Eredeti szándék szerint az alábbi néhány sort arra szántuk volna, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk, éppen tizenöt esztendeje, 2007 tavaszán indult el a Várad folyóirat kortárs magyar írókat bemutató Törzsasztal sorozata, amely több mint egy évtizeden át jelentkezett, megannyi helyszínt belakva, többnyire fegyelmezett rendszerességgel.
A több mint száz esten a kortárs magyar irodalom széles és színes keresztmetszetét sikerült megmutatni, elhozták könyveiket és történeteiket, illetve hűséges közönségünk előtt bontakozott ki – Kőrössi P. József kérdései nyomán – megannyi életpálya. Önmagában a sorozat is, e jelenlétek emlékezetes mozzanatokat teremtettek, váltak anekdoták forrásaivá, s eredményeztek forrásanyagként Várad-különszámokat, interjúkötetet.
Ami e visszatekintés hangvételét megváltoztatja, lapzártánk előtt kaptuk a hírt Szkárosi Endre költő, intermediális művész váratlan haláláról. Első alkalommal tíz esztendeje volt a vendégünk egy emlékezetes esten az Ady líceum könyvtárában, majd 2019 áprilisában, immár a Szépírók Társasága elnökeként tért vissza, a váradi szépíró kör megalakulását is bejelentve. Érdeklődő volt, figyelmes, segítőkész, barátságával kitüntető. Fontos szerepe volt abban, hogy a Törzsasztal a járvány kitörése előtt kapjon még egy lendületet. Budapesten a társaság székhelyén, a Petőfi Irodalmi Múzeumban szervezett Várad-estet fiatal szerzőink részvételével. Egy éve, az Újvárad indulását pedig az elsők között segítette kézirattal, készülő önéletírásának részletével.
Szkárosi Endre emléke is megerősít abban a szándékunkban, hogy a Törzsasztal-évtized emlékeit, írott és képi dokumentumait összegyűjtsük, közreadjuk, megőrizzük.
A szerk.
