GIF

a félrepiccentett hamu átégette az abroszt
mire elkezdtünk öltözni
egy egészen ismeretlen sietség
a fogasra akasztott egymást elfedő kabátokban
önmagukra támaszkodó poros cipőkben
a földön ülve
elszívni egy utolsót
mikor indulni kellene
kiszellőztetni füstszagú ruháinkat
elkerülni a számonkérést
az érdes tekinteteket a villamoson
valami szomorú dalt énekelni az utcán
szétfoszlani a párás szemlencsén
elmosódó kirakatok mellett
eltévedni az egymást utánzó
üres parkolóházak visszhangjában
bemászni egy nyitott ablakon
lift előtt visszafordulni
így fogni meg egymás kezét


metszet piériából
                                                              „Míg ezt mondta a szűz, tollak zaja hallik a légből,
                                                              s üdvözlő szavak érkeznek magas ág tetejéből.”

hintázol
érzed, már jártál itt
mindig itt voltál
tetők és falak takarják el
a fákat a napot
két madár leszáll
a legmagasabb ágra
lefotózod
kamerán keresztül minden
sokkal távolabb van
a hold
átveszi az ég színeit
lassan emelkedik
fel a szárítókötelek fölé
beleolvadsz a tisztaságba
ha jobban meghajtod magad
átlátsz a kerítésen
ismerősen kopott a fal
alakok
a lehámlott vakolatban
hullámzik rajtuk
árnyékod
a madaraké
bogarakat hallasz
felmásznak egy fűszálon
ízelt csápjaikkal kapaszkodnak
a fonnyadt horizontba
nádas elszáradt hangját
libegteti a szél
ha jobban meghajtod magad
beugorhatsz az ablakon
eléred a bútorgyárat
a kollektíva tetejét
tied a szárnyak biztonsága
fentről minden kisebb
repülő húz csíkot
egy kéményből
megáll a szél
a hinta üres


az egyensúlyról

nincs amiről ne tudnál
zsákba teszem az este kint hagyott söröket
mindent amiről eszedbe jut a gyerekkorod
leseprem az átázott abroszt beviszem a kiterített lepedőt
átlátsz rajtuk ahogy szemben süt a nap
melengeti a szél a kerítésre akadt kutyaszőrt
emlékszel szüleidre a kölcsönös kényszerre
a mosás utáni emésztőből felszivárgott pöcelére
ahányszor hazajössz
kikerülöd a járda melletti gazcsomót
és látod a beforratlan repedéseket a falon
köhögsz a berőkönyödött ruhák szagától
elfelejtem a szülinapod dátumát
a lendület lemarja a rozsdát a láncokról
lefekszem a fűbe
a hintában ülsz
eltakar egy fa
előre hátra
előre hátra