Az első Kontextus Programról
A CEU Demokrácia Intézet és a Független Képzőművészeti Tanszék együttműködésében 2024 szeptemberében kezdődött a Kontextus Program. A cél egy olyan interdiszciplináris kurzus létrehozása volt, amely során a fiatalok a múlt történéseit a jelen állapotok, problémák összefüggéseiben ismerhették meg művészeti gyakorlatokkal. Ezzel nem csupán az akadémiai ismeretek elmélyítése és kontextualizálása került a fókuszba, hanem egy sokkal inkább gyakorlatias, közös gondolkodásra buzdító, értelmező és elemző tudás elsajátítása. Az előadások felépítése során nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a művészeti gondolkodás a társadalmi felelősségvállalással együtt jelenjen meg.
A program hat különböző tematikus kurzusból állt, a záró esemény pedig egy, a résztvevők által közösen, az előadások során létrehozott művészeti munkákból rendezett kiállítás volt.
Amikor elolvastam a Kontextus Program leírását, nyomban jelentkeztem rá, mert annak ellenére, hogy egyetemi tanulmányaimat művészeti szakon végeztem, hiánypótló lehetőségnek éreztem a felvázolt témakörök alapján. A tanulmányaim során sokszor azt éreztem, hogy a múlt eseményei csupán tananyaggá válnak, és a közelmúlt történései – időhiány miatt – gyakran el is maradnak, nincsenek a jelen világ aktualitásaival összefüggésbe állítva. Nem szolgálnak egy lehetséges értelmezési keretként, csupán egy hatalmas információ halmaz, melyben tájékozódásunkat nem segítik. Gyakran nem vesszük észre azokat a sorozatos, egymásra épülő mintázatokat, amelyek a jövőt alakítják. Nem tudjuk meg, hogy a történelem miért ismétli önmagát: talán pont ezért.
Tematikák, kurzusok
Az első alkalom a Tanulás, gondolkodás, elkötelezettség címet viselte. Ellátogattunk az első magyarországi happening, Az ebéd (In memoriam Batu kán) helyszínére. Itt Szenes Judit, az esemény egykori résztvevője mesélt az Altorjay Gábor és Szentjóby Tamás által rendezett, sokakat megdöbbentő előadáskísérlet részleteiről. Ezt követően a CEU Nádor utcai épületében folytattuk: a hétfői szabadegyetemek történetéről, működéséről tartott előadást Baracsi Erzsébet, majd a program vezetője, Menesi Attila beszélt az oktatási fordulatról nemzetközi és magyarországi vonatkoztatásban is, továbbá ismertette a Független Képzőművészeti Tanszék korábbi tevékenységeit és magát a Kontextus Programot. Az alkalmat Jenei Szilveszter közreműködésével egy közös festménynapló készítése zárta, ahol óriásplakát méretű vásznakra rajzoltunk és írtunk csukott szemmel az oktatásban megélt tapasztalatainkra reflektálva. Továbbá a program résztvevői hét napon keresztül csatlakozhattak Balla Zoltán projektjéhez, ahol Krassó György utcatábla akciójára rímelve, a demonstráció alatt használatos létrát –ennek az eseménysorozatnak emléket állítva- kihelyezte a Nádor és Garibaldi utca sarkára.
Identitás, önkép, család – ezen hívószavak köré épült a második alkalom. Az egykori Népstadion szoborparkjának bejárását kaptuk előzetes feladatként, ahol a szocialista időszakból fennmaradt idillikus, zsáner szoborcsoportok találhatóak. Az első, Identitások. Zsidók-e a zsidók? c. előadást Kovács András tartotta, melyben szó esett a csoporttudatról, csoportidentitásról és arról, hogy ez hogyan jelenik meg a zsidók körében végzett szociológiai kutatásokban, illetve egyáltalán helyes-e az identitás szó használata. Ezt követően a Nemzeti Tankönyv Programot ismertette Keserue Zsolt képzőművész, amely külföldi középiskolás történelemkönyvekből kiválogatott képek és szövegek segítségével a magyarság történetét vázolja fel egészen a Honfoglalástól napjainkig. Az alkalom Horváth Gideon, Oláh Norbert és Sztefanu Marina workshopjával zárult, ahol mindenkinek egy számára kedves tárgyat kellett bemutatnia és megosztania, hogy miként alakult identitásképük, hogyan változtak, formálódtak az évek során.
A Kontextus Program harmadik kurzusa az aktivizmus, szabadság, rendszer témakörével foglalkozott. Ellátogattunk Rajk László egykori műtermébe, melyet özvegye, Rajk Judit nyitott újra Art Department névvel. Megismertük, hogy az egykor szamizdatkészítéssel foglalkozó Rajk-butik hogyan alakult át és mik az új céljai. A Paulay Ede utcai művészeti térben Kicsiny Balázs mutatta be, Akit a saját sorsa bátorít föl című kiállítását. Ezt Sebők Marcell Kulturkampf napjainkban című előadása követte, melyben az elmúlt évek kulturális változásiról beszélt. Szóba került a kormány magyar kultúrának „megőrzéséért” folytatott harca, az állami források mibenléte, a kulturális és művészeti intézmények einstandolása és a könyvek befóliázása is. Majd Berei Zoltán pecsétworkshopján vettünk részt, ahol a képzőművész által készített és válogatott, illetve a résztvevők által gyártott pecsétekkel közösen hoztunk létre egy műtárgyalóasztalt. Az utolsó előadást Mélyi József tartotta, bemutatta Kívül tágas? című – a kormány az MMA rendelkezésére bocsátott Műcsarnok elleni tiltakozásképpen létrehozott – projektjét. Az elmúlt évtized művészeti intézményrendszereiben bekövetkező változásokkal kapcsolatos kérdésekről beszélgettünk. Zárásként pedig folytattuk a festménynapló készítését Poór Dorottyával.
A negyedik alkalom hívószavai dezinformáció, intervenció, cselekvés voltak. Horányi Péter előadásában a dezinformáció koráról, kihívásairól beszélt a dokumentumfilmfesztiválok tükrében. Ezt egy workshop követte, melyet Kelemen Kristóf és Török Tímea tartottak. Bemutatták a dokumentumszínházat, illetve az egyén cselekvőképességére ható feladatokat végeztünk, különböző társadalmilag érzékeny témát alapul véve dokumentarista színházi gyakorlatok segítségével. A freeszfe Performansz osztályának két tagjával, Berecz Zsuzsával és Melykó Richárddal a rendszerváltás előtti évben a Fidesz által szervezett söprögetésakciót elevenítettük fel. Az kurzust Benedek Kata, a Trash of Köztér alapítójának és szerkesztőjének túrája zárta, ahol az V. kerület néhány problematikusabb zsánerszobrát tekintettük meg.
Az ötödik kurzus a test, tabu, performance témákat járta körül. Bevezetésképpen Csányi Gergely szociológus tartott előadást: a genderrezsim változásait mutatta be az 1970-es évektől napjainkig. Ezt egy Menesi Attila által vezetett beszélgetés követte a hazai performance művészet nemzetközi szinten is elismert alkotójával, Ladik Katalinnal és a Trabant együttes egyik alapítójával, az 1980-ban elhunyt Hajas Tibor munkatársával, Vető Jánossal. Beszélgettünk a performance művészet kezdeteiről, archív munkáikba nyertünk betekintést. Meghallgattuk véleményüket arról, hogy aktuálisnak érzik-e még ezt a műfajt, miként változott a művészeti lét és annak eszközei az elmúlt évtizedekben. Az alkalom záró részében három csoportra oszlottunk: volt, aki a festménynaplót folytatta, többen Kmetyó Annamária workshopján, Ladik Katalin sámánperformanszának újrajátszásában vettek részt, a harmadik csoport pedig a programot záró kiállítás előkészítésével foglalatoskodott.
A hatodik és egyben utolsó kurzus a függetlenség, állapot, magatartás tematikára épült. Kontler László előadásában egy teljes képet kaphattunk a Közép-európai Egyetem sorsának alakulásáról, az 1991-es alapítástól a Bécsi központ kényszerű kiépítéséig. Majd egy workshop következett, ahol Kovács Gyula A. vezetésével, a rendszerrel kapcsolatos pozitív és negatív gondolatainkat egy stadion alakú iskolatáblára rajzoltuk, írtuk. Eközben Menesi Attilával a művészi szabadság kontextusairól beszélgettünk, különböző, a művészeti intézményrendszert érintő változásokat megfogalmazó állításokról szavaztunk. A program a budapesti művészeti élet számos, már történelemivé vált esemény helyszínén, a mai napig működő Fészek Művészklub kupolatermében ért véget.
Úgy érzem, a fenti bekezdések tanúsítják, hogy milyen színes programokban lehetett részünk a Kontextus Programnak köszönhetően. Ezek az alkalmak nem csak új ismeretek megszerzését tették lehetővé, hanem új perspektívát adtak, felhívták a közös cselekvés és társadalmi felelősségvállalás fontosságára a figyelmet, melyek nélkül a művészeti és oktatási szabadság kivitelezhetetlen. Olyan témákról halhattunk előadásokat, oszthattuk meg véleményünket és gondolkodhattunk közösen, amelyekről egy tanintézmény falai között elképzelhetetlen jelenleg. Merész vállalás aktuális problémákkal, dilemmákkal foglalkozni, hiszen szinte lehetetlen a politikai véleménynyilvánítástól mentesíteni és ugye, mint tudjuk, az iskolában nincs helye a politikának. A kritikus gondolkodás viszont nem érhető el a különböző oldalak és az intézményrendszerben bekövetkezett változások ismerete nélkül, hiszen, ha kilépünk a falak közül mit fogunk látni? Mi is ennek a rendszernek a részei leszünk!
Kiállítás
A Kontextus Program 2024. december 12-én nyitotta meg A jelen megelőzése címmel kiállítását, amely egyben a program záró aktusaként is értelmezhető. A tárlatnak a CEU Nyitott Galéria biztosította a helyszínt. A kiállítást a Kontextus osztály tagjai közösen készítették. Számomra nagyon izgalmas volt látni, ahogyan a különböző alkalmak, workshopok során készített tárgyak összeálltak az üres white cube térben és egymást kiegészítve, együtt értelmet nyerve egy inspiráló, kérdéseket felvető és elgondolkodtató anyagot hoztak létre.
A Dollár Papa Gyermekeinek és a Kontextus osztály tagjainak Díjátadó című előadása nyitotta a kiállítást, ahol eredeti Munkácsy Mihály-díjak kerültek kiosztásra, de másoknak. A nyolc napig tartó tárlaton számos program megrendezésre került: index-link hiány séta (nem a művészet helyszíne), Monhor Viktória: VEGYE MAGÁRA (long durational performance), Menesi Attila: A jelen megelőzése, Kmetyó Annamária: Reaping machine (Ladik Katalin re-enactment). A kiállításnak fontos eleme volt a nézők bevonása: ennek szellemében készítettük el A Galéria hátsó szeme című köztéri installációt – ahova az arra járók felírhatták gondolataikat, reagálhattak egy-két általunk kiírt kérdésre – melynek célja az utca emberének megszólítása volt. A benti térben elhelyeztük az elkészült festménynaplót, az identitás kurzusra hozott személyes tárgyainkról készített fotókat és a hozzájuk írott szövegeket, a stadion alakú iskolatábla rajzot, a freeszfe Performansz osztályával közösen készített leplet, a megbélyegzett műtárgyalóasztalt, a Krassó-létrát és a program résztvevői között körbejárt könyvek ledes installációját.
Reflexiók
Az oktatási rendszerből kikerülve „felelőségteljes” felnőtt emberekké válunk, akiknek a véleménye, világnézete formálja a társadalmat. Azonban felmerül a kérdés: hogyan tudjuk ezt körültekintően, változásokat előidézve megtenni, ha sok esetben az iskolai rendszer nem biztosít teret képességeink fejlesztéséhez és mindennél előrébb valónak tartja az adatok elraktározását?
A Kontextus Program erre tett kísérletet. Az egyetemeket érintő kultúrpolitikai küzdelmeket áthidalva, társadalmi és művészeti diskurzusokat kezdeményezett, amihez hozzájárultak a különböző intézményekből érkező hallgatók eltérő tapasztalatai. A szokványos tantermi kereteket ugyan biztosítva (értem ez alatt az ismeretterjesztő tananyagok átadását), de a tanulást a közös gondolkodáson, a kérdések feltevésén, az összefüggések értelmezésén, a helyzetek átélésén és annak a gyakorlatban való alkalmazásán keresztül képzelte el.
Mindez hogyan fér bele hatszor négy órába? Sehogy. Mivel a program még kísérleti fázisban van, hiányosságairól, problematikus pontjairól említést a fejlődés érdekében teszek. A visszajelzést a program szervezői is fontosnak és szükségesnek érezték: éppen ezért minden alkalom után és a kurzus lezárását követően is lehetőségünk nyílt véleményünk megosztására.
Az idő hiánya. Számomra talán ez a leginkább megfogalmazható negatívum. Ahhoz, hogy minden témát átlássunk, megértsünk, majd ezekkel dolgozni is tudjunk, sokkal több időre lett volna szükség. Gyakran éreztem azt, hogy fontos dolgokon át kell szaladni ahhoz, hogy minden beleférjen a programrendbe. Ennek tudom be azt is, hogy a program résztvevői nem igazán ismerkedtek meg egymással, amit én hiányoltam, hiszen nagyon jó olyan emberek között lenni, akikkel hasonló a gondolkodásod, értékes eszmecserékhez vezethet. Minden alkalom változatosan volt összeállítva, de a különböző tevékenységekre ugyancsak kevés idő maradt. Talán, ha egy-egy alkalomnál jobban meg lett volna határozva a fókuszirány, akkor inkább el tudtunk volna mélyedni az aktivitásokban is.
Bár rendkívül nehéz minden lényeges és aktuális témát alaposan körüljárni, elengedhetetlen, hogy a fiatal generáció figyelmét ráirányítsuk ezek fontosságára. A Kontextus Program legnagyobb sikere szerintem ebben rejlik. Mindannyian beszélünk és gondolkodunk, kritizálunk és javaslatokat teszünk. A rendszeren kívül-belül mozgunk és változást kívánunk, mert mi is ennek a rendszernek a részei leszünk.
