03:46

                            a túlélés eszköze 
        pusztán a lélegzéssel

 kisebb címletekben újratanulsz szeretni

                                a napéjegyenlőség váltakozó szakaszai
          ahogy a szőlőskert önmagába roskad

    arcrándulásaidhoz írt névtelen nekrológ
                            az aszcendens víz jegyű szerepszemélyisége

                ő hozza majd el az őszt 
                                     öntörvényű mellkasába zárva

              megvigasztalhatatlan gesztusokban
hortenzia letépett szirmai

                                                     itt ül a lelkünk
                                  teljesen leigázva

4:35 

a beton puha és olvadt
madarak kimerevített szárnyai közt
izzó nap agyagsárga sugara ébred

azt mondja maradj
    éjszaka majd úgyis
levetkőzöl mindent

szélcsendben keresem
érkezésed nyomait

a levegő nem esik jól
                kellene más ami életben tart

4:56 

                    ártatlan
                       mint egy ezüst hamutál
            nyitás előtt
	
   az aluljáróban visszhangzó
            szélbe takarózott testek

elsárgult bőr az ujjak végén
                                    ez már lehet
                  hogy tényleg túl sok

       gyalog hazaérni 
           körülbelül huszonhat perc

                      vörös padokról lepattogott festék
   karcsú vasoszlopokon üvölt az éjszaka

01:44

                                               a bőrre fény rakódik
           lenyugvó nap töretlen gyötrelme

                    ahogy az évszakokat gyászolom
     nem bánt, de azért nyomot hagy

                     ébenfekete égbolton
                madárraj tart dél felé

                                             magammal hoztam 
            érintésed jéghártyás lenyomatát
                        a tévedések viszonylagos hasonlósága

       az a szempár 
                   kisajátíthatatlan

                                  aznap rettentem meg először