A Temesvári Csiky Gergely Színház két év kényszerszünet után megrendezi a 13. Temesvári Eurórégiós Színházi Találkozót, közismert nevén a TESZT-et. Tíz országból érkeznek előadások, jeles alkotók, világot körbejárt produkciók mutatkoznak be május 22. és 29. között a Bega-parti városban. Az idei TESZT a színház-közönség / előadó-néző viszonyok újrafogalmazására, újraközelítésére fókuszál, a jel- és hívószava a találkozás. Simon Judit fesztiválnaplójának negyedik része.
Hosszú nap volt: három előadás, egy megrázóan rossz hír, égzengéssel kísért hatalmas vihar.
Amikor ebédelni mentem, láttam, hogy egy cég vagy a város alkalmazottai szorgosan csukják be a színház utcái fölötti színes esernyőket. Ezek hozzátartoznak a fesztiválhoz, mintegy jelképpé is váltak, mindenki szorgosan fotózza. Megkérdeztem, miért hagyják becsukva lógni, így is szépek, de nem annyira. A válasz: este hatalmas vihar lesz, a szél beléjük kap, tönkreteszi őket. Hittem is, meg nem is a mintegy harminc fokban. Az előrejelzés beigazolódott: éjfél körül, arra jöttünk ki az előadásról, hogy őrülten fúj a szél és a leszakadt felhők hatalmas esőcseppek formájában öntik el a várost. Térdig érő pocsolyák csillogtak az utcai lámpák fényében. Maradni kell, ameddig csendesedik. Maradtunk. Hamar elállt, úgy két óra múlva. Nyári zivatar. Szép volt. És szomorú.
Az ég a halott lányt siratta. Beát, akit nem ismertem, de közeli ismerőseim, barátaim ismerőse, barátja volt. A nő, aki elment kirándulni a felfüggesztett börtönbüntetését töltő férfival, az értelmiségivel, akit azért ítéltek el, mert a nyílt utcán megverte a barátnőjét, és aki közismerten agresszív alkat. Beát holtan találták az erdőben, meggyilkolták. Egyik, amúgy erős barátnőm zokogott, másik alig tudott megszólalni. Nem ismertem Beát, de nagyon megrázott ez a történet.
Ráadásul a TESZT negyedik napjának utolsó előadása rendesen padlóra küldött. A Zágrábi Ifjúsági Színház Eichmann Jeruzsálembe című dokumentumdrámáját Jernej Lorenci írta és állította színpadra. Az előadás szövegének az alapja Hanna Ardent könyve, a KZ irodalom, valamint Claude Lanzmann Shoah című több mint 25 órás filmje.
A zágrábiak a horvátországi holokausztot és nácizmust rekonstruálják érzékenyen, finoman, nem patetikusan, de empátiával. A színészek saját családjuk történeteit is elmesélik, a második világháború, valamint a balkáni háború tapasztalatait. Fiatalok, akik a nagyszüleik, szüleik által mesélteket mondják el, és azt is, milyen hatással van ez rájuk.
Az előadás rekonstrukció, a borzalmaké, a szenvedéseké, az embertelenségé, vagy ahogyan a művészek a szakmai megbeszélésen mondták, a gonosz arcainak felmutatásáé. Mert a gonosz, ha hatalomra jut, semmit, senkit sem kímél. Eichmann is átlagos kinézetű ember volt, és a horvát usztasa-vezér is. Rajtunk múlik, hogy távol tartsuk őket a hatalomtól. A színészek nem szerepet játszanak. Önmagukat vállalják, és „kiosztják” egy-egy jelenet szerepei. Olvassák vagy mondják a szöveget. Úgy tűnik szenvtelenül, de érzik rajtuk a megrendültség. Nem ítélkeznek, csak tényeket közölnek. Sorsokat mutatnak meg, emberekről beszélnek. Ismerősökről és ismeretlenekről. Áldozatokról és hóhérokról. Nyolc nagyszerű színész szembesít a múlttal és a jelennel. Eszköztelenül, tehetséggel, tudással. Az előadás betöltötte a színház hívatását: katarktikusan szembesített önmagunkkal.
A kollégáim, barátaim tudták, hogy engem különösen felkavar ez az előadás, a szüleim holokauszt-túlélők voltak, a nagyszüleim, rokonaim nem tértek haza Auschwitzból. Jól esett a mosolyuk, a simogatásuk, az empátiájuk. Köszönöm.
A fesztiválokon mindig nagyon várjuk a híres, magyar származású koreográfus Josef Nadj–Nagy József és a nevével fémjelzett, franciaországi Atelier 3+1 Paris táncelőadását. A festőműhelyben bemutatott Omma című előadásban nyolc afrikai származású művész bűvölt el. Nyolc gyönyörű, tehetséges férfi táncolta el a maga identitását, kultúráját, hagyományait (lásd képünket). Néha eggyé válnak, máskor külön egyéniséggé. Az előadókban csak a bőrük színe közös. Ezt magyarul közlik az előadás első pillanatában. Táncukban számomra ott volt Afrika forrósága, a dzsungel bujasága, a sivatag titokzatossága.
Omma görögül azt jelenti, szem. Ahogy a világot látjuk. A keletkezésétől napjainkig. Szenvedésekkel és örömökkel, rabsággal és szabadsággal. Boldogság volt nézni ezt az előadást.
A nap a Temesvári Állami Német Színház elődadásával kezdődött. Büchner Leonce és Léna című darabját Niky Wolcz rendezte. Sosem kedveltem ezt a darabot, ez az előadás sem hozta közelebb hozzám. Sikerült úgy színpadra állítani, hogy egyetlen fontos gondolat, egyetlen, a mára reflektáló pillanat sem férkőzött bele.
Viszlát holnap.
A TESZT teljes programja a www.teszt.ro weboldalon érhető el.
