MEGOSZTOM

Felhőjárta médiamunkák tára

Székedi Ferenc válogatott írásairól

A szerző közírói, újságírói jutalomjátékának is tekinthetjük – hasonlóan Nagy Miklós Kund összegyűjtött publicisztikáihoz (FeleMás, Lector 2019) vagy Szilágyi Aladár válogatott íróinterjúihoz (Kortárs, magyar, Holnap 2020) – azt a több mint ötszáz oldalas művet, amely Az írógéptől az iCloudig címmel (Hargita Népe, 2021) Székedi Ferenc munkásságáról kínál keresztmetszetet, az önmagát az alcímben szerényen „zsögödi médiamunkásnak” nevező szerző médiában (és kultúrában) töltött évtizedeinek termését.

Érdemes megismerni a könyv tagolását. Az olvasót megszólító bevezető szövegében tisztázza, hogy nem önéletrajz, nem is napló ez a kötet, viszont az egyes fejezetek a szerző megismeréséhez is hozzásegítenek. Az első rész a vele készített interjúkból válogat, nyilván kiemelt szerepet kap benne a személyesség. A második, Tükör által élesebben című néhány díjátadóhoz kötődő méltatást idéz fel. A harmadik fejezet is válogatás Székedi különböző kötetekbe írt elő- és utószavaiból. A negyedik rész három olyan szöveget kínál, amelyek közös tematikája a szerző választott hivatása: a média. A Kriterion, közelképben fejezet a legendás kiadónál töltött időkre való visszatekintés, illetve tisztelgés Domokos Géza emléke előtt. A hatodik fejezet közös tematikája az iskola, többek között egy beszéddel, ami ötvenöt éves érettségi találkozóján hangzott el. A könyv hetedik része a legterjedelmesebb, s egyedisége miatt talán a legérdekesebb: másfélszáz, 2018-2021 között született miniesszé olyan könyvekről, amelyeket a szerzőjük egykor Székedi Ferencnek dedikált. A könyvben reprodukálják is ezeket a kézírásos ajánlásokat. Az Évek sodrásában című zárórész összefoglaló jellegű, ez esetben a szerző az öninterjú műfaját választotta.

A kötet májusi, csíkszeredai bemutatóján az egykori hargitás kolléga, Ferencz Imre úgy jellemezte Székedit: „Médiamunkásnak mondja magát, valójában vérbeli közíró. Szellemi ezermester. Ez a könyv ugyan személyes számvetés, de nem csak az ő életéről szól, hanem korrajz.”

Székedi Ferencről eddig is tudni lehetett, új könyve csak ráerősít erre, hogy sokoldalú érdeklődésű, magas nyelvi színvonalon dolgozó publicista, aki elkötelezett lokálpatriótaként szívesen tekint túl alaposan ismert szülővidéke csúcsain túli vidékekre s azok alkotóira. Kíváncsi, kérdezni és megmutatni egyaránt hitelesen képes – maradjunk az ő meghatározásánál – médiamunkás. Elegendő rátekinteni a mű végén felsorolt fontosabb munkáinak a jegyzékére, hogy képet alkothassunk arról, mind az egykor az írógépeken lepötyögött munkák, mind az iCloudra kerülő anyagok a teljesség igéretével mutatják meg Zsögödnek a világot, Zsögöd világát mindenkinek.

MEGOSZTOM

Játékosság, hangulatok és időbeliség

Bertóti Johanna Almából ki, körtébe be című kötetéről

Unokaöcsém és unokahúgaim könyvespolca tele van a gyermekirodalom gyöngyszemeivel. Pergetem a könyveket: egy verseskötet, és még egy és még egy… színesek, kedvesek és rengeteg van belőlük a polcon is… a világon is. A kötetek mögött pedig felnőttek lapulnak, akik időről-időre érzik a késztetést, hogy megszólítsák a felnövekvő generációkat, miközben az alkotás folyamata közben visszalopnak maguknak is néhány darabkát abból a mesevilágból, amiből mindannyian kinőttünk, hogy szürkévé koptassanak bennünket azok a sokat emlegetett hétfők. Közéjük tartozik Bertóti Johanna is, az Almából ki, körtébe be című kötet szerzője.

A könyvben minden kicsit ismerős, kicsit virgonc. Külön ajándék, hogy a versekhez egy dalos CD is jár. A szerző a kötet 19 versét zenésítette meg. A dalok jelentős része a kötet apropóján született. Gyermekversek esetén a költő személye lényegesen kevesebb alkalommal kerül szóba, pedig nem elhanyagolandó, hogy a költészet és a zene hogyan hat arra, aki a kicsiknek szeretne továbbadni valamit abból, amit ő szépnek, mélynek lát. Az olvasmány- és zeneélmények visszaköszönnek a saját művekben is. 

A kötet egy évet ölel fel annak minden különleges és hétköznapi történésével. Januárban kezdődik a kaland, és decemberben ér véget. A gyermekversek kedvelt témái közé tartoznak az évszakok. A kötetben ezek váltakozása jelzi a múló időt. A kronológiát követő szerkesztésmód nem vesz el a kötet varázsából, sokkal inkább nagyszerűen keretezi azt a csodavilágot, ahol bárki vagy bármi megszólalhat. Sétára indulunk egy logikus idővezetés mentén, s az úton meglepetések jönnek szembe. Akárcsak az írott szóra, a zenével színezett darabokra is jellemző a spontaneitás és egy láblógatós, nézelődő szemléletmód.

(tovább…)