A szegedi borfesztiválról egy regensburgi sörfesztiválra tartok éppen. Miközben egyik várost hagyom el a másik után, és több ország határát is átlépem, azon gondolkodom, hogy a rohamivások és a másnaposságok váltakozása mikor megy át alkoholfüggőségbe, elhagytuk-e már ezt a határt?!

A rohamivás (angolul binge drinking) rövid időn belül nagymennyiségű alkohol elfogyasztását jelenti. Rövid idő alatt 2 órát, nagy mennyiség alatt pedig férfiak esetében 5 vagy több, nők esetében 4 vagy több standard italt értünk. Egy standard vagy egységnyi ital alkoholtartalma minden országban más.
Magyarországon egy standard ital kb. 10 g alkoholt tartalmaz, ez pedig 2,5 deciliter 5%-os sörnek, vagy 1 deciliter 12%-os bornak, vagy 3 centiliter 40%-os töménynek felel meg. Ha már itt tartunk, a magyarok 74 liter sört, 35 liter bort és 3,5 liter töményt isznak meg évente, ami kétszer több, mint a világátlag. Magyarország lakosságának közel egytizede – 10 millióból 1 millió – tulajdonképpen alkoholistának számít. Az alkoholizmust tudományos körökben ma már alkoholhasználati zavarnak (angolul alcohol use disorder) nevezik. Az alkoholhasználati zavar lehet enyhe, amikor 2-3 kritérium, közepes, amikor 4-5 kritérium, súlyos, amikor 6-10 kritérium is teljesül. Az alkohol használati zavar diagnózisa legtöbbször önkéntesen kitöltött kérdőívek alapján történik, ezek szerint a 15 évesek több mint 50%-a fogyasztott már alkoholt, és 40%-a már legalább egyszer be is rúgott tőle. Valószínűleg a maradék 50–60% is, csak nem emlékszik rá.

Az Egészségügyi Világszervezet (angolul World Health Organization vagy röviden WHO) felmérése alapján a 15–19 éves – tehát a középiskolás korosztályba tartozó – fiúk több, mint 56%-a és a lányok csaknem 20%-a vett részt rohamivásban a felméréstől számított 30 napon belül.

A rohamivás az egyetemista korosztálynak is megfelelő 20-24 év közötti fiatal felnőtteknél még elterjedtebb volt, hiszen náluk a fiúknál csaknem 70%, a lányoknál pedig több mint 30% volt ez az arány. A rohamivás tehát az az alkoholivási szokás, amikor pár órán belül megiszunk néhány pohár sört, bort vagy tömény italt, természetesen az italnak megfelelő pohárban tálalva. Az alkoholfogyasztási szokásainkat 50%-ban a genetika, 50%-ban pedig a környezet alakítja ki. A genetikai tényezőkre a legjobb bizonyíték az, hogy az alkoholista szülők gyerekeinél négyszer nagyobb eséllyel alakul ki valamilyen alkoholhasználati zavar életük során. A környezeti tényezőkre a legjobb példa maga a közösség, amelyben a gyerekek felnőnek. Angol kutatók kimutatták, hogy a 11-15 évesek 74%-a azért nézett a pohár fenekére, mert a barátaik előtt menőnek akartak tűnni, 63%-uk pedig azért, mert kifejezetten érezte a környezete nyomását, amelynek részese akart lenni. A genetika és a környezet interakcióját pedig mi sem bizonyítja jobban, hogy az alkoholista szülő jelenlétének ellenére is előfordulhat, hogy a gyermek a rossz mintázatot látva, soha nem iszik alkoholt.

A rohamivás azt is jelenti, hogy valaki annyi alkoholt iszik, amennyinek hatására a véralkoholszintje eléri a 0,8 ezreléket. Ez már az ittasság azon fázisa, amikor a jókedv és a beszédkészség fokozódik, a reakcióidő és a felfogókóképesség azonban csökken. Ahogy mondani szokták, az illető belassul, mint Malacka a szembeszélben. Erre az első, izgalmi fázisban (0,5-1,5 ezrelék) a jókedély és a beszédesség jellemző. A második, aluszékonysági fázisban (1,5-2,5 ezrelék) a jókedély és a beszédesség helyét az álmosság és elkenődött beszéd veszi át, a mozgás koordinálatlanná, ügyetlenné válik. A harmadik, bódultsági fázisban (2,5-3,5 ezrelék) az illető hajlamos az asztalon végignyúlni és elaludni. A negyedik, fulladásos fázisban (3,5 ezrelék felett) a vérkeringés és a légzés összeomlik, a hőszabályozás felborul, és a kihűlés veszélye fenyeget, bármikor beállhat a kóma és a halál. A rohamivás során hirtelen megnövekedett véralkoholszint miatt az is lehet, hogy az illető az első fázis helyett egyenesen a második vagy a harmadik fázisba lép át. 

A rövid időn belül nagy mennyiségű alkohol elfogyasztása azért is veszélyes, mert a máj egy standard italt, vagyis 10 g alkoholt kb. 1-3 óra alatt képes lebontani, igaz, a feldolgozás már korábban, a gyomorban található enzimek (pl. alkohol-dehidrogenáz) hatására elkezdődik. A fennmaradó alkoholmennyiség a lebontásig a véráramban kering tovább, károsítva a szervezetet és a különböző szerveket.

Az alkohol nagymértékű fogyasztása, ami férfiakban napi 4-nél vagy heti 14-nél több, nőkben napi 3-nál vagy heti 7-nél több italt jelent, jelentősen megnöveli az elhízás, a cukorbetegség és a csontritkulás kockázatát, ezáltal magas vérnyomás, szívinfarktus és agyvérzés kialakulásához vezethet. Ne felejtsük azonban azt sem, hogy az alkohol kis- és közepes mértékű fogyasztása jótékony hatással van a szív- és érrendszerre (pl. egy pohár sör munka után, ami a németekre jellemző, vagy egy pohár vörösbor ebéd után, ami a franciák mediterrán diétájának a része). Az alkohol a szívben ritmuszavarokat (angol nevén holiday heart syndrome) és szívtágulatot (tudományos nevén dilatatív kardiomiopátia) okozhat. Az alkohol a gyomorban fekélyt, gyulladást és rákosodást okozhat.

Az alkohol a májra különösen mérgező hatással van, a férfiaknál több mint 40 g/nap, nőknél pedig 20 g/nap mennyiségű alkohol tartós fogyasztása növeli a májkárosodás (steatosis, hepatitis, cirrhosis) kockázatát. Megnyugtató lehet valamelyest, hogy tartós alkoholfogyasztás alatt 10-15 évet értünk, a májkárosodás kockázata ez esetben 15%.

A tartós alkoholfogyasztás áll a szájüregi és gégerák 50%-ának, a nyelőcsőrák 75%-ának és a májrák 35%-ának hátterében is. Az akut pancreatitis 25%-át, a krónikus pancreatitis 70%-át is az alkohol okozza, zsíros ételekkel (pl. disznótoros kóstolók) és dohányzással (pl. stresszes időszakokban) való társítása pedig a többszörösére növeli a hasnyálmirigy gyulladásának kockázatát. Alkohol hatására a zsír, a fehérje és a szénhidrát anyagcseréje egyaránt felborul: rendszerint hipertrigliceridémia, hipoproteinémia és hipoglikémia alakul ki. A hipoglikémia vagyis a vércukorszint csökkenés olyan súlyos lehet, hogy az illető akár éhen is halhat.

Az alkohol kétélű kardként működik, ami a szociális és a szexuális életet illeti. Az alkalmi, úgynevezett szociális alkoholfogyasztás hatására ugyanis csökkennek a gátlások, ami elősegíti az ismerkedést, de a túlzott vagy tartós alkoholfogyasztás már agressziót és impotenciát vált ki. A rossz hír tehát az, hogy az alkohol hatására a férfimell megnagyobbodhat, és a here elsorvadhat, a jó hír viszont az, hogy a Coca-Cola fokozza a tesztoszteron szintet a vérben, tehát ha a borba kólát keverünk, az kompenzálhatja a kis heréket és a gyenge erekciót. A nők egyébként előszeretettel fogják a férfiak csökkent teljesítő- és nemzőképességét az alkoholfogyasztási szokásaikra. Ha viszont a nők fogyasztanak alkoholt, az növeli náluk a mellrák kialakulásának esélyét, ráadásul, ha terhesen teszik ugyanezt, az növeli a  koraszülés és magzati károsodás kockázatát. Alkoholista anya és/vagy apa gyermeke fizikálisan és mentálisan is visszamaradott lehet (fötális alkohol szindróma). Az alkohol felnőttkorban is károsíthatja a központi idegrendszert. Alkohol hatására enyhébb esetben memória- és koncentrációs zavarok, súlyosabb esetben szenzoros és motoros tünetek is előfordulhatnak. Ez az úgynevezettt Wernicke-Korsakow-szindróma, amely többek közt a szemizmok bénulását, a testtartás és a járás koordinációjának zavarát foglalja magába. A neurológiai tünetek mellett pszichiátriai tünetek is előfordulhatnak; az alkoholisták gyakran a skizofréniára emlékeztető auditív hallucinációkat és paranoid gondolatokat tapasztalhatnak. Ezen kívül az alkoholisták körében gyakoribb a szorongás, a depresszió és az  öngyilkossági hajlam, ami gyakrabban végződik öngyilkossággal, mint az átlag népességnél.

Szorongásszerű és depressziószerű tünetek a rohamivás másnapján is előfordulhatnak. Ezt a megfigyelést az is alátámasztja, hogy a norvégoknak külön szavuk van a másnaposság okozta szorongásra (fylleangst). Maga a másnaposság (angolul hangover) a nagymennyiségű alkoholfogyasztás másnapján kialakult átmeneti, kellemetlen állapot. A leggyakoribb tünetei a fejfájás és az izomfájdalom, a hányinger és a hányás, az émelygés és az étvágytalanság, a fáradékonyság és az ingerlékenység, a memória- és a koncentrációs zavarok. Ehhez társulhat az illető esküdözése, hogy soha többet nem iszik alkoholt. A legtöbb tünetért egyébként nem maga az alkohol, hanem az ennek lebontásából származó anyagok (pl. acetaldehid) vagy az alkoholos italok (pl. konyak, brandy, rum, whisky) jellegzetes színét vagy ízét adó vegyületek, az úgynevezett congenerek felelősek. Sajnos ezek a vegyületek általában ugyanolyan mérgező anyagok, mint az alkohol, ezért hatásukraa fejfájás és a hányinger súlyosabb formában jelentkezik.

Az alkoholivás másnapján az acetaldehid felszaporodása mellett azonban más folyamatok is zajlanak a szervezetben. Az alkohol fokozza a corticotropin-releasing factor (röviden CRF) és csökkenti az arginin-vazopresszin (röviden AVP) nevű neuropeptidek szintjét az agyban és a vérben. A fokozott CRF hatására stressz-szerű, szorongásszerű és depressziószerű tünetek jönnek létre. A csökkent AVP hatására fokozódik a vizelet kiválasztása a vesében, ezzel együtt pedig sok víz és elektrolit távozik a szervezetből. Ehhez az is hozzájárul, hogy az alkohol irritálja a gyomorfalat, és fokozza a gyomorsav szekréciót, amitől a szervezet hányással és hasmenéssel próbál meg szabadulni. Ezáltal még több víz és elektrolit (pl. nátrium és kálium) távozik a szervezetből, ezek hiányában fáradékonyak és ingerlékenyek leszünk. Az alkohol hatására és a dehidráció miatt fokozódik a gyulladásos mediátorok (pl. citokinek, reaktív oxigén gyökök és arachidonsav metabolitok) termelése, ezek tovább súlyosbítják az olyan tüneteket, mint a fejfájás és az izomfájdalom, a fáradékonyság és az ingerlékenység. Ugyancsak az alkohol hatására és a dehidráció miatt csökkennek a kognitív funkciók, mint például a memória- és a koncentrációs képesség, ráadásul jónéhány idegsejt el is pusztul. Az alkohol megzavarja az alvás egy bizonyos fázisát (angolul rapid eye movement vagy röviden REM). A kevés alvás miatt a szervezet nem képes kellőképpen regenerálódni, a rossz alvásminőség pedig felborítja az étvágyat befolyásoló neuropeptidek egyensúlyát; az orexigén hatású ghrelin szintje fokozódik, miközben az anorexigén hatású leptin szintje lecsökken a vérben. Mivel a máj az alkohol lebontásával van elfoglalva, a májban a glükóztermelés, ezzel együtt pedig a vércukorszint is lecsökken. Ezek a változások mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy másnaposan éhezünk, és jellemzően magas kalóriatartalmú ételeket kívánunk meg.

A másnaposság definíciószerűen akkor jelentkezik, amikor az előző nap elfogyasztott alkohol már teljesen lebomlott. Ennek első jelei az utolsó alkoholos ital elfogyasztásától számítva 6-8 óra után kezdődnek el, és 20-24 óra után múlnak el. Vannak azonban olyan ünnepnapok (pl. húsvét és pünkösd, karácsony és szilveszter), amikor a rohamivások között kevés idő telik el, ilyenkor a kijózanodás és ezzel együtt a másnaposság is elhúzódik. De a 7-14 napos feszt igyál típusú össznépi összejövetelek esetében a másnap már relatív fogalom, ennek megfelelően a másnaposság tünetei is csak alig, vagy egyáltalán nem észlelhetőek. Ennek az a magyarázata, hogy az alkohol lebontását szolgáló enzimek (főként alkohol-dehidrogenáz és acetaldehid-dehirdogenáz) szabályozása révén a szervezet alkalmazkodik a többnapos alkoholkúrához.

A másnaposság megakadályozására legjobb módszer, ha nem iszunk alkoholt. De ha az alkoholfogyasztás környezeti hatásra mégis elkerülhetetlen, a másnaposság pedig könnyen előrelátható, akkor a tünetek enyhítése érdekében az alkoholfogyasztás előtt együnk zsíros ételeket, mert azok lassítják az alkohol felszívódását a gyomorban. Ugyanakkor kerüljük a szénsavas italokat (pl. pezsgő), mert azok épp ellenkezőleg hatnak, felgyorsítják az alkohol felszívódását, így hamarabb berúgunk tőlük. Ebben az esetben a legjobb módszer, ha alkoholfogyasztás közben néha alkoholmentes italokat is beiktatunk, lefekvés előtt megiszunk 1-1½ liter vizet, lefekvés után pedig legalább 7-8 órát alszunk. Ébredés után hidratáljunk citromos vízzel vagy gyömbéres teával és, bármennyire nincs étvágyunk, leves, gyümölcs- vagy zöldségevéssel próbáljuk helyrehozni az elektrolit-háztartásunkat. A tésztafélékből vagy pékárukból származó szénhidrátok segítenek visszaállítani az alkohol hatására leesett vércukorszintet. A cukros és szénsavas üdítőitalok közül a Sprite jó választás lehet, ugyanis kínai kutatók bebizonyították, hogy az ebben az üdítőben lévő hatóanyag akár 50%-kal is képes felgyorsítani az acetaldehid lebontását. Egy csésze kávé vagy egy doboz energiaital néha ugyancsak csodákra képes, a koffein ugyanis elhessegeti a fejfájást és a fáradékonyságot, ráadásul a kávé antioxidánsokat, az energiaital pedig általában vitaminokat is tartalmaz. A kutyaharapást szőrével típusú hozzáállás nem jó, a gyógysör nem gyógyítja, inkább csak elodázza a másnaposság tüneteit. Csakis végső esetben vegyünk be gyógyszert, a nem-szteroid gyulladásgátlók (angolul és röviden NSAIDs, ilyen pl. az aspirin, az ibuprofen, a diclofenac) csökkentik a fejfájást és az izomfájdalmat, de ekkor is ügyeljünk arra, hogy ezeket az utolsó alkoholos ital elfogyasztása után 12 órával vegyük be, nehogy a gyógyszer interakcióba lépjen az alkohollal, vagy az alkohol lebontását elősegítő enzimekkel. Ráadásul, ezek a gyógyszerek az alkoholhoz hasonló módon irritálhatják a gyomorfalat, és fokozhatják a gyomorsav szekréciót. Célzott terápia rohamivás és másnaposság ellen tulajdonképpen nem létezik. Sőt, az alkoholfüggőség egyetlen, az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerengedélyeztetési Hivatal (angolul Food and Drug Administration vagy röviden FDA) által is elfogadott terápiája a diszulfiram, ami úgy hat, hogy gátolja az acetaldehid lebontását végző acetaldehid-dehirogenáz enzimet. Emiatt az alkohol és a gyógyszer együttes fogyasztásakor a másnaposság tünetei korábban és hatványozottan fognak jelentkezni. Ennek a terápiának az előnye az, hogy a célszemély kerülni fogja az alkoholfogyasztást, a hátránya pedig az, hogy jó eséllyel a gyógyszer szedését is.

Bár az alkoholfüggőséget leginkább a rohamivás és a másnaposság váltakozásaként írhatjuk le, az egyszeri rohamivás nem számít alkoholhasználati zavarnak, mivel az önmagában nem teljesíti a diagnózishoz szükséges kritériumokat. A pubertáskorra jellemző rohamivás azonban a felnőttkorra is átvihető, és az ismétlődése az alkoholfüggőség kialakulására hajlamosít. Az alkoholfüggőségnek három szakasza van, ezek a rohamivás (alkoholintoxikáció), a negatív érzelmek (alkoholmegvonás) és a sóvárgás (anticipáció és preokkupáció). Az alkoholfüggőség kialakulásának konkrét időpontját nehéz lenne meghatározni, de van egy határ, amikor valaki többé nem azért iszik alkoholt, hogy élvezze az alkoholintoxikáció okozta pozitív, jutalmazó hatásokat, hanem azért, hogy ne szenvedjen az alkoholmegvonás negatív érzelmi következményeitől, mint a szorongás és a depresszió. Saját kutatásaim során két dologra jöttem rá. Az egyik az, hogy az alkoholfüggőség mindhárom szakaszát a CRF olyan specifikus változásai kísérik, amelyek az agyban és a vérben is követhetőek, és amelyek a CRF receptorai (CRF1- és CRF2-receptor) közül a CRF1-en, és nem a CRF2-receptoron keresztül jönnek létre. A másik az, hogy az alkohol a rohamivást követően azonnal szorongásoldó és antidepresszáns hatásokat, másnap azonban szorongásszerű és depressziószerű tünetek okoz, továbbá, hogy a pozitív hatásokat a CRF2-, a negatív tüneteket pedig a CRF1-receptor közvetíti. Végül arra a következtetésre jutottam, hogy CRF1- és a CRF2-receptor együttes blokkolása jó módszer lehet az alkoholhasználati zavar terápiájában, hiszen ha valaki a rohamivás pozitív hatásait nem élvezné, a másnaposság negatív hatásaitól pedig nem szenvedne, akkor az illető nem térne folyton vissza a rohamiváshoz, így az nem is torkollna alkoholfüggőségbe.



Dr. Bagosi Zsolt (1977, Nagyszalonta) oktató-kutató orvos, a Szegedi Tudományegyetem, Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Kar, Kórélettani Intézet egyetemi docense tanszékvezető-helyettese.