Tudósítás-morzsák a Mentés másként pedagógia konferenciáról

Mit válaszolnál, ha valaki megkérdezné tőled, mi a pedagógia? Ha tanítasz, nevelsz, oktatsz, természetesen kellene, hogy legyen rá válaszod. Óvónőtől egyetemi előadóig minden tanügyi intézményben hivatást vállaló szakembernek, szülőnek és nagyszülőnek, testvérnek és barátnak, de még a háziorvosnak és a játszótereket megálmodó építésznek is szerepe van abban, hogy hogyan, hová fejlődik egy emberpalánta…

A Kolozsvárt tartott Mentés másként pedagógiai konferencia szervezői bizonyára másokat is felsorolnának, olyanokat, akik a társadalomban ellátott szerepük szerint befolyásolják az oktatást. Idén negyedik alkalommal teremtettek találkozási lehetőséget szakmabeliek számára, hogy megvitassanak néhányat az őket foglalkoztató problémák közül, új módszerekkel találkozzanak, hogy mások tapasztalatát is beépíthessék munkájukba. A konferencia nyitott volt minden érdeklődő számára, így nekünk is alkalmunk adódott meghallgatni egy-egy előadást és bekukkantani a műhelyfoglalkozásokra.

Mivel mindannyian kicsit pedagógusok (is) vagyunk (lásd fennebb), meglepő volt tapasztalni, hogy viszonylag kis létszámú közönséget érdekelt az esemény. Bizonyára nem volt szerencsés döntés a nyár közepére időzíteni a programot, többen online kapcsolódtak be, a műhelyek közül választani kellett (egy időben zajlottak) – de mindezeket figyelembe véve is úgy tűnt, hogy többen élhettek volna a részvétel lehetőségével. Pedig a szervezők láthatóan nagyon sok munkát fektettek abba, hogy olyan előadókat hívjanak meg, akiktől tanulni lehet, akik inspiráló, karizmatikus személyiségek és olyan műhelyeket szerveztek, amelyek elősorban azok számára tárnak fel új lehetőségeket, akik az oktatást nem a „hagyományos” keretek között képzelik el. A hagyományos nem jó szó, hiszen némely alternatív pedagógiai módszernek már száz éves hagyománya van, több irányzat nyitott a művészetek és a tudományok felé, nincsenek éles határok a társadalomtudományok és neveléstudomány között sem stb.

A rendezvény helyszínén, a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum folyosóján a szervezők egy üres lapot ragasztottak ki: erre minden résztvevő ráírhatta, hogy számára mi a pedagógia. Mivel tudósítóként kicsit kívülállónak éreztem magam, nem szántam rá magam, hogy én is odafirkáljak egy szót vagy egy gondolatot. Pedig, ugye, az újságíró is pedagógus, nem is kis mértékben! És ez a játékos gesztus akár arról is szólhatott volna, hogy megválaszolom, mit keresek én ott, mi késztett arra, hogy ennyi időt szánjak egy olyan eseményre, ami nem szakmába vágó és nem is hobby. De lehet, hogy nem lett volna elég az az A2-es/A3-as lap… 

Hogy számomra mi a pedagógia? Életfogytiglani tanulás. Nyitottság, kíváncsiság és a tudásszomj oltására jól megválasztott olvasmány, találkozás, előadás. Élmény. Folyamat. Egy plusz töltet, amitől több leszek emberként, ami elgondolkodtat, ami jobb anyává tesz, aminek köszönhetően megértőbb leszek az engem körülvevő világ döbbenetes jelenségei előtt. A szellemi mellett lelkierő is, ami átsegít nehéz helyzeteken.

Az alábbi kis morzsákban arról számolok be, mitől lett több számomra a pedagógia. Ha csak egy-egy gondolattal gazdagodtam, ha csak egy-két információval bővültek ismereteim, jól tettem, hogy időt szántam ezekre az előadásokra, bemutatókra. Meggyőződésem, hogy hétköznapi helyzetekben, szülőként, de még a munkám során is hasznát fogom venni annak, ami a konferencia két napja alatt rám ragadt.

***

Puscas Cristian az online oktatás által kiváltott gyerek- és kamaszkori depresszióról és az elszigetelődésről tartott előadást. Gyermekpszichiáteri szakmai tapasztalatairól úgy beszélt, hogy a hallgatóságot is kifaggatta, rávezette, hogyan ismerjék fel, ha egy gyermek vagy kamasz zavart viselkedése nem „csak” tinédzser-hepp, hanem figyelmeztető jel, esetleg már aggodalomra okot szolgáltató magatartás.

A társasjátékokban rejlő pedagógiai lehetőségekről című előadásában Jesztl József szociálpedagógus a társasjáték-pedagógia alapelveit, a társasjátékok fejlesztő hatását ismertette, majd gyakorlatban is bemutatta, hogy egy dobókocka, egy marék kavics vagy egy pakli kártya segítségével milyen izgalmas és komplex társasjátékokat lehet játszani, és a legegyszerűbb eszközök hogyan alakulnak át többféle készséget fejlesztő oktatási módszerré.

Az állatasszisztált pedagógiát Fülöp Csilla gyógypedagógus, terápiás kutyafelvezető és habilitációs kutyakiképző mutatta be. Tanulási nehézségekkel küzdő, sérült vagy beteg gyerekek fejlesztésére irányuló játékokban vehettünk részt Szellő kutya társaságában, megismertük a módszer több előnyét, és szembesülhettünk az akadályok sokféleségével is (néhányan félnek a kutyáktól, az eb temperamentuma és kiképzése is közrejátszik abban, hogy milyen csoportba, milyen foglalkozásra lehet bevonni).

A mélyszegénységben élő, perifériára szorul közösségek felzárkóztatása a társadalom számára nagy kihívás, és ebben egyértelműen a tanulás, az oktatás játszik kulcsfontosságú szerepet. Csata Orsolya újságíró a csíksomlyói tűzvész óta hajléktalanná lett roma fiatalokkal foglalkozik, míg Visky Zsolt Pataréten indított szociális vállalkozást, amelyben az ott élő fiatalok varrnak és készítenek bútordarabokat, dísztárgyakat, meséltek az inklúzió műhely, a foglalkoztatás erejéről, arról, hogy megfelelő odaadással, nyitottsággal, odafigyeléssel milyen sokat lehet tenni a marginalizált közösségekért.

Talán a Szakma és inklúzió műhely kapcsolódott a legtöbb szállal a konferencia nyitóeseményéhez (amelyben a hazai oktatási rendszerről vitáztak) és a Fordulat 28. lapszámbemutatójával egybekötött szakmai kerekasztal-beszélgetéssel, amelyben a kritikai pedagógia elméletére és hazai gyakorlatára fókuszáltak. Az elitoktatás és a közoktatás közötti szakadék, a pedagógia, mint közügy, a tanulás, mint esély a felzárkózásra és gondolkodásunkat meghatározó értékrend nem új keletű elméletek. A lapszámbemutatót követő panel résztvevői a kolozsvári gyakorlati kísérletekről is meséltek: Harbula Hajnal antropológus, tanár a Tranzit Házban szervezett gyerektáborokra reflektált, ahol román, magyar és roma gyerekek együtt töltenek el egy-egy hetet, reggeltől estig, és közös kreatív foglalkozásokon vesznek részt, Tordai S. Attila pedig a tranzit.ro projektről mesélt, amelyik a kortárs művészet kifejezőeszközeivel társadalmi felelősségvállalást és kritikai magatartást tanít a résztvevőknek.

A konferencia másik fontos, összesen három programpontban középpontba helyezett témája a szexuális nevelés volt. Fejér Ákos általános iskolai biológia- és földrajztanár műhelyében körüljárt kérdés: a merünk-e beszélni szexuális témákról és ha igen, hogyan lehet a kiskamaszokkal beszélgetni erről? Dr. László Éva pszichológus egy, az iskolai abúzust tematizáló dokumentumfilm közös megtekintését és a vetítést követő beszélgetést moderált, majd egy műhelyt is vezetett a szexuális/egészségügyi nevelés bevezetéséhez kapcsolódó tévhitekről és pontatlan információkról. A kényes / kényelmetlen, bizonyos kontextusokban tabunak számító kérdés (hogy legyen-e ilyen jellegű tárgy oktatása az iskolákban) előnyeit és esetleges hátulütőit is megvitatták.

Minden résztvevő maga számára vonhatta le a gazdag konferencia tanulságait, és ki-ki személyre szabott morzsákat gyűjtött útravalóul. Bizakodásra ad okot, hogy a fiatal és lelkes szervezőcsapatnak ennyire tudatosan és körültekintéssel sikerült megválogatnia a témákat és a meghívottakat, a negyedik Mentés Másként konferencia egyértelműen jó tapasztalat volt.

Borítókép: Wikipedia