Adventavit asinus, pulcher et fortissimus
Na nézd már, hogy egy ilyen kigúnyolt alakot is porcelánba lehet önteni
mondom a lányomnak a bolhapiacon
Feltekint a használt puzzle-k közül
nézi a töredezett poros szürke szőrű
megbántott tekintetű málhás szamarat
amit a háztartási dolgok között találtam
Perzsául a szamárra két szó is van, magyarázom,
mindkettő sértés
és a harmadik, ami a szamárfül
de az meg nyulat jelent
Hazaviszem a szamarat és a tűzhely mellé teszem
megtöltöm a kosarakat kurkumával meg fahéjjal
A lányom beletesz egy fogpiszkálót a szájába
hogy a széna kiálljon
Megsimogatom a barátom fülét és súgom neki:
Most te és én vagyunk, te kis ágrólszakadt szomorúság
Olyan semmi idő van már
se nap, se szél, se hó vagy eső se
csak egy szürke jelentéktelen égbolt
Ne beszélj butaságot, ellenkezik a lányom
a szél akkor is van ha nem látod
Fokhagymát pirítok repceolajban
egy Kaszpi-tengeri padlizsánpüréhez
A kurkuma összefoltozza a csempét
A lányom hozza a filctollait s azt mondja:
Fessünk mindent sárgára
Régen az udvarokban az asztalokat feldíszítették
politikai eseményeket ábrázoló figurákkal
hogy a vacsorázó társaságot beszédtémákkal lássák el
Porcelánból készült miniatúrákat rakunk ki magunkról
hogy a figyelmet rólunk el és felénk tereljük
Étvágygerjesztővé tesszük magunkat
bármilyen hatalomnak amely túszként tart foglyul minket
Fejünket csóváljuk
két undorító szénakazal között
Ó, te az állatvilág proletárja
saját tömeged hányszorosát cipelted
Az összes értéktöbbletet, amelyet adsz
és minden megvetés, amit cserébe kapsz
Ha nem az ostor suhog, a sárgarépa lóg
elérhetetlen jutalomként
és a lóval soha nem leszel egyenrangú
Micsoda egy sors ez egy jószágnak
Most elvehetem a kosaraidat
Nőnek a tulipánok, kiáltja a lányom
a hagymákról, amit még a nagynénjével együtt ültetett el
amikor az ő húgát vártuk
Ó, milyen nagyszerű, édesem – motyogom
mint egy boldogtalan anya januárban
ki tudja, hogy a tavasz még várat magára
Szamár, nézz ki a te ablakodon
A bizalom kis hajtásai
bújnak elő a fagyos talajból
Gyere, mondom, építünk egy falat
mintha egy kőgyűrű megvédhetne
nyulak és parkőrök ellen
Az anyák együgyűségével éneklem
hogyan ugrál el szamárfül az egérkéhez
aki rémülten a lyukba bújik
Az egér anyja egy bölcs nő
egy pillantást vet a szamárfülre, és azt mondja:
Ne butáskodj: ez egy vendég
Fuss vissza, mutatkozz be
és hívd meg szamárfület hozzánk
Mint a málhás szamarak, úgy élünk itt,
ahogy a bölcs mondókák
fokhagymát és szárított lime-ot hurcolunk a száműzetésből a tűzhelyre
A dió készen áll a pörkölésre, a gránátalma szirup a hűtőben
Ó, hadd térhessek vissza az istállómba
pihentethessem fejemet a szénában
mint egy elkopott vádaskodást
Micsoda sors, suttogja a nagynéném a telefonba
Hangját négy példa nélküli évtized törte meg
Kétszer is elküldtük bebalzsamozott gyerekeit repülőgépen kontinenseken át
Mennyibe kerül, kérdeztem a temetkezési vállalkozótól
Mintha bármilyen más szállítmányra béreltük volna fel, azt válaszolta:
Ez az elhunyt súlyától függ
Khale, hogyan csinálod, hogy az éjszakát nappallá változtasd?
Alábukom ebbe a gleccserbe
és ők nem is voltak az én méhemben
Minden hajnalban a kedvesem hónaljában sírok
Mondd el még egyszer a mesét,
ahogy a lehetetlen egy kicsit túl soká húzódik
Van egy pillanat, amikor legmagasabban jár a hold
és a szalmaszálak az ég felé fordulnak
Ha a halottak nevét suttogod, nem válaszolnak
de ha a csikók a beállóban alszanak
hallhatod magad iázni
Van-e olyan veszteség, ami csak úgy elviselhető
ha elfelejtjük, hogy a halottaknak volt testük
Fényképeket teszek fel és veszem le őket
nem tudom eldönteni melyik az elviselhetetlenebb
Kaptam én valamit, kérdezi a lányom, a bátyáidtól, akik halottak
Kiveszek egy tasak ketchupot és egy baglyot papírmaséból
Amikor meghaltak, mondom, akkor kezdtem bátyáimnak nevezni őket
itt úgy tartják, hogy az unokatestvér idegent jelent
Ők voltak a legközelebbi családom, ha az a család
ami összeköti a történelmet a jövővel
Követtem őket az alvilágba, és majdnem ott maradtam
És aztán, aztán jöttetek ti
Hogy nem lehet elegendő a boldogság emlékezete
Miféle egy irigy állat az ember
Miért bömböl egyből ahogy a cukor
íze eltűnik a nyelvéről
Hát nem elegendő az, hogy ők léteztek
egykor és hogy szerettem őket
Hogyan tudja az a test, amelyiknek el kell rohadnia
megtagadni a végesség befogadását
Szalma, mutasd magad
hol van a szár, ami a bátyám volt
Színes piñatát akasztunk fel a mennyezetre
és sorba állítjuk a gyerekeket
Egymás után lendítik a métaütőket
míg először a csillámok, majd a cukorkás zacskók hullanak ki
A gyerekek csoportokban ülnek a földön
nyalókát cserélnek rágós patkányokra, a cukortól felpörögve pusztítanak
míg a szülők meg nem jönnek és mi fellélegzünk
Utána a lányom azt mondja, hogy az egyszarvú volt a legjobb
De láttad a füleket, válaszolom
az a szegény, akit darabokra vertetek, nem egy mesebeli állat volt
Áll Gázában egy állatgondozó egy parkban
A gyerekek szeretnek hozzánk járni, mondja
semmi más mentsvár nincs itt
Minden drága a megszállás következményeként
pénzt kölcsönöztünk a rokonoktól és barátoktól
állatokat csempésztünk az alagutakon Egyiptomból
A háború alatt, mondja, sokan meghaltak
Fölöttünk repültek a gépek, nem tudtuk etetni az állatokat
Amikor végre visszatértünk, struccokat, majmokat és tigriseket találtunk holtan
legtöbbjük éhen halt, néhányukat agyonlőtték
Az állatkert gondozója megsimogatja a sörényt
A zebrák, magyarázza, drágák, és nem hajlandók bemenni az alagútba
Így hát vettünk két fehér szamarat és lefestettük
hajfestékkel és maszkolószalaggal
Minden hónapban ki kell javítanunk a csíkokat
de olcsó és a legtöbben elhiszik
és a valódi zebrákkal ellentétben ezeken lovagolhatnak a gyerekek
Egy Menhelyet a szamaraknak nevű szentföldi szervezet
állatkínzással vádolt meg minket, de én biztosítottam őket
hogy a mi zebráink nem cipelnek akkora terheket
mint amilyet az igásállatoknak kell
Mint a szamarak szamara az évszázadok századában
áll a burák két száraz szénakazal között
Élve hozta világra kicsinyeit, hordott hátán
uraságot és csőcseléket, de most össze van zavarodva:
Félig öszvér, félig ember vagyok
farkam, mint egy páváé, és arcom, mint egy istennőé
A testemmel egy létrát formáltam a mennybe
távoli helyekre jutottam el
de végül utolért a kétely
Nő vagyok-e vagy szörnyeteg, mítosz vagy anyag
Ha éhen halok, úgy emlékezz rám, mint a növényzet barátjára
Azt álmodtam, hogy találkoztál valaki mással, mondom
a kedvesemnek, és hogy bánatomban megettem egy szamarat
miért tetted ezt, mit gondolsz, ez mit jelent
A kedvesem beszappanoz a zuhany alatt
Talán, mondja, attól félsz, az a vágyad, hogy téged mások terherként hordjanak
arra készteti az embereket, akiket szeretsz, hogy elhagyjanak téged
Látod, nyögök, kinőtt
egy vállkereszt a hátamon
Fordította Sall László
