Címke: bagosi zsolt

június 6, 2023 | Ujvarad Admin | Társadalom
MEGOSZTOM

A rohamivástól a másnaposságon át az alkoholfüggőségig

A szegedi borfesztiválról egy regensburgi sörfesztiválra tartok éppen. Miközben egyik várost hagyom el a másik után, és több ország határát is átlépem, azon gondolkodom, hogy a rohamivások és a másnaposságok váltakozása mikor megy át alkoholfüggőségbe, elhagytuk-e már ezt a határt?!

A rohamivás (angolul binge drinking) rövid időn belül nagymennyiségű alkohol elfogyasztását jelenti. Rövid idő alatt 2 órát, nagy mennyiség alatt pedig férfiak esetében 5 vagy több, nők esetében 4 vagy több standard italt értünk. Egy standard vagy egységnyi ital alkoholtartalma minden országban más.
Magyarországon egy standard ital kb. 10 g alkoholt tartalmaz, ez pedig 2,5 deciliter 5%-os sörnek, vagy 1 deciliter 12%-os bornak, vagy 3 centiliter 40%-os töménynek felel meg. Ha már itt tartunk, a magyarok 74 liter sört, 35 liter bort és 3,5 liter töményt isznak meg évente, ami kétszer több, mint a világátlag. Magyarország lakosságának közel egytizede – 10 millióból 1 millió – tulajdonképpen alkoholistának számít. Az alkoholizmust tudományos körökben ma már alkoholhasználati zavarnak (angolul alcohol use disorder) nevezik. Az alkoholhasználati zavar lehet enyhe, amikor 2-3 kritérium, közepes, amikor 4-5 kritérium, súlyos, amikor 6-10 kritérium is teljesül. Az alkohol használati zavar diagnózisa legtöbbször önkéntesen kitöltött kérdőívek alapján történik, ezek szerint a 15 évesek több mint 50%-a fogyasztott már alkoholt, és 40%-a már legalább egyszer be is rúgott tőle. Valószínűleg a maradék 50–60% is, csak nem emlékszik rá.

Az Egészségügyi Világszervezet (angolul World Health Organization vagy röviden WHO) felmérése alapján a 15–19 éves – tehát a középiskolás korosztályba tartozó – fiúk több, mint 56%-a és a lányok csaknem 20%-a vett részt rohamivásban a felméréstől számított 30 napon belül.

A rohamivás az egyetemista korosztálynak is megfelelő 20-24 év közötti fiatal felnőtteknél még elterjedtebb volt, hiszen náluk a fiúknál csaknem 70%, a lányoknál pedig több mint 30% volt ez az arány. A rohamivás tehát az az alkoholivási szokás, amikor pár órán belül megiszunk néhány pohár sört, bort vagy tömény italt, természetesen az italnak megfelelő pohárban tálalva. Az alkoholfogyasztási szokásainkat 50%-ban a genetika, 50%-ban pedig a környezet alakítja ki. A genetikai tényezőkre a legjobb bizonyíték az, hogy az alkoholista szülők gyerekeinél négyszer nagyobb eséllyel alakul ki valamilyen alkoholhasználati zavar életük során. A környezeti tényezőkre a legjobb példa maga a közösség, amelyben a gyerekek felnőnek. Angol kutatók kimutatták, hogy a 11-15 évesek 74%-a azért nézett a pohár fenekére, mert a barátaik előtt menőnek akartak tűnni, 63%-uk pedig azért, mert kifejezetten érezte a környezete nyomását, amelynek részese akart lenni. A genetika és a környezet interakcióját pedig mi sem bizonyítja jobban, hogy az alkoholista szülő jelenlétének ellenére is előfordulhat, hogy a gyermek a rossz mintázatot látva, soha nem iszik alkoholt.

A rohamivás azt is jelenti, hogy valaki annyi alkoholt iszik, amennyinek hatására a véralkoholszintje eléri a 0,8 ezreléket. Ez már az ittasság azon fázisa, amikor a jókedv és a beszédkészség fokozódik, a reakcióidő és a felfogókóképesség azonban csökken. Ahogy mondani szokták, az illető belassul, mint Malacka a szembeszélben. Erre az első, izgalmi fázisban (0,5-1,5 ezrelék) a jókedély és a beszédesség jellemző. A második, aluszékonysági fázisban (1,5-2,5 ezrelék) a jókedély és a beszédesség helyét az álmosság és elkenődött beszéd veszi át, a mozgás koordinálatlanná, ügyetlenné válik. A harmadik, bódultsági fázisban (2,5-3,5 ezrelék) az illető hajlamos az asztalon végignyúlni és elaludni. A negyedik, fulladásos fázisban (3,5 ezrelék felett) a vérkeringés és a légzés összeomlik, a hőszabályozás felborul, és a kihűlés veszélye fenyeget, bármikor beállhat a kóma és a halál. A rohamivás során hirtelen megnövekedett véralkoholszint miatt az is lehet, hogy az illető az első fázis helyett egyenesen a második vagy a harmadik fázisba lép át. 

A rövid időn belül nagy mennyiségű alkohol elfogyasztása azért is veszélyes, mert a máj egy standard italt, vagyis 10 g alkoholt kb. 1-3 óra alatt képes lebontani, igaz, a feldolgozás már korábban, a gyomorban található enzimek (pl. alkohol-dehidrogenáz) hatására elkezdődik. A fennmaradó alkoholmennyiség a lebontásig a véráramban kering tovább, károsítva a szervezetet és a különböző szerveket.

Az alkohol nagymértékű fogyasztása, ami férfiakban napi 4-nél vagy heti 14-nél több, nőkben napi 3-nál vagy heti 7-nél több italt jelent, jelentősen megnöveli az elhízás, a cukorbetegség és a csontritkulás kockázatát, ezáltal magas vérnyomás, szívinfarktus és agyvérzés kialakulásához vezethet. Ne felejtsük azonban azt sem, hogy az alkohol kis- és közepes mértékű fogyasztása jótékony hatással van a szív- és érrendszerre (pl. egy pohár sör munka után, ami a németekre jellemző, vagy egy pohár vörösbor ebéd után, ami a franciák mediterrán diétájának a része). Az alkohol a szívben ritmuszavarokat (angol nevén holiday heart syndrome) és szívtágulatot (tudományos nevén dilatatív kardiomiopátia) okozhat. Az alkohol a gyomorban fekélyt, gyulladást és rákosodást okozhat.

Az alkohol a májra különösen mérgező hatással van, a férfiaknál több mint 40 g/nap, nőknél pedig 20 g/nap mennyiségű alkohol tartós fogyasztása növeli a májkárosodás (steatosis, hepatitis, cirrhosis) kockázatát. Megnyugtató lehet valamelyest, hogy tartós alkoholfogyasztás alatt 10-15 évet értünk, a májkárosodás kockázata ez esetben 15%.

A tartós alkoholfogyasztás áll a szájüregi és gégerák 50%-ának, a nyelőcsőrák 75%-ának és a májrák 35%-ának hátterében is. Az akut pancreatitis 25%-át, a krónikus pancreatitis 70%-át is az alkohol okozza, zsíros ételekkel (pl. disznótoros kóstolók) és dohányzással (pl. stresszes időszakokban) való társítása pedig a többszörösére növeli a hasnyálmirigy gyulladásának kockázatát. Alkohol hatására a zsír, a fehérje és a szénhidrát anyagcseréje egyaránt felborul: rendszerint hipertrigliceridémia, hipoproteinémia és hipoglikémia alakul ki. A hipoglikémia vagyis a vércukorszint csökkenés olyan súlyos lehet, hogy az illető akár éhen is halhat.

Az alkohol kétélű kardként működik, ami a szociális és a szexuális életet illeti. Az alkalmi, úgynevezett szociális alkoholfogyasztás hatására ugyanis csökkennek a gátlások, ami elősegíti az ismerkedést, de a túlzott vagy tartós alkoholfogyasztás már agressziót és impotenciát vált ki. A rossz hír tehát az, hogy az alkohol hatására a férfimell megnagyobbodhat, és a here elsorvadhat, a jó hír viszont az, hogy a Coca-Cola fokozza a tesztoszteron szintet a vérben, tehát ha a borba kólát keverünk, az kompenzálhatja a kis heréket és a gyenge erekciót. A nők egyébként előszeretettel fogják a férfiak csökkent teljesítő- és nemzőképességét az alkoholfogyasztási szokásaikra. Ha viszont a nők fogyasztanak alkoholt, az növeli náluk a mellrák kialakulásának esélyét, ráadásul, ha terhesen teszik ugyanezt, az növeli a  koraszülés és magzati károsodás kockázatát. Alkoholista anya és/vagy apa gyermeke fizikálisan és mentálisan is visszamaradott lehet (fötális alkohol szindróma). Az alkohol felnőttkorban is károsíthatja a központi idegrendszert. Alkohol hatására enyhébb esetben memória- és koncentrációs zavarok, súlyosabb esetben szenzoros és motoros tünetek is előfordulhatnak. Ez az úgynevezettt Wernicke-Korsakow-szindróma, amely többek közt a szemizmok bénulását, a testtartás és a járás koordinációjának zavarát foglalja magába. A neurológiai tünetek mellett pszichiátriai tünetek is előfordulhatnak; az alkoholisták gyakran a skizofréniára emlékeztető auditív hallucinációkat és paranoid gondolatokat tapasztalhatnak. Ezen kívül az alkoholisták körében gyakoribb a szorongás, a depresszió és az  öngyilkossági hajlam, ami gyakrabban végződik öngyilkossággal, mint az átlag népességnél.

Szorongásszerű és depressziószerű tünetek a rohamivás másnapján is előfordulhatnak. Ezt a megfigyelést az is alátámasztja, hogy a norvégoknak külön szavuk van a másnaposság okozta szorongásra (fylleangst). Maga a másnaposság (angolul hangover) a nagymennyiségű alkoholfogyasztás másnapján kialakult átmeneti, kellemetlen állapot. A leggyakoribb tünetei a fejfájás és az izomfájdalom, a hányinger és a hányás, az émelygés és az étvágytalanság, a fáradékonyság és az ingerlékenység, a memória- és a koncentrációs zavarok. Ehhez társulhat az illető esküdözése, hogy soha többet nem iszik alkoholt. A legtöbb tünetért egyébként nem maga az alkohol, hanem az ennek lebontásából származó anyagok (pl. acetaldehid) vagy az alkoholos italok (pl. konyak, brandy, rum, whisky) jellegzetes színét vagy ízét adó vegyületek, az úgynevezett congenerek felelősek. Sajnos ezek a vegyületek általában ugyanolyan mérgező anyagok, mint az alkohol, ezért hatásukraa fejfájás és a hányinger súlyosabb formában jelentkezik.

Az alkoholivás másnapján az acetaldehid felszaporodása mellett azonban más folyamatok is zajlanak a szervezetben. Az alkohol fokozza a corticotropin-releasing factor (röviden CRF) és csökkenti az arginin-vazopresszin (röviden AVP) nevű neuropeptidek szintjét az agyban és a vérben. A fokozott CRF hatására stressz-szerű, szorongásszerű és depressziószerű tünetek jönnek létre. A csökkent AVP hatására fokozódik a vizelet kiválasztása a vesében, ezzel együtt pedig sok víz és elektrolit távozik a szervezetből. Ehhez az is hozzájárul, hogy az alkohol irritálja a gyomorfalat, és fokozza a gyomorsav szekréciót, amitől a szervezet hányással és hasmenéssel próbál meg szabadulni. Ezáltal még több víz és elektrolit (pl. nátrium és kálium) távozik a szervezetből, ezek hiányában fáradékonyak és ingerlékenyek leszünk. Az alkohol hatására és a dehidráció miatt fokozódik a gyulladásos mediátorok (pl. citokinek, reaktív oxigén gyökök és arachidonsav metabolitok) termelése, ezek tovább súlyosbítják az olyan tüneteket, mint a fejfájás és az izomfájdalom, a fáradékonyság és az ingerlékenység. Ugyancsak az alkohol hatására és a dehidráció miatt csökkennek a kognitív funkciók, mint például a memória- és a koncentrációs képesség, ráadásul jónéhány idegsejt el is pusztul. Az alkohol megzavarja az alvás egy bizonyos fázisát (angolul rapid eye movement vagy röviden REM). A kevés alvás miatt a szervezet nem képes kellőképpen regenerálódni, a rossz alvásminőség pedig felborítja az étvágyat befolyásoló neuropeptidek egyensúlyát; az orexigén hatású ghrelin szintje fokozódik, miközben az anorexigén hatású leptin szintje lecsökken a vérben. Mivel a máj az alkohol lebontásával van elfoglalva, a májban a glükóztermelés, ezzel együtt pedig a vércukorszint is lecsökken. Ezek a változások mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy másnaposan éhezünk, és jellemzően magas kalóriatartalmú ételeket kívánunk meg.

A másnaposság definíciószerűen akkor jelentkezik, amikor az előző nap elfogyasztott alkohol már teljesen lebomlott. Ennek első jelei az utolsó alkoholos ital elfogyasztásától számítva 6-8 óra után kezdődnek el, és 20-24 óra után múlnak el. Vannak azonban olyan ünnepnapok (pl. húsvét és pünkösd, karácsony és szilveszter), amikor a rohamivások között kevés idő telik el, ilyenkor a kijózanodás és ezzel együtt a másnaposság is elhúzódik. De a 7-14 napos feszt igyál típusú össznépi összejövetelek esetében a másnap már relatív fogalom, ennek megfelelően a másnaposság tünetei is csak alig, vagy egyáltalán nem észlelhetőek. Ennek az a magyarázata, hogy az alkohol lebontását szolgáló enzimek (főként alkohol-dehidrogenáz és acetaldehid-dehirdogenáz) szabályozása révén a szervezet alkalmazkodik a többnapos alkoholkúrához.

A másnaposság megakadályozására legjobb módszer, ha nem iszunk alkoholt. De ha az alkoholfogyasztás környezeti hatásra mégis elkerülhetetlen, a másnaposság pedig könnyen előrelátható, akkor a tünetek enyhítése érdekében az alkoholfogyasztás előtt együnk zsíros ételeket, mert azok lassítják az alkohol felszívódását a gyomorban. Ugyanakkor kerüljük a szénsavas italokat (pl. pezsgő), mert azok épp ellenkezőleg hatnak, felgyorsítják az alkohol felszívódását, így hamarabb berúgunk tőlük. Ebben az esetben a legjobb módszer, ha alkoholfogyasztás közben néha alkoholmentes italokat is beiktatunk, lefekvés előtt megiszunk 1-1½ liter vizet, lefekvés után pedig legalább 7-8 órát alszunk. Ébredés után hidratáljunk citromos vízzel vagy gyömbéres teával és, bármennyire nincs étvágyunk, leves, gyümölcs- vagy zöldségevéssel próbáljuk helyrehozni az elektrolit-háztartásunkat. A tésztafélékből vagy pékárukból származó szénhidrátok segítenek visszaállítani az alkohol hatására leesett vércukorszintet. A cukros és szénsavas üdítőitalok közül a Sprite jó választás lehet, ugyanis kínai kutatók bebizonyították, hogy az ebben az üdítőben lévő hatóanyag akár 50%-kal is képes felgyorsítani az acetaldehid lebontását. Egy csésze kávé vagy egy doboz energiaital néha ugyancsak csodákra képes, a koffein ugyanis elhessegeti a fejfájást és a fáradékonyságot, ráadásul a kávé antioxidánsokat, az energiaital pedig általában vitaminokat is tartalmaz. A kutyaharapást szőrével típusú hozzáállás nem jó, a gyógysör nem gyógyítja, inkább csak elodázza a másnaposság tüneteit. Csakis végső esetben vegyünk be gyógyszert, a nem-szteroid gyulladásgátlók (angolul és röviden NSAIDs, ilyen pl. az aspirin, az ibuprofen, a diclofenac) csökkentik a fejfájást és az izomfájdalmat, de ekkor is ügyeljünk arra, hogy ezeket az utolsó alkoholos ital elfogyasztása után 12 órával vegyük be, nehogy a gyógyszer interakcióba lépjen az alkohollal, vagy az alkohol lebontását elősegítő enzimekkel. Ráadásul, ezek a gyógyszerek az alkoholhoz hasonló módon irritálhatják a gyomorfalat, és fokozhatják a gyomorsav szekréciót. Célzott terápia rohamivás és másnaposság ellen tulajdonképpen nem létezik. Sőt, az alkoholfüggőség egyetlen, az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerengedélyeztetési Hivatal (angolul Food and Drug Administration vagy röviden FDA) által is elfogadott terápiája a diszulfiram, ami úgy hat, hogy gátolja az acetaldehid lebontását végző acetaldehid-dehirogenáz enzimet. Emiatt az alkohol és a gyógyszer együttes fogyasztásakor a másnaposság tünetei korábban és hatványozottan fognak jelentkezni. Ennek a terápiának az előnye az, hogy a célszemély kerülni fogja az alkoholfogyasztást, a hátránya pedig az, hogy jó eséllyel a gyógyszer szedését is.

Bár az alkoholfüggőséget leginkább a rohamivás és a másnaposság váltakozásaként írhatjuk le, az egyszeri rohamivás nem számít alkoholhasználati zavarnak, mivel az önmagában nem teljesíti a diagnózishoz szükséges kritériumokat. A pubertáskorra jellemző rohamivás azonban a felnőttkorra is átvihető, és az ismétlődése az alkoholfüggőség kialakulására hajlamosít. Az alkoholfüggőségnek három szakasza van, ezek a rohamivás (alkoholintoxikáció), a negatív érzelmek (alkoholmegvonás) és a sóvárgás (anticipáció és preokkupáció). Az alkoholfüggőség kialakulásának konkrét időpontját nehéz lenne meghatározni, de van egy határ, amikor valaki többé nem azért iszik alkoholt, hogy élvezze az alkoholintoxikáció okozta pozitív, jutalmazó hatásokat, hanem azért, hogy ne szenvedjen az alkoholmegvonás negatív érzelmi következményeitől, mint a szorongás és a depresszió. Saját kutatásaim során két dologra jöttem rá. Az egyik az, hogy az alkoholfüggőség mindhárom szakaszát a CRF olyan specifikus változásai kísérik, amelyek az agyban és a vérben is követhetőek, és amelyek a CRF receptorai (CRF1- és CRF2-receptor) közül a CRF1-en, és nem a CRF2-receptoron keresztül jönnek létre. A másik az, hogy az alkohol a rohamivást követően azonnal szorongásoldó és antidepresszáns hatásokat, másnap azonban szorongásszerű és depressziószerű tünetek okoz, továbbá, hogy a pozitív hatásokat a CRF2-, a negatív tüneteket pedig a CRF1-receptor közvetíti. Végül arra a következtetésre jutottam, hogy CRF1- és a CRF2-receptor együttes blokkolása jó módszer lehet az alkoholhasználati zavar terápiájában, hiszen ha valaki a rohamivás pozitív hatásait nem élvezné, a másnaposság negatív hatásaitól pedig nem szenvedne, akkor az illető nem térne folyton vissza a rohamiváshoz, így az nem is torkollna alkoholfüggőségbe.



Dr. Bagosi Zsolt (1977, Nagyszalonta) oktató-kutató orvos, a Szegedi Tudományegyetem, Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Kar, Kórélettani Intézet egyetemi docense tanszékvezető-helyettese.

március 1, 2023 | Magyari Sára | Rovatok | Társadalom
MEGOSZTOM

A hűségről és hűségtelenségről

Februárban van a házasság hete. Ez a programsorozat ihletője februári tandemezésünknek. Vajon a hűség emberi jellemző-e? Vagy az ember inkább hűségtelen? Miről árulkodnak a biológiai és miről a kulturális programjaink? Továbbá: van-e végső soron különbség az egér és az ember között?

(Bagosi Zsolt)

A hűség (vagy nevezzük inkább monogámiának) az emlősállatok 5%-ára jellemző. Az ember, bár biológiai szempontból maga is egy állat, nem tartozik a monogám emlősök közé. A mezei pocok annál inkább. A mezei pocokra jellemző ugyanis, hogy a hím és a nőstény egy életre választ párt és a kölykeiket is együtt nevelik. Szemben például a hegyi pocokkal, amely annak ellenére, hogy szoros rokonságban van az előzővel, gyökeresen más típusú életet választ: a hím virágról virágra (pontosabban pocokról pocokra) jár, és a kölykök nevelését is egyedül a nőstényre bízza. Úgy is mondhatjuk, tipikusan promiszkuitásban él. A közös genetikai rokonság és az eltérő viselkedési mintázat teszi alkalmassá ezt a két állatfajtát arra, hogy a monogámiát és a promiszkuitást, illetve ezek neurobiológiai hátterét rajtuk keresztül vizsgáljuk.

Ugyancsak emlősállatok agyában mutatták ki először a corticotropin-releasing faktort (röviden CRF) és a szerkezetileg hasonló peptideket, az urokortinokat is. Ezek az ember agyában is termelődő neuropeptidek két, általában ellentétes hatást közvetítő receptoron, a CRF1 és a CRF2 receptoron fejtik ki hatásaikat. A CRF elsősorban a stresszválasz szabályozásában játszik szerepet, de a szociális viselkedést is befolyásolja. Ha egy monogám állat (pl. mezei pocok) agyába CRF-et fecskendezünk, akkor az fokozza a partner iránti preferenciát. Egy nem-monogám állat (pl. mezei egér) CRF hatására ismerős környezetben lefagy, ismeretlen környezetben pedig hiperaktív lesz, elkezdi fokozottan kutatni a környezetét. A reakció tehát genetikai és környezeti tényezőktől egyaránt függ, de az sem mindegy, hogy a CRF-et milyen dózisban és milyen agyrégióba fecskendezzük be, mivel a CRF receptorai is különböző mennyiségben fordulnak elő ezekben az agyi területekben. 

A pockok agyának vizsgálata közben derült ki, hogy a CRF és az urokortinok kifejeződése megegyezik, a CRF1 és a CRF2 receptorok előfordulása azonban eltér a monogám és a nem-monogám fajok, illetve fajták között; a mezei pocok agyában több a CRF2, míg a hegyi pocokéban több a CRF1 receptor. Ezért (bennem legalábbis) felmerült, hogy az emberben is a CRF-receptorok kifejeződése az, ami meghatározza, hogy az illető inkább monogámiában vagy promiszkuitásban él (jelen megfogalmazás szerint hűséges vagy hűségtelen típus). Egyébként a legtöbb emberre a sorozat-monogámia jellemző. Ez persze nem azt jelenti, hogy az illető kitart a kedvenc filmsorozata mellett (bár legtöbbször ez is igaz rá), hanem azt, hogy az egyik monogám kapcsolat után egy másik monogám kapcsolat után néz. Tehát egy agykutató szemszögéből, mint oly sok minden, ez is az agyban dől el. 

Ami az egér és az ember közötti párhuzamot illeti, nyilvánvalóan vannak anatómiai különbségek (agy-, farokméret stb.), de viselkedési szempontból az ember sok mindenben hasonlít az egérre. Ha egy hím egeret egy nőstény egérrel együtt 24 órán keresztül egy ketrecben tartunk, akkor azok néhányszor örömüket lelik egymásban, majd a hím elhúzódik a ketrec egyik sarkába és csak akkor mutat érdeklődést a környezete iránt, amikor egy újabb nőstényt tesznek be mellé. Ha ugyanazt a hím egeret egy (a szociális interakció vizsgálatára használt) aréna közepébe állítjuk, az aréna egyik végében a már korábban megismert nősténnyel, a másikban pedig egy ismeretlennel, a hím többnyire az ismeretlen nőstényt választja. Ez az úgynevezett Coolidge-hatás eredménye. Ez a hatás az embernél is hasonlóan működik: ha egy hím és egy nőstény egyed leül egy szobában a kanapéra, kezdetben intenzív érdeklődést tanúsítanak egymás iránt, de előbb vagy utóbb a kanapé két végén kötnek ki, gyakran elkezdik más képeit nézegetni vagy másnak írogatni. Ez a magatartásbéli hasonlóság valószínűleg annak köszönhető, hogy az agynak a szociális viselkedésért felelős része (amit szociális agynak is hívunk) nagyjából megegyezik a két fajban. Ez az analógia teszi lehetővé azt, hogy az egereken végzett kutatások alapján az emberekre is vonatkoztatható következtetéseket vonjunk le.

(Magyari Sára)

Amikor a házasság hetéhez kapcsolom a hűség fogalmát, akkor egyértelműen a párkapcsolati hűségre gondolok, azaz szűkített jelentéssel használom e szót, de igazából a tágított jelentés is megfordult a fejemben, hiszen valami olyasmiről van szó, ami értékrendszerünkben fontos helyet képvisel. Legalábbis elméletileg. Mert a gyakorlatban számomra úgy tűnik, nem működik semmilyen jelentésében. Illetve nem működtetjük. Egy dolog hűnek lenni emberekhez, más dolog önmagunkhoz, harmadik dolog elvekhez, és így tovább. 

Szótári jelentése két irányt mutat: egyrészt azt jelenti, hogy valaki állhatatos, ragaszkodik valakihez, esetleg valamihez, kitart valaki vagy valami mellett. Másrészt azt is jelenti, hogy megegyezik a valósággal, az eredetivel. Élettársi viselkedésünkben azt is jelenti, hogy nem csalja meg a másikat, meg azt is, hogy lojális marad az egyik a másikhoz. 

A hűségtelenség szót a Czuczor–Fogarasi szótárunkban találjuk meg hívségtelenség formában, amely négy jelentéssel bír: 1. hűség nélküli állapot vagy tulajdonság, azaz, amikor valaki ígéretét, esküjét megszegi; 2. szolgai kötelezettségek szándékos megszegése; 3. a jobbágy esküszegése; 4. felségsértés, lázadás.

Jelentéstanilag is nagyon izgalmas a két szó, de mindennapjainkban ennél sokkal izgalmasabb, hiszen érzések, viselkedések kapcsolódnak hozzá. És olyan tettek is, amelyekkel mások életét és a sajátunkat is befolyásoljuk. 

Ha a nyelvi működést nézzük, azt, hogy miről hogyan beszélünk, akkor egészen biztos, hogy a hűséget nem csak az emberhez kapcsoljuk. A kutyát tartjuk kultúrkörünkben az emberhez leghűségesebb állatnak, de a gólyákat meg az egymáshoz való hűségük miatt szoktuk emlegetni. Ha utánaolvasunk, hogy mi is van az állatvilágban, kiderül, vannak olyan fajok, amelyek egy életen át egy pár mellett maradnak, és vannak olyanok, amelyek nem. 

Én az embernél maradnék. Nekem valahogyan úgy tűnik, hogy a hűség egyrészt természeti szükséglet volt az embernél. Ahhoz, hogy az utódok minél sikeresebbek legyenek, valahogyan rájöttek elődeink, hogy ehhez szükség van hűségre is (és sok minden másra is). Ahol, vagy akinél ez nem ment magától, azt igyekeztek normákkal, törvényekkel ösztökélni. Azaz van egy kulturális szükséglet is, amely ezt működtetné. Nem véletlen a feltételes mód, hiszen ma valahogyan nem működik. Sem házasságon belül, sem a barátságok, munkatársak szintjén, de még csak az elvekhez, értékrendekhez, sőt önmagunkhoz való hűség viszonylatában sem. Megfigyeléseim alapján az körvonalazódik, hogy nagy szabadságunkban azt hisszük, bármit megtehetünk – következmények nélkül. Pedig következmény mindig van. Mintha eltűnőben lenne az emberekből a ragaszkodás, a kitartás. Úgy általában véve is. Persze tudom, hogy az elromlott – cseréld le, dobd el korszakát éljük, és ez nem csak a tárgyakra vonatkozik. De engem nagyon érdekel, hogy mi az, amitől mégis egyesek hűek maradnak, mások hűségtelenek lesznek. 

Nekem úgy tűnik, hogy a személyiség érésével jutunk el a hűségességhez. Az önmagam legjobb variánsának lenni működésben egyszer csak eljutunk oda, hogy önmagam miatt szeretnék hű lenni: a másikhoz, önmagamhoz, az elveimhez. De főként a másikhoz. Mert képes vagyok rá! Ebben segít például a házassági eskü is. Meg jó lenne, ha segítene az ön- és társismeret is, de evvel sem állunk túl jól. Mi, mai emberek. Bár lehet, a régiek sem. 

Én sem voltam mindig, mindenhez és mindenkihez hű. Meg kellett érnem rá, hogy az legyek. Kellett hozzá az eskü, hogy a szavamat adom, hogy „véle tűrök, véle szenvedek” és megelégszem vele. Mert a mindennapi emberi kapcsolatainkban, legyen az párkapcsolati, családi, baráti, munkahelyi – a valós életünkben néha szenvedünk, néha tűrünk, mert sem én, sem a másik nem vagyunk mindig édes, aranyos, kedves, bájos cukorfalatok. 

Magam körül is, kutatási eredményekből is azt látom, egyre többen hűségtelenek. Divat lett a hűtlenkedés. Csak az a sok fájdalom, amit okoz! Mindenkinek. A hűségtelennek is – később, idővel!

Ha a hűtlenség biológiai eredetű, akkor felmenthető az ember. Én nem tehetek róla – a vérünkben, a génjeinkben van – mondja a magyar nyelv. Ha így van, akkor a vérünkben és a génjeinkben ott kellene lennie valami olyannak is, ami meggátolja, hogy a hűtlenség által romboljunk. Valami immunitásra való hajlamnak. De erről én még nem hallottam. 

Sokszor tapasztalom, hogy a tudományos (rész)eredményeket gyakran használjuk arra, hogy az embert felmentsük pusztító viselkedésében a felelősség alól. De bárhogy nézem a dolgokat, valahogyan csak azt látom, az ember alapjáraton a tudatosságában különbözik az állattól. Értem én, sőt hiszem és vallom is, hogy az ember nagyrészt biológiai lény, de valami más is. Nem csak test. Ott van az a bizonyos emberi tényező, amit nem nagyon tudunk megfogni, megmagyarázni. Próbáljuk, de eléggé képlékeny. 

S bevallom, haragszom azokra a nézetekre, ideológiákra, bármikre, amelyek elhitették velünk, hogy az emberi alatt (ez egy minősítő névutó is) lehet emberül élni. Élni lehet. Csak valahogyan ez nem mindig olyan jó nekünk. De lehet, hogy csak nézőpontot kellene váltanom, s egy szürke cincogó tekintetén keresztül konstatálni, hogy nincs itthon a macska…

Dr. Bagosi Zsolt (1977, Nagyszalonta) oktató-kutató orvos, egyetemi docens, tanszékvezető-helyettes, Szegedi Tudományegyetem, Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Kar, Kórélettani Intézet.