MEGOSZTOM

Könyvek a lap és mellékletei mellett

„A támogatások egy részét kötelező módon a jogdíjak rendezésére kellene fordítani” – fogalmaz májusi Könyvműhely mellékletünkben Sarány István, a csíkszeredai Hargita Népe kiadó képviseletében.

Hogyan értékeli összességében a romániai magyar könyvkiadás helyzetét?

A hazai magyar könyvkiadás elsősorban támogatásfüggő. Ez többnyire azt jelenti, hogy nem annyira az olvasói, a piaci igényekre válaszolnak a kiadók, hanem pénzosztó szervezetek, pályázatok által támogatott könyvek jelennek meg. Másodsorban alacsony példányszámok és a területi feldaraboltság jellemzi a szakmát, a székelyföldi kiadók munkái nem vagy alig láthatók a Partiumban és fordítva, a váradi kiadványokhoz ritkán lehet hozzáférni Csíkszeredában. Harmadsorban: egyre több könyvnek tetsző tárgy jelenik meg a piacon: szerkesztetlen, gondozatlan szövegű, esetleges tördelésű, a szakmai ismérveknek távolról sem megfelelő kiadványok kerülnek piacra, az esetek nagy részében közpénzen – ami elfogadhatatlanná teszi a helyzetet.

Milyen mértékben érintette a kiadó működését a koronavírus járvány, módosult-e a tevékenységük, a profiljuk stb?

A Hargita Népe Kiadó elsődleges feladata a Hargita Népe napilap és mellékletei – a Családi 7vége heti műsormagazin, a Székely Gazda havi gazdamagazin és a Székely Konyha és Kert havi gasztronómiai magazin kiadása, valamint a hargitanepe.ro portál működtetése. A könyvkiadás mintegy mellékes foglalatosságunk, elsősorban a lapban megjelent, vagy a lap szerzői gárdája által írt munkákat jelentetünk meg: publicisztikai és riportköteteket, képzőművészeti albumokat, történelmi, helytörténeti munkákat, de van mesekönyv-sorozatunk is. Az évi két-három könyvcím megjelentetését nem befolyásolták nagymértékben a járvány okozta korlátozások, talán az értékesítés terén volt tapasztalható visszaesés a rendezvények, könyvbemutatók, közönségtalálkozók elmaradása miatt.

Milyen változtatásokkal lehetne hatékonyabbá tenni a könyvkiadás-támogatási rendszert (Communitas, BGA, NKA stb.)?

Mivel a jelenlegi támogatási rendszer elsősorban a nyomdákat támogatja, lévén, hogy pl. a Communitas csak a nyomdaszámlát számolja el, a támogatók nem kényszerítik a kiadókat arra, hogy pénzt szánjanak a szerző, a szerkesztő, a műszak honoráriumának kifizetésére, az ily módon finanszírozott munkák után csak a nyomda és a könyvterjesztők, -árusok kapják meg a pénzüket, talán az illusztrátorok, a kiadó igyekszik kihozni legalább nullszaldóba a költségeit, s a szerző kap valamit – ha marad. Tehát a támogatás egy részét kötelező módon a jogdíjak rendezésére kellene fordítani.

A nagy könyves rendezvények, vásárok, fesztiválok mennyiben érintik a kiadó tevékenységét, milyen mértékben elégedett ezek működésével?

A vásárhelyi vásár sikerén felbuzdulva minden városban könyvvásárt szerveznek, gyakran azonos időpontban, a kiadók többségének pedig nincs annyi embere, hogy megjelenjen mindenhol, vagy mindenhová szerzőt tudjon utaztatni, elszállásolni, étkeztetni stb. A kis kiadók bevételei többnyire nem fedezik a kiadásokat ezeken a rendezvényeken, az egyedüli motivációja a részvételnek a rendezvény biztosította nyilvánosság.

Elégedett-e a jelenlegi könyvterjesztési lehetőségekkel, ezen a téren milyen változtatásokat tartana szükségesnek?

Nagyon fontos volna létrehozni egy egységes könyvelosztó és könyvtárellátó hálózatot, amely lehetővé tenné, hogy Erdély szerte megjelenjenek a boltokban, könyvtárakban az erdélyi kiadók könyvei. 

Milyen könyvet olvas, illetve olvasott legutóbb?

Káli István Klastrom utca 2 című regényét, Molnár Vilmos Kőrösi Csoma Sándor csodálatos cselekedetei című rövidpróza-kötetét, Sántha Attila és Muszka Sándor – Ágtól ágig és Idegen állat című – legújabb versesköteteit és Dana Gheorghiu Colonada című regényét.

MEGOSZTOM

Kifordítom, befordítom

Patrice Pavis: Öleljük meg egymást, UartPress – Lector Kiadó, 2021

Második drámakötetével jelentkezik az UArtPress, ezúttal a Lector Kiadóval közösen kiadott anyagával. A DramArt sorozat hiánypótló vállalkozása, hogy a mai drámát népszerűsítse a fordítás segítésével. Az első kiadvány Gianina Cărbunariu színházigazgató, rendező, drámaíró Hétköznapi emberek című drámagyűjteményét adta közre; e mostani Patrice Pavis: Öleljük meg egymást címmel ellátott drámai szöveggyűjteményével foglalkozik Patkó Éva színházrendező fordításában. A kötet előszavát Láng Zsolt jegyzi.

Patrice Pavis 1947-ben született színházteoretikus, akinek színházi elméleti munkásságát világszerte tanítják és tanulják az egyetemi oktatásban résztvevők, ő maga is oktat. Színházi szótárát több mint harminc nyelvre fordították. Az elméletet gyakorlatba is ülteti a kétezres évek óta, hiszen színdarabokat is ír, 2021-ben pedig megjelent Poéme toiméme című regénye is. 

Az Öleljük meg egymást ínyenc darab a színházbarátoknak. Színházbarátoknak, mert az ebben a kötetben közreadott drámák – egy kivételével – már létező drámákból kiinduló, parafrazáló, továbbgondoló, újragondoló, átalakító szövegek. A már létező drámák szerzője nem más, mint Csehov. Ványa bácsi, Cseresznyéskert, Három nővér: csupa olyan nagy mű, amely a mai napig kérdőjelek sora a színházi emberek számára. Csehovot érvényesen újragondolni kvázi újrafordítást igénylő feladat, és itt az újrafordítás nyelvalkotást jelent egy szétszedett majd összerakott világ prizmáján keresztül.  

Az én három nővérem című szöveg elején például az F1 megnevezésű szereplő a következőképpen mutatja be magát: „Hölgyeim és uraim, engedjék meg, hogy bemutatkozzam: André Manuel, állok rendelkezésükre. (…) Személy szerint nekem van három nővérem, de hogy is mondjam, egyszerre köszönhetem nekik a boldogságomat és a boldogtalanságomat is. Akárhova megyek, útban vannak. Azt is mondhatnánk, hogy ők a sorsom útjelzői.” Sejthető tehát, hogy az itt beszélő André tehát eredetileg Andrej Szergejevics Prozorov alteregója, akinek (mármint Andrénak) belső konfliktusának kiindulópontja már ebből a pár sorból is kitűnik, illetve az alapvető viszonyrendszere is körvonalazódik, ami a nővéreit illeti, és amely meghatározó a szereplő drámán belüli létezésének szempontjából. 

Úgy ír Pavis élvezetes drámákat, hogy mindeközben okos és nem tolakodóan színházelméleti finomságokkal átitatott szövegeket kínál az olvasónak – és ha az olvasó ismeri az eredeti drámákat, borítékolt a bensőséges és cinkos viszony megvalósulása a kötetben található szövegekkel.

MEGOSZTOM

Teljes mértékben a támogatásoktól függünk

Ifj. Király István (Mentor Könyvek Kiadó, Marosvásárhely) könyvkiadói és kereskedési helyzetelemzése májusi számunk Könyvműhely mellékletéből.

Ez az amúgy sem egyszerű feladat, küldetés vagy „hivatás” – ki, minek érzi – bonyolult, sok összetevős függvény, sokismeretlenes egyenlet. Ahogy tetszik. A nagy könyvkiadó-konszernek – gondolok itt a Libri és a Líra csoportra – tudnak piackutatást végezni egy-egy kiadvány esetében. Mi, erdélyi kiadók, erre a feladatra sem tudunk humán erőforrást biztosítani, mert az anyagi keretek végesek. Eddig is egyéves tervekben gondolkodtunk, és hónapról hónapra számoltuk ki a kiadások és eladások függvényét, beleértve a támogatásokat. Jelen helyzetben napi költségeket számolunk: a kiadások és bevétel aránya ugyanis felborult. Hogy érzékeltessem a helyzet súlyát, a havi kiadások átlagosan 200%-kal meghaladják a teljes bevétel összegét. Ezt a hiányt – mint egy hitelkeretet – a támogatásokból pótoljuk, a következő pályázati kiírásig.

2014-től kezdve – amikor mi megvásárolva a jogokat és a brendet a néhai Mentor Kiadótól, megalapítottuk a Mentor Könyvek Kiadót – azt hajtogattam, hogy az olvasás és a könyvvásárlás egyfajta reneszánszát éli. Noha a támogatások megcsappantak a korábbi évtizedekhez képest, sikerült olyan kéziratokat közkinccsé tenni, olyan könyveket kiadni, amelyekre büszkék vagyunk. S bár – mint említettem – nem tudunk piackutatást végezni, az eladások azt jelezték, igény van a kiadványainkra, igény van a könyvekre, igény van az irodalomra, igény van arra, hogy néha költségkeretet félretéve, olyan minőségben adjunk ki könyveket, amelyek megállják a helyüket a mindenkori magyar könyvpiacon. Szándékosan hangsúlyozom, hogy „mindenkori”, hiszen az erdélyi boltokon túl a magyarországi hálózatokat (kis- és nagykereskedőket) is el kell látni.

Nehéz megmondani, merre tart a helyzet. Jelen pillanatban a helyi könyvesboltok, az erdélyi partnerek, akik havonta jelzik a mutatókat és küldenek fogyásjelentést, csökkenő tendenciáról számolnak be, a magyarországi boltok pedig háromhavonta küldenek eladási jelentéseket. Akármennyire is derűlátó vagyok, be kell látnom, most teljes mértékben a támogatásoktól függünk. Ami viszont tényleg szomorúságra ad okot, hogy a magyarországi nagykereskedők szokás szerint 100-nál nagyobb példányszámban rendelnek a kiadványainkból, és 6-12 hónap után visszáruként szállíttatják haza rendszerint más állapotban, mint ahogyan azt mi kivittük.

A koronavírus-járvány alatt annyira nem volt bevétel, hogy a személyes megtakarításokból tartottuk fent a kiadót működtető K & Kaart Produkciós Irodát. Úgy tűnt, hogy a raktárban az akkori új könyveink lassan régiekké válnak, miközben több kiadványunk is nyomdakész állapotban állt a számítógépen. A közösségi média felületein az jelent meg, hogy abban a bezártságban mindenki olvasással tölti napjait, és a könyv adhatja vissza azt a feltétel nélküli szabadságérzetet, amit korábban, még a járvány előtt érzett. Hogy ez mennyire volt valós? Nem tudhatjuk ma sem. Mint ahogyan azt sem, hogy akik akkor olvastak, frissen (online) vásárolt, vagy már régóta polcon heverő könyveket olvastak.

Aztán ez is elmúlt. 

Helyreállni látszik egy, a pandémia előttihez hasonló rend. Most már csak az elszabadult energiaárak után igazodó nyersanyag-árakat kellene utolérnünk anyagilag, hiszen a könyv alapját képező papír némelyike 250%-kal drágult.

Egy dologban – azt hiszem – minden erdélyi könyvkiadó egyetért: a kiadók nem tudnak önfenntartó módban működni. Két megoldás van: vagy a kultúrát támogatjuk erősebben (ez egy elfogadottabb verzió), vagy a lakosság kap állami támogatást, amelyet szigorúan kultúrára költ (ez utópisztikus, bár a görög városállamok idején működött). Az optimális megoldás az lenne, ha a hazai támogatások nem csak és kizárólag a nyomdaköltséget fedeznék, ha már a pályázatban összköltségvetést kérnek. Hiszen lássuk be, a nyomdai előkészítés, úgymint szerkesztés és olvasószerkesztés, első korrektúra, képfeldolgozás, képszerkesztés, tördelés, második korrektúra, illetve borítóterv az összköltség több mint 50%-át teheti ki, amit az erdélyi kiadók nagy többsége nem, vagy csak alig tud fedezni. A magyarországi támogatások rendszerének bonyolultsága, a kiadói szerződésekkel egyeztethetetlen megkötései, valamint a keret csökkenése sok erdélyi kiadót tántorított el attól, hogy ezeket a pályázatokat vegye igénybe. Arról nem is beszélve, hogy a támogatás egy hányadát kell arra fordítsa, hogy a kötelespéldányokat önköltségen juttassa el a támogató szerv által kijelölt helyre/helyekre.