Azt mindig is érezte, hogy az univerzum igazságtalan, nem kifejezetten vele, vagy az emberekkel, hanem a teremtett lényeivel úgy általában. Mikor először komolyabban is elgondolkodott rajta magából indult ki. Az udvarán üldögélt, mélyen vette a levegőt, miközben nézte, ahogy a nője bepakolja az utolsó táskáit is a kapu előtt várakozó szerető autójába. Közömbös hozzászokottsággal nézte ezt az egészet. Becsukta a szemét és elképzelte, hogy lassan felemelkedik a kerti székéből és elrepül valahová nagyon messze. Megvakarta a nyakát, elgondolta, hogy eddig minden nője lelépett tőle, valamit bazmegolt, hogy milyen különlegesen elbaszott az élete és bement lefeküdni.
Azzal a szánalommal nézte a szomszéd tyúkjait, ahogy a kerítésen próbálnak átrepülni, ahogy magára is gondolt az elmúlt napokban. Sokszor vannak kint a tyúkok ebben a külvárosi, nem túl forgalmas utcában, az árkokban naphosszat elkapirgálnak. Néha az ő udvarára is megpróbálnak átjutni béna végtagjaikkal. A tyúkok röpképtelen nyomorán rágódott, aztán rögtön eszébe jutott a strucc is, aztán kicsit tovább gondolva tényleg egy általános átcseszést vélt felfedezni, mert minek tud olyan gyorsan futni a gepárd, ha csak pár másodpercig bírja, vagy miért van tüdejük a delfineknek, bálnáknak, ha a vízben élnek, meg a méhekmeg miért tudnak szúrni, ha úgyis belehalnak és te jóisten, ámult el, ez mind csak pár percnyi gondolkodás után jutott az eszébe, ráadásul egy nem túl művelt észbe, hogy akkor ez tényleg vagy a pokol, és akkor érthető minden elcseszettség, vagy pedig valaki jól szórakozik fentről.
Egészen addig nem gondolt az univerzum kijavítására, míg egy csórényakú szürke tyúk egy reggel fel nem akasztotta magát. A kerítés két léce között a meglepően nagy fej csukott szemekkel óriásira tátott szájjal és hosszan előrenyújtott nyelvvel meredt előre. A teste a szomszédnál maradt. Szétfeszítette a két lécet, majd nézte, ahogy a rideg test a földre omlik, és nem mozdul. Áthúzta a résen, majd letette az udvar közepére – a kerti kávézó asztalára valahogy nem volt gusztusa –, majd fölé guggolva gondolkodni kezdett rajta.
A keresőbe írva ezernyi oldal ugrott fel, ami részletesen, dilettánsoknak is érthető egyszerűséggel magyarázzák el, hogy miként kell állatokat – növényeket, gombákat – preparálni. A dokumentum szerint a madarak preparálása nagyjából öt órát vesz igénybe. Másnap hat óra alatt elkészült.
Aztán a drótra húzott szárnyait kiterítette, majd a végére rögzítette a propellereket. A farkánál pár erősebb dróttal tett be tódást, hogy a hátsó két légcsavar tökéletes egyensúlyba kerüljön. A drón egyéb részeit, az akkumulátort meg a különféle elektronikákat a tyúk hasába varrta. A vezetékek észrevétlenül simultak bele az állat tollai közé. Töltőre tette, és várt.
A tyúkudvar valóságos rikácsolásban tört ki, ahogy a lomha szárnyas föléjük szállt. A légcsavarok szele szétrúgta az etetőkbe tett korpát és zabot. Majd lassan újra emelkedni kezdett, és nagy köröket tett a szomszédság fölött. A fiatal technikus arcán megmagyarázhatatlan könnycsepp indult el, ahogy magához hívta repülő tyúkját.