórumszínházi előadással idézték meg Madách Imre ikonikus, klasszikus, nagyszabású és folytathatnám a jelzők sorát, művét Az ember tragédiáját egyetemisták és középiskolások.
A Vendégoktatók a Magyar Kultúráért programsorozat keretében, a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium támogatásával, a Partiumi Keresztény Egyetem és a Bihar Megyei Tanfelügyelőség együttműködésében, N. Császi Ildikó, a PKE vendégoktatója ötlete nyomán, Tasnádi-Sáhy Péter színházi rendező, dramaturg vezetésével létrejött különleges produkció nem kevesebbre vállalkozott, minthogy a több mint 160 éves műnek a konfliktushelyzeteit átültetni a diákok jelenében. A különböző színeket, a fiatalok a rendező segítségével három – ötperces jelenetekben maguk építették fel.
A március végén kezdődő munkafolyamat záróeseménye volt a május 9-én, a PKE dísztermében megtartott Színemről színedre – fórumszínházi esemény Madách szellemében című előadás. A produkcióban tíz csapat, 63 diák gondolkodott, játszott együtt Tasnádi-Sáhy szakmai irányításával. Minden csapat Az ember tragédiája egy színének konfliktusát dolgozta fel, lényegében a fiatalok a maguk által érzékelt, ismert problémákat, az általuk kitalált szerepeket játszották el. Párválasztás, kiskorúak házassága, társadalmi különbségek, a pénz hatalma, a szeretet hiánya, a nemek közötti egyenlőség, a szenvedélybetegségek, a tudatlanság kára, a fogyasztói társadalom csábításai, a közösség szétbomlása témákat bontották ki a madáchi mű színéiből, de azt is eljátszották, hogy mi történne, ha egy kistelepülésen egy robot váltaná a cukrászda alkalmazottját, mit történne ha meteor csapódna a földbe, ha utolsó emberként egy másik bolygón kellene élni. Aki kicsit is ismeri Az ember tragédiáját, felismerte, melyik jelenet melyik színre vonatkozik. Az előadás lényege és jelentősége abban rejlik, hogy a fiatalok emberi és társadalmi kérdéseket fogalmaztak meg.
Az előadás végén a forumszínház módszertanához illően a rendező megszavaztatta a többségében fiatalok alkotta közönséggel, melyik jelentere szeretnének közösen találni megoldást. Holtverseny alakult ki: a robot munkatárs és a szenvedélybetegség okai és következményei nyert (Falanszter, Római szín). A diákok újra eljátszották a jeleneteket. Az elsővel kapcsolatban azt vitatták meg, mit lehet tenni, hogy továbbra a kedvelt alkalmazott dolgozzon a cukrászdába és nem egy lélektelen robot. A beszélgetésből kiderült, hogy a település lakosai nincsenek teljesen tisztában a magán- és köztulajdon közötti különbségekkel, hogy a mindenható polgármestertől várják a megoldást és nem bíznak a közösség, az összefogás erejében.
A második jelenethez, ami arról szólt, hogy egy addig jeles tanuló, a szülei válása után, magába fordul, a barátai, iskolatársai elpártolnak tőle, az osztályfőnöke értetlenül és dühösen veszi tudomásul a leromlott tanulási eredményeit, de nincs ideje foglalkozni vele, az anyja sokkal inkább magával, az őt elhagyó férfival foglalkozik, mint a gyerekével. Kinek a feladata meghallgatni, segíteni a kamaszlányon. Kicsit úgy éreztem, hogy a tanárok a szülőre tolják a felelősséget, akinek beleegyezése nélkül ők semmit sem tehetnek. Fontos kérdésként fogalmazódott meg az is, van-e szabályzat ilyen esetekre, és ha van, mit ír elő. Ettől függetlenül, a gyereket is meg kellene hallgatni, oda kellene figyelni, időt szentelni neki.
A fórumszínház módszertana az Elnyomottak Színházában gyökerezik. A rendszert Augosto Boal brazil rendező fejlesztette ki azzal a céllal, hogy elnyomott csoportoknak segítsen rálátni az őket érintő konfliktushelyzetekre, és hasznos eszközt adjon a kezükbe, hogy közösen, megoldási stratégiákat fejleszthessenek ki. A lényege: közös megoldást találni a társadalmat, és annak tagjai érintő problémáira.
Meglátásom szerint a fórumszínház nagy hozadéka a közösségépítés. A PKE dísztermében azt tapasztaltam, a 63 fiatal közös játéka közössége kovácsolta őket, holott a munka elkezdése előtt alig vagy egyáltalán nem ismerték egymást. A fiatal nézők természetes módon csatlakoztak hozzájuk. A teremben a megye különböző településeiről érkezett egyetemisták, középiskolások beszélgettek, megbökték egymást, összenevettek. És senki, de senki nem bújta a telefonját. Maximum fotózni vették elő.
Kedves tanárok, szülők, illetékes hölgyek és urak, sok ilyen közös játékra lenne szükség.
