Újvárad, szeptember

Idei kilencedik számával jelentkezik az Újvárad folyóirat. Az irodalom rovatban Krusovszky Dénes, Szente B. Levente, Lőnhárt Melinda, Szűcs Anna és Vajda Zoltán versei mellett Lokodi Imre, Sarnyai Benedek és Tankó Andrea prózáit olvashatják. A Dialog/Párbeszéd rovatban Ioan F. Pop költői világát mutatják be Mihók Tamás fordításai, míg esszét Visky András közöl Az Élők Háza mint ellen-Éden címmel. A művészeti rovatban Zuh Deodáth kurátor mutatja be a Modernista művészek Nagyváradon című kiállítás anyagát. Bakó Endre tanulmánya Horváth Imre és Bélteky László barátságát eleveníti fel, míg Fehér Imola a szatmárnémeti Hello, Dolly előadás műhelytitkaiba avat be a kultúra rovatban. Nyár – utazás – irodalom témában ír a Tandem rovatban Magyari Sára és Bökös Borbála. A társadalom rovatban Cseke Péter Tamás készített interjút Győrffy Gáborral, a BBTE újságírás szakáról (Merre tart a sajtószakma?), míg Mayer Ágota ír Francis Fukuyama A történelem vége és az utolsó ember című kötetéről. A Ketten egy páston rovat témája ezúttal a 30 éve elhunyt Székely János, akinek az életművét Boka László (Az önelemző költő-filozófus) és Papp Sándor Zsigmond (Tornyok árnyékában) közelíti meg. A kritika rovatban Szlopp Bernadette a PKE művészeti tanszékének kolozsvári kiállítását méltatja Tíz, tíz, tiszta víz címmel, míg Beretvás Gábor Neonparádé és szemfényvesztés címmel egy 2022-es Elvis című filmet, Baz Luhrmann rendezését. Az Előhívásban Kőrössi P. József Gulyás Miklóshoz fűződő emlékeit eleveníti fel.