Szeptemberben volt kereken húsz éve annak, hogy Románia törölte a büntető törvénykönyv hírhedt 200. cikkelyét, amely egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel sújtotta az azonos neműek közötti magánjellegű kapcsolatokat is. Ám az elmúlt két évtizedben nem történt előrelépés az azonos nemű párok jogainak elismerésében, a parlamentben sorra buktak el az erre irányuló törvénytervezetek, sőt volt egy meghiúsult alkotmánymódosítási kezdeményezés is a melegházasság betiltására.
Áttörést hozhat még ebben az évben ezen a téren az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) az őszi hónapokra várt két ítélete Románia ellen. Az egyik várhatóan arra kötelezi majd Romániát, hogy anyakönyveztesse az Európai Unió más tagállamaiban kötött melegházasságokat, a másik arra, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatok intézményének bevezetésével ismerje el az azonos neműek életközösségét is. Ez utóbbira nincs kötelező uniós szabályozás, de az EU tagállamai közül Románia mellett már csak Bulgáriában, Lettországban, Litvániában, Lengyelországban és Szlovákiában nem teszik lehetővé az élettársi kapcsolat bejegyeztetését.
Az Európa Tanács égisze alatt működő strasbourgi bíróság napirendjén lévő perek egyikét egy meleg pár, Relu Adrian Coman és Robert Clabourn Hamilton indította el Románia ellen. Nevük már Európa-szerte ismert, mert az ügyükre is hivatkozva az Európai Parlament szeptember 14-én állásfoglalást fogadott el többek között arról, hogy az Európai Bizottságnak jogérvényesítési eljárást kellene indítania Romániával szemben, mivel a házas- és élettársakról szóló jogszabályait az Európai Unió Bírósága korábbi ítélete ellenére sem módosította az azonos nemű párokra vonatkozóan.
A Belgiumban összeházasodott pár azért panaszolta be Romániát a strasbourgi bíróságon, mert a román hatóságok közel egy évtizede nem hajlandók letelepedési engedélyt adni az amerikai állampolgárságú Hamiltonnak, aki így egy naptári évben legfeljebb 180 napot tölthet együtt a házastársával Romániában, illetve háromhavi folyamatos tartózkodás után el kell hagynia az országot. A koronavírus-járvány csak fokozta a gondjaikat, hiszen Hamilton nem kísérhette el Comant a szüleihez Romániába, ahol a hatóságok nem tekintik családtagnak.
A két férfi előbb Romániában pereskedett. Alkotmányossági kifogást emeltek a polgári törvénykönyvnek a házasságuk elismerését tiltó előírása ellen, így ügyük az alkotmánybíróságra került. Ítéletének meghozatala előtt a taláros testület úgynevezett előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordult az Európai Unió Bíróságához, amely 2018 júniusában megállapította: Bukarest uniós jogot sértett, amikor megtagadta a tartózkodási jog biztosítását Hamiltontól azzal az indokkal, hogy Románia nem ismeri el az azonos neműek közötti házasságot.
Az Európai Unió Bírósága ítéletére alapozva az alkotmánybíróság 2018 júliusában úgy döntött: a román hatóságok nem tagadhatják meg a szabad mozgás és tartózkodás jogát egy uniós polgár azonos nemű házastársától. Coman és Hamilton most azért a strasbourgi bíróságon keresi az igazát, mivel az ügyükben az alkotmánybíróság döntése ellenére sem történt előrelépés. Az idén áprilisban befogadott beadványuk célja arra kötelezni a román államot, hogy végrehajtsa az Európai Unió Bírósága és a román alkotmánybíróság döntését, azaz ismerje el házastársakként őket.
A panaszosok kérik az EJEB-től annak a megállapítását, hogy ha két azonos nemű személy legálisan összeházasodik valamelyik uniós tagállamban, akkor őket az összes többi tagállamban – így Romániában is – házastársakként kell kezelniük a hatóságoknak, és át kell írniuk a más tagállamban kiállított házassági bizonyítványukat. Ha a pár sikerrel jár, a házasságukat a belga hatóságok által kibocsátott anyakönyvi kivonat alapján Romániában is anyakönyveztetni kell. Egyedül ez jogosítja fel őket a házasságból fakadó jogok gyakorlására.
A strasbourgi bíróság napirendjén szerepel egy másik hasonló ügy is (Buhuceanu és Ciobotaru v. Románia), amelyet a melegek jogaiért küzdő Accept Egyesület indított 21 romániai pár nevében, miután azt tapasztalták, hogy a hatóságok a Coman és Hamilton számára kedvező alkotmánybírósági ítélet ellenére sem léptek. Az Accept azért perli a román államot, mert a meleg párok nem házasodhatnak össze Romániában és a bejegyzett élettársi kapcsolatot sem ismerik el. Szerintük a bukaresti hatóságok diszkriminálnak és megsértik a magánélethez való jogot azáltal, hogy nem biztosítják az azonos nemű párok elismeréséről és védelméről szóló törvényi keretet. A strasbourgi bírósághoz 2020 szeptemberében elküldött, úgynevezett amicus curiae levelében az Európa Tanács emberi jogi biztosa, Dunja Mijatovici is támogatta a beadványukat.
A Coman és Hamilton ügyében elindított bírósági eljárás folyamatában az Országos Diszkriminációellenes Tanács is részt vett. Az intézmény elnöke, Asztalos Csaba szerint borítékolható, hogy a meleg pár számára várhatóan még idén ősszel kedvező ítélet születik Strasbourgban, illetve hasonló ítéletet hoznak még ebben az évben a Buhuceanu és Ciobotaru v. Románia ügyben is. Véleményét az EJEB joggyakorlatára alapozza, a strasbourgi bíróság ugyanis korábban hasonló perek nyomán a bejegyzett élettársi kapcsolat elismerésére kötelezte Olaszországot és Görögországot is.
Ha pedig lesz egy elmarasztaló döntés, azt a román államnak is alkalmaznia kell. Ha az újabb elmarasztaló ítéletet sem hajtaná végre Bukarest – ahogy az alkotmánybíróság határozatát és a luxemburgi uniós bíróság döntését is figyelmen kívül hagyta –, annak Asztalos Csaba szerint súlyos következményei lennének. Az Európa Tanács szankciókkal sújthatja Romániát, felfüggeszthetik a tagságát, ami óriási presztízsveszteséggel járna.
A közelgő strasbourgi ítéleteket viszonylag gyorsan végre lehet hajtani, ugyanis a parlamentben két törvénytervezet is elfogadásra vár, amelyik a bejegyzett élettársi viszony intézményének bevezetését írja elő. Az akkor még szociáldemokrata (PSD) többségű Szenátus 2019. márciusában mindkét jogszabályt elutasította, így a törvényjavaslatokról a képviselőház hozza meg a végső döntést. A jogszabályt egyébként az akkori kormány is elutasításra javasolta. Negatív véleményezésében azt állította: a bejegyzett élettársi kapcsolatokról nincs kötelező uniós szabályozás és ilyenként „irreleváns”, hogy az unió 28 tagállama közül 22-ben létezik erre vonatkozó jogszabály, továbbá 13 uniós ország az azonos nemű párok házasságkötését is lehetővé teszi.
