Ifj. Király István (Mentor Könyvek Kiadó, Marosvásárhely) könyvkiadói és kereskedési helyzetelemzése májusi számunk Könyvműhely mellékletéből.
Ez az amúgy sem egyszerű feladat, küldetés vagy „hivatás” – ki, minek érzi – bonyolult, sok összetevős függvény, sokismeretlenes egyenlet. Ahogy tetszik. A nagy könyvkiadó-konszernek – gondolok itt a Libri és a Líra csoportra – tudnak piackutatást végezni egy-egy kiadvány esetében. Mi, erdélyi kiadók, erre a feladatra sem tudunk humán erőforrást biztosítani, mert az anyagi keretek végesek. Eddig is egyéves tervekben gondolkodtunk, és hónapról hónapra számoltuk ki a kiadások és eladások függvényét, beleértve a támogatásokat. Jelen helyzetben napi költségeket számolunk: a kiadások és bevétel aránya ugyanis felborult. Hogy érzékeltessem a helyzet súlyát, a havi kiadások átlagosan 200%-kal meghaladják a teljes bevétel összegét. Ezt a hiányt – mint egy hitelkeretet – a támogatásokból pótoljuk, a következő pályázati kiírásig.
2014-től kezdve – amikor mi megvásárolva a jogokat és a brendet a néhai Mentor Kiadótól, megalapítottuk a Mentor Könyvek Kiadót – azt hajtogattam, hogy az olvasás és a könyvvásárlás egyfajta reneszánszát éli. Noha a támogatások megcsappantak a korábbi évtizedekhez képest, sikerült olyan kéziratokat közkinccsé tenni, olyan könyveket kiadni, amelyekre büszkék vagyunk. S bár – mint említettem – nem tudunk piackutatást végezni, az eladások azt jelezték, igény van a kiadványainkra, igény van a könyvekre, igény van az irodalomra, igény van arra, hogy néha költségkeretet félretéve, olyan minőségben adjunk ki könyveket, amelyek megállják a helyüket a mindenkori magyar könyvpiacon. Szándékosan hangsúlyozom, hogy „mindenkori”, hiszen az erdélyi boltokon túl a magyarországi hálózatokat (kis- és nagykereskedőket) is el kell látni.
Nehéz megmondani, merre tart a helyzet. Jelen pillanatban a helyi könyvesboltok, az erdélyi partnerek, akik havonta jelzik a mutatókat és küldenek fogyásjelentést, csökkenő tendenciáról számolnak be, a magyarországi boltok pedig háromhavonta küldenek eladási jelentéseket. Akármennyire is derűlátó vagyok, be kell látnom, most teljes mértékben a támogatásoktól függünk. Ami viszont tényleg szomorúságra ad okot, hogy a magyarországi nagykereskedők szokás szerint 100-nál nagyobb példányszámban rendelnek a kiadványainkból, és 6-12 hónap után visszáruként szállíttatják haza rendszerint más állapotban, mint ahogyan azt mi kivittük.
A koronavírus-járvány alatt annyira nem volt bevétel, hogy a személyes megtakarításokból tartottuk fent a kiadót működtető K & Kaart Produkciós Irodát. Úgy tűnt, hogy a raktárban az akkori új könyveink lassan régiekké válnak, miközben több kiadványunk is nyomdakész állapotban állt a számítógépen. A közösségi média felületein az jelent meg, hogy abban a bezártságban mindenki olvasással tölti napjait, és a könyv adhatja vissza azt a feltétel nélküli szabadságérzetet, amit korábban, még a járvány előtt érzett. Hogy ez mennyire volt valós? Nem tudhatjuk ma sem. Mint ahogyan azt sem, hogy akik akkor olvastak, frissen (online) vásárolt, vagy már régóta polcon heverő könyveket olvastak.
Aztán ez is elmúlt.
Helyreállni látszik egy, a pandémia előttihez hasonló rend. Most már csak az elszabadult energiaárak után igazodó nyersanyag-árakat kellene utolérnünk anyagilag, hiszen a könyv alapját képező papír némelyike 250%-kal drágult.
Egy dologban – azt hiszem – minden erdélyi könyvkiadó egyetért: a kiadók nem tudnak önfenntartó módban működni. Két megoldás van: vagy a kultúrát támogatjuk erősebben (ez egy elfogadottabb verzió), vagy a lakosság kap állami támogatást, amelyet szigorúan kultúrára költ (ez utópisztikus, bár a görög városállamok idején működött). Az optimális megoldás az lenne, ha a hazai támogatások nem csak és kizárólag a nyomdaköltséget fedeznék, ha már a pályázatban összköltségvetést kérnek. Hiszen lássuk be, a nyomdai előkészítés, úgymint szerkesztés és olvasószerkesztés, első korrektúra, képfeldolgozás, képszerkesztés, tördelés, második korrektúra, illetve borítóterv az összköltség több mint 50%-át teheti ki, amit az erdélyi kiadók nagy többsége nem, vagy csak alig tud fedezni. A magyarországi támogatások rendszerének bonyolultsága, a kiadói szerződésekkel egyeztethetetlen megkötései, valamint a keret csökkenése sok erdélyi kiadót tántorított el attól, hogy ezeket a pályázatokat vegye igénybe. Arról nem is beszélve, hogy a támogatás egy hányadát kell arra fordítsa, hogy a kötelespéldányokat önköltségen juttassa el a támogató szerv által kijelölt helyre/helyekre.
