A XIV. Nemzetiségi Színházi Kollokvium, amelyet 2001 óta rendszerint a Figura Stúdió Színház szervez, idén nem csak Gyergyószentmiklóson, hanem további két helyszínen: Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen is állomásozik. Molnár Flóra fesztiválnaplójának második része.
Reménykedtem abban, hogy a kollokvium második napján kevésbé lesz hideg, így a két előadás közötti levegőzések is elviselhetőbbek lesznek, de sokkal melegebb nem volt sem éjjel, sem nappal. A csütörtöki előadások azonban valamelyest kárpótoltak, két viszonylag rövid, frappáns produkciót láthattunk a második napon.
Mivel a gyergyói színház épületét éppen felújítják, nem csak városok, hanem a terek is változatosal, ahol bemutatják az előadásokat. A színházzá változtatott Öntödében például, ahol a délutáni New Genesis című, harmadéves kolozsvári színészhallgatók dinamikus előadását mutatták be. A Gemza Péter rendező segítségével összerakott fizikai színházi előadás ködös témája valamelyest köthető a változás és a közösség kapcsolatához. A nem igazán erőteljes rendezői koncepció sokszor klisék zsákutcájába tévedt, azonban a kivitelezés nagyon pontos és látványos volt a hallgatók részéről. Energikus, nagyívű mozdulatok, jelentős erőkifejtést igénylő koreográfiák jellemezték az előadást, szakrális, rítikus elemekkel vegyítve. Az előadók rendkívüli precizitással és koncentrációval mozogtak a színpadon, s ezt végig szinten tudtak tartani a közel egy órás játék ideje alatt. Gondolom, Gemza Péternek és/vagy a csapatnak nagyon határozott elképzelései lehetnek férfiasságról és nőiességről, s ezeket a hagyományosan nőiesnek (törékenység, érzékiség), vagy hagyományosan férfiasnak (erő, magabiztosság, szellemi jelenlét) tartott tulajdonságokat jelenítették meg a színpadon. Gondolok itt a szálkás testek esztétizálására, a hajukkal játszó nőkre, vagy a határozott, monumentális férfi mozdulatsorokra. A koreográfiában mindvégig elkülönült a férfi és a női szerep, de mivel a fenti közhelyekre alapozott, a jól kivitelezett mozdulatok ellenére sem tudott teljesen a hatása alá vonni. Összességében egy, koncepciójában nem eléggé ütős, ám kivitelezésében szépen megoldott előadást láthattunk, amely rávilágít az osztály erősségeire, tehetségére.
A nap második előadása a Tomcsa Sándor Színház Leenane szépe című produkciója volt. Egyszerű, sárga díszlet, lecsupaszított látványvilág. Egy becketti abszurditást idéző univerzumba csöppentünk, ahol anya és lánya fullasztó kapcsolatát kísérhettük figyelemmel. A székelyudvarhelyiek produkciója képes volt bevonni a közönséget, közeli kapcsolatot kialakítani velük. Sallangok nélküli rendezés és színészi játék jellemezte a Barabás Árpád által színpadra állított előadást. Semmi felesleges mozdulat, mondat, instrukció – a rendezés, a játék minden értelemben jól tömörített. Remek színészi munkának lehettünk tanúi: Szűcs-Olcsváry Gellért Pato-ja kivételesen árnyalt és finom alakítás, Wagner Áron Ray-e karizmatikus és pontos színészi játék eredménye. Albert Orsolya, a megkeseredett, kitörni vágyó Maureen-t jelenítette meg elragadóan őszinte játékával. Külön élmény volt Fincziski Andrea játéka, akinek átváltozóképessége és nagy formátumú alakítása magával ragadta a közönséget.
Így telt a második nap: két sűrű, de precízen alkotott előadással, kevés fázással és didergéssel, kávéra azonban ezúttal nem volt szükség előadások előtt az ébren maradáshoz.
Fotó: Bartalis Előd
A képen a New Genesis című előadás egy pillanata látható.
