Címke: cseke péter tamás

június 6, 2022 | Cseke Péter Tamás | Rovatok | Társadalom
MEGOSZTOM

Véleményütköztetések fóruma is szeretne lenni a Transtelex

Társadalmi vitákat gerjesztene, véleményütköztetések fóruma is lenne a március végén Kolozsvárról elindított Transtelex hírportál. Kertész Melinda főszerkesztő szerint a magyarországi Telex által felkarolt egykori Transindex-csapatnak most már lehetősége nyílik teljesíteni a sajtó fő feladatát: számonkérni a döntéshozókat. 

Vegyes fogadtatása volt a Transindex-csapat február 15-i búcsúüzenetének, amelyben a szerkesztőség tagjai bejelentették, testületileg felmondanak, mert úgy érzik, munkájuk teljesen ellehetetlenült. A közös állásfoglalásban többek között az olvasható: „az erdélyi magyar sajtó már csak két út közül választhat: vagy kapitulál, és gyakorlatilag szócsőként működik tovább különféle politikai érdekek elvárásai szerint, vagy pedig megpróbálja ellátni a feladatát, viszont ez esetben azt kockáztatja, hogy ellehetetlenítik”. Több újságíró kolléga kikérte magának, hogy a politika szócsöve lenne. Hogyan látod te az erdélyi magyar sajtó helyzetét most, és mennyire értesz egyet a Transindex búcsúüzenetében megfogalmazott „kollektív leszócsövezéssel”?

Kicsit távolabbról kezdeném, mert szerintem itt a részletekben elvesz a lényeg. Nem egy helyzetről, inkább egy folyamatról van szó, ami nem most kezdődött, már zajlik egy ideje. És azt sem mondanám, hogy az erdélyi magyar sajtó ennek a helyzetnek az egyetlen áldozata. A probléma lényege, hogy az erdélyi magyar sajtó már nem tudja magát megvédeni. Az újságírók egy politikai konjunktúra következtében abba a helyzetbe kerültek, hogy már nem mernek leírni bizonyos dolgokat. Ez nem a klasszikus cenzúra, hanem az úgynevezett media capture, azaz a sajtó foglyul ejtésének esete, amikor a médiát már nem próbálják irányítani, hanem egyszerűen megveszik. És akkor gyakorlatilag az kerül be az adott sajtótermékbe, amit a tulajdonos mond. Engem meglepett, hogy a kollégák egy része felháborodva kikérte magának a Transindex búcsúüzenetében megfogalmazott állításokat. Igazából ez arról szól, hogy nem akarnak tükörbe nézni, nem akarják maguknak bevallani azt, hogy milyen helyzetben vannak.

Hosszú ideig magad is a Transindex-csapat tagja voltál, majd Oláh Emese RMDSZ-es kolozsvári alpolgármester kabinetjében dolgoztál sajtósként. E kitérő után lettél a Transtelex főszerkesztője. Miért hagytad ott 2017-ben a Transindexet?

Már akkor kialakulófélben volt egy olyan környezet, amiben azt éreztem, nem fogok tudni úgy újságot írni, hogy elégedett, netán büszke legyek a munkámra. Beindult a sajtó megfojtására irányuló akció. Egyes újságírók kiegyeztek a rendszerrel, vagy saját magukkal. A Transindex esetében is érezni lehetett, hogy ellehetetlenítésünkkel próbálkoznak. Elég, ha megemlítem a szerkesztőség elköltözésének körülményeit. 2017-ig a Transindex az Iskola Alapítványtól bérelt irodákat, és az alapítvány elnöke, Nagy Zoltán a bérleti díjat egyik napról a másikra a többszörösére emelte. Ennek előzményeként megjelent egy írásom a Transindexen, amelyben tovább görgettem az Átlátszó Erdély portálon korábban közölt cikket a Nagy Zoltán és a felesége által működtetett vendéglőről. Az éttermet fenntartó cég több tízezer eurós kölcsönt kapott az Iskola Alapítványtól. Megkérdeztem az alapítvány kuratóriumának tagjait, hogy mit tudnak az üzlet részleteiről. Az írásom megjelenése után érkezett egy e-mail a szerkesztőség bérleti díjának sokszorosára emeléséről. Akkor összecsomagoltunk, és elmentünk onnan. Néhány hónapon belül távoztam a Transindextől.

Hogyan kerültél a kolozsvári városházára?

Megkerestek, hogy pályázzam meg az Oláh Emese alpolgármester kabinetjében meghirdetett állást. Kértem gondolkodási időt, mert továbbra is újságíró szerettem volna maradni. Viszont az előbbi esetből világos volt, már nincsenek meg a feltételei a szabad újságírásnak, nem dolgozhatom úgy, ahogy szeretnék, nem írhatom meg a szerkesztőségre nézve is következmények nélkül azt, amit az olvasóknak feltétlenül tudniuk kell. Így versenyvizsgáztam, és elnyertem a városházi állást. 

Nem érzed hiteltelenítő tényezőnek, hogy a sajtóba való visszatérésed előtt egy RMDSZ-es politikusnak dolgoztál?

Amikor a városházára kerültem, az első pillanattól tisztáztuk Oláh Emesével, hogy én az RMDSZ kampányaiban, irodáinak a munkájában nem veszek részt, mert mindig is újságíróként határoztam meg magam, és visszatérnék a sajtóba, amikor ennek meglesznek a feltételei. Az alpolgármester munkatársaként nem tettem semmi vállalhatatlant, amiért szégyenkeznem kellene, nem cselekedtem olyasmit, ami összeférhetetlen lenne a mostani szerepvállalásommal. 

Emlegetted, hogy gondolkodási időre volt szükséged, mielőtt megpályáztad volna a városházi állást. Voltak-e dilemmáid, amikor felkértek, hogy légy a Transtelex főszerkesztője?

Azonnal igent mondtam a felkérésre. Az, hogy egy crowdfunding rendszerben működő sajtóintézményben dolgozhatok, garanciát jelent arra, hogy kötöttségek nélküli, tényleges újságírói munkát végezhetek.

Mi a crowdfunding rendszer lényege? 

Röviden annyi, hogy az olvasók támogatják a lapot. Utolsó hónapjaiban a Transindex megpróbált az erdélyi olvasók támogatásából fennmaradni, de egyszerűen nem olyan az adakozói környezet, vagy talán az erdélyiekben nincs meg az a hajlandóság, hogy minőségi sajtótartalomért fizessenek. Tény, hogy e rövid idő alatt nem alakult ki egy kritikus támogatói tömeg, ami elegendő forrást tudott volna biztosítani a lap fennmaradásához. A Telexszel való együttműködésünk révén biztonságosabb, kiszámíthatóbb a működésünk. 

A finanszírozási rendszer fenntarthatóságával kapcsolatban sem voltak dilemmáid, amikor elfogadtad a Transtelex felkérését?

Ez nem szerepelt a szempontjaim között. Itt van ez a hatalmas lehetőség arra, hogy olyan lapot készítsünk, amire büszkék lehetünk. Ha nemet mondok erre a felkérésre, legfeljebb a „lelátóról” kiabálhattam volna be, de ahhoz már nem lett volna morális alapom, arról nem is beszélve, hogy értelmetlen. 

Miben áll az együttműködés a Telexszel?

A Transtelex kiadója a Telex gazdasági igazgatója által Romániában alapított cég. A telexeseknek elsősorban a morális támogatásukért kell köszönetet mondanunk. De emellett is sok mindenben támogattak: a felületet biztosították, a facebookos jelenlétünket segítették, megszervezték a finanszírozási kampányt, népszerűsítették a magyar médiafogyasztók körében ezt a projektet. Tartalmat is cserélünk. Mi például külföldi híreket, egyéb tartalmakat veszünk át tőlük, ők pedig olyan erdélyi vagy romániai témájú anyagokat, amelyek az ő olvasóik számára is érdekesek vagy fontosak lehetnek. Az együttműködés lényege a kölcsönösség, szakmai szempontból is.

Ebben a konstrukcióban garantáltnak látod a szerkesztőség függetlenségét? 

Független szerkesztőségként működünk, mi döntünk arról, hogy miről írunk. Persze, folyamatosan egyeztetünk a telexesekkel, például, ha szembefutnak erdélyi, romániai vonatkozású témákkal, jelzik nekünk. 

A magyarországi választások utáni első héten a Fidesszel és az RMDSZ-szel szemben kritikus elemzőket, politikusokat szólaltattatok meg. Ebben a Transtelex máris élesen eltér az erdélyi magyar sajtótermékek nagy többségétől. Miben lesz még más ez a portál, mint a többi lap?

Mi nem a pró vagy kontra RMDSZ, pró vagy kontra Fidesz dichotómiában határozzuk meg magunkat. Sajtósok vagyunk, és egyforma távolságot tartunk mindenkitől, a média feladatait látjuk el.   

A politikailag aktív, tehát a médiát is rendszeresen fogyasztó erdélyi magyarok körében elsöprő a Fidesz támogatottsága. Lehet egy ilyen barátságtalan légkörben a Transindex egykori olvasótáborát növelni? 

Kétféle olvasónk van: aki szereti és olvassa a Transtelexet, illetve aki nem szereti és olvassa a Transtelexet – ez kiderül a kommentszekciónkból. Ezt a kört szeretnénk tágítani. Szándékunk vélemények sokaságát felsorakoztatni, amiből elindulhat egy-egy társadalmi vita, véleményütköztetés, és ezáltal előbbre haladunk, mint erdélyi magyar társadalom. Reményeim szerint azok az értelmiségiek, akik már kivonultak a nyilvánosságból, közéletből, és már évek óta nem fogalmaznak meg véleményeket, felbátorodnak, ha látják, van egy olyan felület, ahol megjelenhet a fősodortól eltérő álláspontjuk. 

Számítasz-e arra, hogy elfogy körülöttetek a levegő, és megnehezíti a munkátokat az, hogy esetleg RMDSZ-es politikusok, a NER-nek elkötelezett szakértők, közéleti szereplők nem kívánnak nyilatkozni a Transtelexnek?

Ezzel máris szembesülünk. Van olyan RMDSZ-es politikus, aki egyszerűen nem válaszol a telefonhívásunkra. Pedig a sajtó nem azért van, hogy lejárató hadjáratot folytasson ellenük. A Transtelex nem olyan újságírókból áll, akik vérszemet kaptak, s egyebet sem akarnak, mint lejáratni az RMDSZ-t vagy a Fideszt. Viszont, ha kritikát fogalmazunk meg, azt megalapozottan tesszük. A sajtónak igenis feladata számonkérni, magyarázatot igényelni, a visszásságokról tájékoztatni a közvéleményt, összességében ellátni a demokrácia őrkutyájának feladatát. És mi ezt fogjuk tenni, remélhetőleg sok éven keresztül. 

április 26, 2022 | Cseke Péter Tamás | Rovatok | Társadalom
MEGOSZTOM

„Putyinnál senki nem tett többet az ukrán nemzettudat erősítéséért”

A román társadalomnak tipikusan negatív énképe van, az ukrajnai menekülthullám pedig alkalmat adott arra, hogy egy jó énjét mutassa fel – véli Péter László szociológus. A kolozsvári BBTE oktatóját az Európa szélén zajló háborút kísérő társadalmi jelenségekről kérdeztük.


Két éve, az akkor az ismeretlensége miatt még fenyegetőbbnek tűnő világjárvány első heteiben eltűnt a kékszesz és az élesztő a romániai boltokból, sokan vécépapírból halmoztak fel ipari mennyiséget. Márciusban, az ukrajnai háború első heteiben megrohamozták a benzinkutakat a romániai autósok, mások étolajból, lisztből vásároltak nagy készleteket. Van-e ezeknek a hasonló társadalmi reakcióknak szociológiai magyarázata?

Kétségkívül az elmúlt évtizedek legsúlyosabb globális válságot éljük. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a világjárvány (bár enyhébb formában) is tart – és azt gondolom, a kettő között szoros kapcsolat is van. Az újszerű és nehezen kezelhető válságok, mint a járvány, magasfokú társadalmi stresszhelyzetet teremtenek, amelynek következtében az elitek legitimitása is csökken, így az emberek felelősöket keresnek. Így történt ez Romániában is a járvány, a bezártság, a közösségi lét hiánya okozta traumák alapján. Ami az étolaj-felvásárlást és a benzinkutak megrohamozását illeti: ez szociológiai értelemben egy irracionális kollektív viselkedés. Hasonlóan a divathoz, pletykához, a tulajdon ellen elkövetett erőszakos lázadásokhoz, a bizonytalanság érzésével kapcsolatos oka és működési mechanizmusa van. A jelenséghez két fogalom társul, az egyik a pánik, ami megalapozza, a másik a rémhír, ami felerősíti. A magyarázatának van egy tágabb és egy szűkebb társadalmi kontextusa. A benzinkutak megrohamozásának tágabb kontextusához tartozik a háztartásokat közvetlenül érintő energiaválság, a háború által generált kollektív sokkhatás, a félelem, valamint az intézményekbe, a politikusokba, illetve egymásba is vetett bizalom krónikusan alacsony szintje. Szintén a tág kontextushoz tartozik a média egy részének tipikus kommunikációs stílusa, ami az érzelmekre alapoz. A szűk kontextus annak a belényesi benzinkútnak az esete, ahol egyik napról a másikra hirtelen 11 lejre drágult az üzemanyag literenkénti ára. Ez a mozzanat gyújtópontként, „trigger-event”-ként működött. Tömegeket bizonytalanított el az információ, hogy 11 lejbe kerül az üzemanyag. Ezzel felszínre törtek azok a félelmek, amelyek az elmúlt időszakban felhalmozódtak, és cselekvésben öltöttek formát. A tömeges vásárlás irracionális viselkedés, mert nem előzi meg egy költséghaszon-kalkulus. A cselekvés alapja a félelem, menetének alakítója pedig a másik fél – a többi pánikvásárló – viselkedése, ami az egyénközi interakciókban versenyhelyzetet is generált. Vagyis a fogyasztót az hajtja, nehogy „lemaradjon” arról, amiben a versenytárs részesül. Ugyanakkor Facebook- és WhatsApp-csoportokban terjedt és torzult az üzemanyag-drágulás híre; a másod-, harmad-, negyedkézből érkező információ felerősítette az üzenetet, és ez tovább mobilizálta az autósokat. Ez a vásárlási hullám egyébként villámlásszerű volt, rövid idő alatt ki is aludt, de még előfordulhat más termékek esetében.

(tovább…)
március 29, 2022 | Cseke Péter Tamás | Rovatok | Társadalom
MEGOSZTOM

Mircea Toma: az emberek jobban hisznek a Facebooknak, mint az újságoknak

A legfrissebb felmérések szerint a romániaiak mindössze 29 százaléka bízik a hazai médiában. Mircea Toma, az ActiveWatch sajtófigyelő ügynökség volt elnöke, az Országos Audiovizuális Tanács tagja ezt azzal magyarázza, hogy a hazai médiafogyasztók jelentős részét „megfertőzték” a közösségi médiában terjedő hamis információk. A szakember szerint a független sajtót is veszélybe sodorhatja, hogy az emberek jobban hisznek a Facebooknak, mint az újságoknak.

A rendszerváltás utáni Romániában először fordult elő, hogy egy parlamenti párt nyilvánosan a média egy része ellen uszítsa a közvéleményt. A Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) a Facebook-oldalán január végén megszavaztatta a több százezer követőjével a „mérgező” sajtótermékek toplistáját, amelynek élére a G4media.ro portált javasolta. Egyes vélekedések szerint csak idő kérdése, hogy ezek után a szélsőséges párt által meghirdetett gyűlölet és erőszak fizikailag is az újságírók ellen forduljon. Mennyire kell komolyan vennie a médiának egy ilyen jellegű támadást? 

Hát amennyire komolyan vehető egy folyamatosan izmosodó parlamenti párt. Ne feledjük, hogy a felmérésék szerint az AUR támogatottsága már 20 százalékos. Nem véletlen, hogy az általam korábban vezetett ActiveWatch szervezet azonnal állást foglalt, és a Facebook-poszt törlésére szólította fel a pártot. Az AUR-nak ez a megnyilvánulása a múlt századi diktatúrákat megalapozó pártok stratégiájára emlékeztet. Ezeknek az eszköztárában is kiemelt helyet foglalt el a megbélyegzés, a gyűlöletkeltés, az állam alapintézményei elleni uszítás. 

Az AUR nyilván nem törölte ezt a Facebook-bejegyzést. Hogyan lehet egyáltalán temperálni az ilyen megnyilvánulásokat?

Az ActiveWatch egy civil szervezet, ereje nyilvánvalóan nem mérhető egy állami intézményéhez. Csak annyit tehet, hogy megkongatja a vészharangot, felhívja a közvélemény és a döntéshozók figyelmét a demokráciát veszélyeztető jelenségekre. Semmire sem kényszerítheti az AUR-t vagy bármelyik más pártot. Az AUR-t minősíti, hogy nem vette figyelembe az ActiveWatch felhívását. Ugyanakkor vannak intézményes eszközök az ilyen megnyilvánulások megfékezésére. Mivel az AUR „feketelistájára” több televízió is felkerült, az Országos Audiovizuális Tanács (CNA) a parlamentet kérte fel arra, hogy a törvény adta lehetőségekkel élve intézkedjen ebben az ügyben.

Milyen eszközei vannak erre a parlamentnek?

Az AUR Facebook-posztjait nyilván nem töröltetheti. Viszont a párt szélsőséges parlamenti megnyilvánulásait – mint amilyen a társelnökük, George Simion szinte tettlegességig fajuló támadása volt az egyik miniszter ellen – korlátozhatja a házszabályok módosításával. És ez már meg is történt. A módosított házszabályban előírt, a korábbinál súlyosabb szankciók talán megszelídíthetik ezt a pártot. Számomra a legörvendetesebb az, hogy a CNA tagjai egyöntetűen foglaltak állást ebben a kérdésben. Mindegyük megszavazta azt, hogy az intézmény forduljon a parlamenthez az AUR sajtóellenes támadásainak ügyében. Ami azért nagy szó, mert a CNA tagjainak nagy részét a pártok delegálják. Ezek szerint az AUR szélsőséges nézetei nem szűrődtek be ebbe az intézménybe.

Az AUR megnyilvánulásához hasonló támadásokon kívül milyen gondokkal küszködik jelenleg a romániai sajtó?

(tovább…)
január 7, 2022 | Cseke Péter Tamás | Rovatok | Társadalom
MEGOSZTOM

Jövőre megszámláltatunk – új módszerekkel is

Elképzelhető, hogy a 2022-es népszámláláson a romániai magyaroknak nem csak a száma, hanem a lakosságon belüli aránya is csökkenni fog, de nem azért, mert a népességfogyás jobban érinti a magyarokat, mint a románokat – véli Barna Gergő szociológus. Az RMDSZ népszámlálási kampányának koordinátorát a jövő évi összeírásról kérdeztük.

A koronavírus-járvány miatt a tervezett időponthoz képest egy éves csúszással, 2022-ben ismét népszámlálást tartanak Romániában. A korábbi összeírásokhoz képest a legfontosabb változás az, hogy a lakosságról nem csak kérdezőbiztosok segítségével gyűjtenek be adatokat, a kérdőívek online is kitölthetők. Változás az is, hogy az RMDSZ javaslatára módosított népszámlálási törvény értelmében a válaszadás magyar nyelven is történhet mind az önkitöltős kérdőív, mind a személyes lekérdezés esetében.

További újdonság, hogy a rezidens lakosság összeírása nem csak két hétig tart, mint 2011-ben, hanem négy hónapig, március 14-től július 17-ig, több szakaszban. A népszámlálás online kérdőíveit március 14-től május 15-ig lehet majd kitölteni, a válaszadás megvalósulhat számítógépen, táblagépen vagy akár okostelefonon is. Aki egyedül nem boldogul, kitöltheti az online kérdőívet az önkormányzatoknál létrehozandó összeíró pontokon, számlálóbiztosok segítségével. 

A lakosság személyes lekérdezése május 16. és július 17. között zajlik, hagyományos módon, számlálóbiztosokkal, de nem papíralapú kérdőívekkel, hanem táblagépekkel. A számlálóbiztosok csak azokat keresik fel az otthonukban, akik a május 15-i határidőig nem töltötték ki az online kérdőívet. A húsz százaléknál nagyobb arányban magyarok lakta településeken a számlálóbiztosoknál lesz papíralapú, magyar nyelvű minta a kérdőívre.

A népszámlálás eredményei a közigazgatási törvény előírásai miatt a következő tíz évben a közösségi jogokat is befolyásolhatják, a kétnyelvű utcanévtáblák elhelyezésétől az anyanyelvi ügyintézésig, ezért az RMDSZ a romániai magyarok összeírását elősegítő tájékoztató kampányt is indított az összeírásról. A kampány koordinátora, Barna Gergő szociológus szerint az összeírásnak van egy szimbolikus tétje is: a közösség közérzetét is befolyásolja, hogy hivatalosan hány magyar él Romániában és hogyan alakul a romániai magyarság aránya. Ezek mellett nyilván van egy fontos gyakorlati haszna is: a népszámlálási adatok segítik az államot, az önkormányzatokat, a vállalkozásokat vagy akár a civil szervezeteket is a tervezésben. 

Túl hosszú a jelenlegi kérdőív

Barna Gergőtől megtudtuk, a népszámlálás kapcsán vannak még tisztázatlan kérdések, a kérdőív és a válaszok kódolására használt etnikai jegyzék sem véglegesült még. Ehhez előbb a parlamentnek meg kell vitatnia a kérdőív lerövidítésére vonatkozó RMDSZ-es törvénymódosítási javaslatot, ami várhatóan még ebben az évben megtörténik. A szociológus elmondta, a kérdőív lerövidítésével felgyorsul a kitöltése is, ami növeli a válaszadók arányát, ezáltal akkurátusabbá válnak a népszámlálási adatok. 

Jelenlegi formájában a kérdőív kitöltése átlagosan 26 percet vesz igénybe. Ez lehet részben a magyarázat arra, hogy a 2021 márciusában végzett próbanépszámláláson nagyon alacsony volt a válaszadási hajlandóság, az online önkitöltésen a megcélzott populáció 4 százaléka vett részt, személyes megkérdezéssel ezt az arányt 62 százalékra sikerült feltornászni. A 2011-es próbanépszámlálás 88 százalékos hatékonyságú volt, de akkor egyszerűbb kérdőívet használtak.

Az összeíráson való részvétel ugyan kötelező, de a szociológus szerint Románia rezidens lakosságának egy része így sem fogja kitölteni az online kérdőívet, és a kérdezőbiztosok sem tudják majd elérni őket. A népszámlálásból elsősorban azok a külföldön dolgozó vagy tanuló román állampolgárok maradhatnak ki, akik kevesebb mint 12 hónapja hagyták el az országot. Esetükben az Országos Statisztikai Intézet a különböző állami intézmények (többek között a lakosság-nyilvántartó hivatalok, nyugdíj- és betegbiztosító pénztárak, adóhatóságok) adatbázisaira hagyatkozik a népszámlálás első két szakaszában gyűjtött adatok 2023 elejére várható ellenőrzésekor. Nyilván az ezekben fellelhető adatok hiányosak, nem terjednek ki például a nemzetiségre, az anyanyelvre vagy a felekezetre.

Nagyon számít a válaszadási ráta

A 2011-es népszámláláskor 1,2 millió személy adatait emelték be a végső adatbázisba különböző állami regiszterekből. „Ők nem vettek részt a tíz évvel ezelőtti népszámláláson, de a statisztikai hivatal úgy ítélte meg a különböző állami nyilvántartásokra alapozva, hogy itt élnek az ország területén” – magyarázta a szociológus. Barna Gergő reményei szerint 2022-ben kevesebben maradnak ki az összeírásból, mint tíz éve, mert a népszámlálás nem 12 napot, hanem négy hónapot tart, emellett az önkitöltős kérdőív is lehetőséget ad a válaszadásra. A szociológus azt is reméli, kevés magyar marad ki a népszámlálásból. Úgy kalkulál, hogy ha 85-90 százalék alatt marad a válaszadási ráta, akkor a hivatalos adatok szerint a Romániában élő magyarok száma nem fogja majd elérni az egymilliót. 

(tovább…)
november 4, 2021 | Cseke Péter Tamás | Rovatok | Társadalom
MEGOSZTOM

Egynemű párok, perben az állammal

Szeptemberben volt kereken húsz éve annak, hogy Románia törölte a büntető törvénykönyv hírhedt 200. cikkelyét, amely egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel sújtotta az azonos neműek közötti magánjellegű kapcsolatokat is. Ám az elmúlt két évtizedben nem történt előrelépés az azonos nemű párok jogainak elismerésében, a parlamentben sorra buktak el az erre irányuló törvénytervezetek, sőt volt egy meghiúsult alkotmánymódosítási kezdeményezés is a melegházasság betiltására.

Áttörést hozhat még ebben az évben ezen a téren az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) az őszi hónapokra várt két ítélete Románia ellen. Az egyik várhatóan arra kötelezi majd Romániát, hogy anyakönyveztesse az Európai Unió más tagállamaiban kötött melegházasságokat, a másik arra, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatok intézményének bevezetésével ismerje el az azonos neműek életközösségét is. Ez utóbbira nincs kötelező uniós szabályozás, de az EU tagállamai közül Románia mellett már csak Bulgáriában, Lettországban, Litvániában, Lengyelországban és Szlovákiában nem teszik lehetővé az élettársi kapcsolat bejegyeztetését.

Az Európa Tanács égisze alatt működő strasbourgi bíróság napirendjén lévő perek egyikét egy meleg pár, Relu Adrian Coman és Robert Clabourn Hamilton indította el Románia ellen. Nevük már Európa-szerte ismert, mert az ügyükre is hivatkozva az Európai Parlament szeptember 14-én állásfoglalást fogadott el többek között arról, hogy az Európai Bizottságnak jogérvényesítési eljárást kellene indítania Romániával szemben, mivel a házas- és élettársakról szóló jogszabályait az Európai Unió Bírósága korábbi ítélete ellenére sem módosította az azonos nemű párokra vonatkozóan.

A Belgiumban összeházasodott pár azért panaszolta be Romániát a strasbourgi bíróságon, mert a román hatóságok közel egy évtizede nem hajlandók letelepedési engedélyt adni az amerikai állampolgárságú Hamiltonnak, aki így egy naptári évben legfeljebb 180 napot tölthet együtt a házastársával Romániában, illetve háromhavi folyamatos tartózkodás után el kell hagynia az országot. A koronavírus-járvány csak fokozta a gondjaikat, hiszen Hamilton nem kísérhette el Comant a szüleihez Romániába, ahol a hatóságok nem tekintik családtagnak.

A két férfi előbb Romániában pereskedett. Alkotmányossági kifogást emeltek a polgári törvénykönyvnek a házasságuk elismerését tiltó előírása ellen, így ügyük az alkotmánybíróságra került. Ítéletének meghozatala előtt a taláros testület úgynevezett előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordult az Európai Unió Bíróságához, amely 2018 júniusában megállapította: Bukarest uniós jogot sértett, amikor megtagadta a tartózkodási jog biztosítását Hamiltontól azzal az indokkal, hogy Románia nem ismeri el az azonos neműek közötti házasságot.

Az Európai Unió Bírósága ítéletére alapozva az alkotmánybíróság 2018 júliusában úgy döntött: a román hatóságok nem tagadhatják meg a szabad mozgás és tartózkodás jogát egy uniós polgár azonos nemű házastársától. Coman és Hamilton most azért a strasbourgi bíróságon keresi az igazát, mivel az ügyükben az alkotmánybíróság döntése ellenére sem történt előrelépés. Az idén áprilisban befogadott beadványuk célja arra kötelezni a román államot, hogy végrehajtsa az Európai Unió Bírósága és a román alkotmánybíróság döntését, azaz ismerje el házastársakként őket.

A panaszosok kérik az EJEB-től annak a megállapítását, hogy ha két azonos nemű személy legálisan összeházasodik valamelyik uniós tagállamban, akkor őket az összes többi tagállamban – így Romániában is – házastársakként kell kezelniük a hatóságoknak, és át kell írniuk a más tagállamban kiállított házassági bizonyítványukat. Ha a pár sikerrel jár, a házasságukat a belga hatóságok által kibocsátott anyakönyvi kivonat alapján Romániában is anyakönyveztetni kell. Egyedül ez jogosítja fel őket a házasságból fakadó jogok gyakorlására.

A strasbourgi bíróság napirendjén szerepel egy másik hasonló ügy is (Buhuceanu és Ciobotaru v. Románia), amelyet a melegek jogaiért küzdő Accept Egyesület indított 21 romániai pár nevében, miután azt tapasztalták, hogy a hatóságok a Coman és Hamilton számára kedvező alkotmánybírósági ítélet ellenére sem léptek. Az Accept azért perli a román államot, mert a meleg párok nem házasodhatnak össze Romániában és a bejegyzett élettársi kapcsolatot sem ismerik el. Szerintük a bukaresti hatóságok diszkriminálnak és megsértik a magánélethez való jogot azáltal, hogy nem biztosítják az azonos nemű párok elismeréséről és védelméről szóló törvényi keretet. A strasbourgi bírósághoz 2020 szeptemberében elküldött, úgynevezett amicus curiae levelében az Európa Tanács emberi jogi biztosa, Dunja Mijatovici is támogatta a beadványukat.

A Coman és Hamilton ügyében elindított bírósági eljárás folyamatában az Országos Diszkriminációellenes Tanács is részt vett. Az intézmény elnöke, Asztalos Csaba szerint borítékolható, hogy a meleg pár számára várhatóan még idén ősszel kedvező ítélet születik Strasbourgban, illetve hasonló ítéletet hoznak még ebben az évben a Buhuceanu és Ciobotaru v. Románia ügyben is. Véleményét az EJEB joggyakorlatára alapozza, a strasbourgi bíróság ugyanis korábban hasonló perek nyomán a bejegyzett élettársi kapcsolat elismerésére kötelezte Olaszországot és Görögországot is.

Ha pedig lesz egy elmarasztaló döntés, azt a román államnak is alkalmaznia kell. Ha az újabb elmarasztaló ítéletet sem hajtaná végre Bukarest – ahogy az alkotmánybíróság határozatát és a luxemburgi uniós bíróság döntését is figyelmen kívül hagyta –, annak Asztalos Csaba szerint súlyos következményei lennének. Az Európa Tanács szankciókkal sújthatja Romániát, felfüggeszthetik a tagságát, ami óriási presztízsveszteséggel járna.

A közelgő strasbourgi ítéleteket viszonylag gyorsan végre lehet hajtani, ugyanis a parlamentben két törvénytervezet is elfogadásra vár, amelyik a bejegyzett élettársi viszony intézményének bevezetését írja elő. Az akkor még szociáldemokrata (PSD) többségű Szenátus 2019. márciusában mindkét jogszabályt elutasította, így a törvényjavaslatokról a képviselőház hozza meg a végső döntést. A jogszabályt egyébként az akkori kormány is elutasításra javasolta. Negatív véleményezésében azt állította: a bejegyzett élettársi kapcsolatokról nincs kötelező uniós szabályozás és ilyenként „irreleváns”, hogy az unió 28 tagállama közül 22-ben létezik erre vonatkozó jogszabály, továbbá 13 uniós ország az azonos nemű párok házasságkötését is lehetővé teszi.