MEGOSZTOM

Kelemen István és a Nagyváradi Állami Színház magyar tagozata az állambiztonság dokumentumaiban

November 23-án, csütörtökön 18 órától a nagyváradi magyar színjátszás és a Securitate viszonyáról szóló beszélgetésre kerül sor a Szigligeti Színház páholyelőcsarnokában. A rendezvényen Plainer Zsuzsa kulturális antropológus a témában végzett kutatásait ismerteti, beszélgetőtársa Nagy Mihály Zoltán történész lesz.
A rendezvény célja kettős. Egyrészt szeretne emléket állítani Kelemen Istvánnak, a nagyváradi színház egykori tagozatvezetőjének, irodalmi titkárának. Másrészt, Kelemen István követési dossziéjának ismertetésén keresztül, azt igyekszik bemutatni, hogyan ellenőrizte a Securitate a nagyváradi teátrum magyar tagozatát a hetvenes években.
A beszélgetés a Pece-parti műhely – nemzeti kisebbségek a 20. századi Váradon című rendezvénysorozat első eseménye.

Szervezők: Holnap Kulturális Egyesület – Nemzeti Kisebbségkutató Intézet (Kolozsvár) – Szigligeti Színház.

A Pece-parti műhely – nemzeti kisebbségek a 20. századi Váradon a Holnap Kulturális Egyesület és a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet új, közös rendezvénysorozata. Célja megismertetni a váradi közönséggel a város(unk) közelmúltjáról szóló társadalom-, politika- és kultúrtörténeti kutatásokat.

MEGOSZTOM

Évadnyitó Szigligeti-piknik

Nyílt próbával kezdődött a Szigligeti Színház évadnyitó rendezvénye, mely a Szigligeti Piknik – Terítéken a színház! címet viselte. Novák Eszter, a Szigligeti Társulat művészeti vezetője köszöntötte a résztvevőket. A Jászai Mari-díjas rendező egy kis ízelítőt adott a közeljövőben terítékre kerülő darabokból, majd röviden kitárt a romániai színházak sanyarú helyzetére. Ezt követően a nagyérdemű az éppen készülő, A padlás című darabba nyerhetett betekintést. A próbát, a félig mese, félig musical rendezője, Tóth Tünde vezette le. A darab koreográfusa Kányádi György.

Az előadás egyik elmaradhatatlan kelléke a szilvásgombóc volt, mely már érkezéskor az előcsarnokban várta a résztvevőket, és amiből a próbát követően mindenki fogyaszthatott.

A rendezvény a színház melletti téren, a Majomszigeten fölállított színpadon folytatódott. A Lilliput társulat bábelőadásában a nézők egy-egy jelenetet nézhettek meg a társulat aktuális előadásaiból, valamint a készülő darabokból. A Tüskevár című darabból is kapott egy szeletet a nagyérdemű, mely a Lilliput Társulat és a Nagyvárad Táncegyüttes közös előadása. A Győrfi Csaba által koreografált színmű különlegessége, hogy gyerekek is játszanak benne.

Ezt követően Kerekes Dalma ismertette a Nagyvárad Táncegyüttes új évadának előadásait, majd a közönség megtekinthetett egy részletet a Mindenki hagyománya című darabból. Természetesen most sem maradhatott el a közös tánc, kicsik és nagyok együtt ünnepeltek a téren.

S ha már piknik, ugyebár az evés-ivás sem maradhatott el. A szilvásgombóc mellett üdítőt és fagylaltot is fogyaszthattak a résztvevők. Mindemellett a Lilliput társulat kézműves-foglalkozással is készült a gyerekek számára. Az esemény záróprodukciója a Szigligeti Társulat Terítéken a színház! című előadása volt. A jelenlévők egy részletet láthattak az éppen készülő Csárdáskirálynő című darabból.

fotó: Vígh László Miklós

MEGOSZTOM

Dutka-emlékest a kultúra hetében

Félévszázadok viharában címmel emlékeztünk január végén az ötven éve elhunyt költőre, Dutka Ákosra, az egyetlen váradi születésű holnaposra, a Szigligeti Színház páholyelőcsarnokában.

Fotók: Torkos Márk Erik

MEGOSZTOM

Öngyilkos életvágy

Az élet él és élni akar – jutott eszembe Ady sora Az öngyilkos előadása után. Nyikolaj Erdman 1928-ban írt vígjátéka, kemény társadalom- és rendszerkritika, nem véletlenül tiltották be a Szovjetunióban, majd száműzték Erdmant Szibériába. A szerző Meyerholddal dolgozott, a rendezőt kivégezték a sztálini rezsim alatt. Nevük viszont fennmaradt, előbbié mint a tragikus bohózat írója, utóbbi mint a színházi játék egyik megújítója. 

Botos Bálint negyedszerre állított színpadra előadást a nagyváradi Szigligeti Színház azonos nevű társulatánál, és eddig minden esetben képes volt újat, érdekeset, korszerűt alkotnia.

Az öngyilkos szövege humoros, a cselekménye bohózatközeli, a megírt emberi sorsok viszont drámaiak. A főszereplő akár hős is lehetne, ha lennének korunkban hősök. De nincsenek. Hiába keresnénk őket a múlt és jelen században. Buffók tetszelegnek a hősök szerepében. Pojácák és bohócok viszik a prímet. Cirkusz van, kenyér nem mindig akad. A kisember húzza a rövidebbet.

A rendező vékony jégre lépett, de felcsatolta a korcsolyákat, nem csúszott el, sőt. Előadása magában hordozza a bohóctréfát, az abszurd drámát, a groteszk vígjátékot. Wilson és Kantor színházát juttatta eszembe. Megtalálta a napjainkra jellemző formanyelvet. 

Fekete falak, aranyozott rámában a család kicsi otthona. Berámázva a család, az ismert retorika képi megjelenítése: a család a legfontosabb. Kiemelve, szépen berámázva. Körülötte semmi, fekete üresség. Ebbe a fekete ürességbe lépnek ki, próbálnak túlélni. Mindent. Munkanélküliséget, viszálykodást, társadalmi nyomást és elvárást. Belerokkanva, meggörnyedve, a piramis legalsó fokán, reménytelenül, mégis tele reménnyel.

A család, a szomszédok és a többiek mind, elhurbolt kezelábasaikban, fehérre festett arcukkal szinte egyformák. Az emberek viszont különböznek, hát frizuráikkal, maszkjukkal, kiegészítőkkel jelzik a különbözőséget. 

Kellékek nincsenek, a zene, a hanghatások helyettesítik a tárgyakat, „színesítik” a díszletet, jellemzik a karaktereket. 

Botos megalkotta ezt a rólunk szóló előadást, de a színészi játékra bízta a történet, a helyzetek megteremtését, szerepformálásukra a karakterek mélységeit és magasságait. Alakításaik által válnak fájdalmasan mulatságossá ezek az együttérzésre méltó vagy ágálásukban, képmutatásukban nevetségessé váló szereplők. Meg az a társadalom, az az értelmiség, aki a más, a lenézett kisember kezével kaparná ki a tűzből a maga gesztenyéjét. 

Szemjon egy félreértés nyomán válik majdnem hőssé: azt hiszik, hogy öngyilkos lett, majd ő kezdi hangoztatni, hogy véget vetne az életének. Felsorakoznak a hírnévre vágyó nők, a díjra ácsingózó irodalmár, a képmutató pap, a szomszédok, és még sokan, hogy saját vélt vagy valós gondjaikra Szemjon öngyilkossága hívja fel a figyelmet. Mindenki a maga ügyét tekinti elsődlegesnek, jár nekik az emberáldozat, hátha senkiből valakivé avanzsálnak.

Nincs közösség, nincs szolidaritás, és együttérzés sincs. Érdek van és önzés. 

Szemjon viszont élni akar. Rájön, hogy élni jó, hogy ameddig élünk minden megtörténhet, akár jóra is fordulhat minden. Vagy nem. Mindegy. 

Hunyadi István fergeteges alakítása teszi érdekessé és szerethetővé Szemjont. A bohóctréfától a drámai monológokig terjed a színész skálája. Ő a kisember megtestesülése. Nem túl okos, néha gyáva, de elég bátor ahhoz, hogy az élet nevében szembeforduljon az önös érdekei szerint kihasználni akaró többiekkel. A társadalommal, a közösséggel, ha úgy tetszik. A maga módján, hősködés nélkül, mint aki nem akar mást, csak élni. Túlélni a rendszert, ami megnyomorítja, ami nem tiszteli az életet. 

Tasnádi-Sáhy Noémi bravúros alakítása teszi szinte prototípussá a feleséget. Maria Lukjanovnája csontsovány, belegörnyedt a napi gondokba. Házassága nem kimondottan boldog, de ő elfogadta Szemjont olyannak, amilyen. Talán szerelemből ment hozzá, de már csak a megszokás, a civódás maradt. A valamikor szép nő megtört asszonnyá lett. Elviseli a szegénységet, férje rigolyáit, megszokta, talán szereti Szemjont, aggódik érte. Tasnádi-Sáhy megjeleníti az asszony érzelemvilágát: beletörődés, elfogadás, élniakarás. Ahogy elnéztem, az jutott eszembe, hogy nem egy és két ilyen sorsát elfogadó, a napi rutinba belefáradt feleséget ismerek. 

Molnár Júlia Szerafima Iljinisna, nem biztos, hogy örült lánya házasságának Szemjonnal, de ő is beletörődött. Elfogadta, mert mindent megtenne a lányáért. A művészileg megújult Molnár Júlia nagyszerű alakításában az anyának sem lehetett jobb élete, mint a lányának. Rezignáltan, szinte cinikusan fogadja az eseményeket. Egy pillanatig sem hiszi el, hogy veje önkezűleg véget vetne az életének. Még akkor sem, amikor mindenki halottnak hiszi. Mert Szerafima tudja, bármennyire is nehéz, küzdelmes, nyomorúságos is, élni kell. 

A festett arcok, a parókák, a testtartások okán alig ismertem meg a színészeket. Ezt dicséretnek szánom, mert azt jelenti, hogy játékuk is teljesen eltért korábbi szerepeikben látottaktól. Pompás karakteralakítások sorakoznak az előadásban, és csak a terjedelem okán nem méltatok külön minden kisebb-nagyobb szerepben brillírozó színészt.

Botos Bálint rendezésében kerek egészet alkot a szöveg, a zene, a mozgás, a testbeszéd. Humoros, meglepő és drámai képeket visz színre. A tréfa, a groteszk és abszurd egységes, koherens, jól felépített alkotássá nemesül az előadásban, amely az embert helyezi a fénybe. Szeretettel és megértéssel és sok humorral, vitathatatlan ízléssel. 

Az öngyilkos olyan előadás, amit jólesik újra és újra megnézni. Mert árad belőle a humánum. Ritkaság ez manapság.

Nagyváradi Szigligeti Társulat 

Nyikolaj Erdman: Az öngyilkos (vígjáték)

Fordította: Dalos Rimma

Rendező: Botos Bálint

Díszlettervező: Golicza Előd

Jelmeztervező: Bajkó Blanka Alíz

Zeneszerző: Trabalka Cecília

Sound designer: Hodu Péter

Ügyelő: Vajda Zoltán

Szereplők: Hunyadi István (Szemjon Szemjonovics Podszekalnyikov), Tasnádi-Sáhy Noémi(Maria Lukjanovna), Molnár Júlia (Szerafima Iljinyisna), Dimény Levente (Alekszander Petrovics Kalábuskin), Fodor Réka (Margarita Ivanovna), Tóth Tünde (Kleopatra Makszimova), Trabalka Cecília (Raisza Filipovna), Balogh Attila (Arisztarh Dominyikovics Golocsapov), Kocsis Gyula (Viktor Viktorovics), Csatlós Lóránt (Nyikifov A. Pugacsov), ifj. Kovács Levente (Jelpigyij atya), Scurtu Dávid (Jegor Tyimofejev), Kocsis Anna (Grunya Podeszpany), Szotyori József és Tőtős Ádám (Járókelők, temetkezési vállalkozók, pincérek, öregasszonyok), Vanca-Fodor Ilián (Süketnéma)

MEGOSZTOM

Próbanapló a húszéves Nagyvárad Táncegyüttesről

2002 februárjában, a Nagyváradi Állami Filharmónia Crișana Néptáncegyüttesének tagozataként hozták létre Partium első és mindmáig egyetlen hivatásos néptáncegyüttesét. A Nagyvárad Táncegyüttes az elmúlt két évtized alatt számos előadással, turnéval, fesztiválszerepléssel bizonyította létjogosultságát, és kettős – a népi és kortárstánc felé egyaránt irányuló – művészi érdeklődésével kivívta a Kárpát-medencei magyar táncművészeti intézmények figyelmét. A Nagyvárad Táncegyüttes 2022. február 12-13. között ünnepelte fennállásának huszadik évfordulóját, amelynek előkészületeiről az alábbi naplóbejegyzésekben számolok be. 

[előhangok]

Az elmúlt három év a jubileumok időszaka volt a nagyváradi előadóművészeti intézmények számára: 2020-ban a nagyváradi művészi bábjátszás fennállásának hetvenedik, 2021-ben a nagyváradi kőszínház építésének százhuszadik, 2022-ben pedig a Nagyvárad Táncegyüttes alapításának huszadik évfordulójának ünneplésére készült a Szigligeti Színház. A színházi ünneplések alkalmával mindig felmerül bennem, miért fontos ünnepelni, hiszen egy ilyesfajta nosztalgia meglehetősen távol áll a műfaj lényegétől: a jelenidejűségtől. Van-e helye a nosztalgiának az itt és mostban létező alkotások, alkotók és közönség számára – vagy pusztán a szükség-, hogy ne mondjam, kényszerűség diktálja számunkra ezt, amelyet legfeljebb a színháztörténeti érdeklődés legitimál? Kérdésemre az elmúlt időszak tapasztalatai adnak választ: a pandémiában, és ezzel párhuzamosan a Bihar megyei kulturális élet ellen irányuló offenzívában, ezek az alkalmak lehetőséget teremtettek arra, hogy hangsúlyozzuk: itt vagyunk. Ha ezeket a jubileumokat nem önmagukban, hanem társadalmi kontextusukban vizsgáljuk, arra juthatunk, hogy ezek fontos szerepet játszanak identitásunk megerősítésében – erre pedig mind a közösségnek, mind pedig az alkotóknak szükségük volt és van. 

[felkérés]

Az évfordulók fontos mozzanata a múltidézés, az emlékek rendszerezése. Egy hozzám hasonló, élénk színháztörténeti érdeklődéssel rendelkező személy számára a jubileum fontos ürügyet szolgáltathat ahhoz, hogy az archívumok mélyére ássa magát és elmélázzon a múlt tárgyi emlékei felett. Éppen ezért, amikor megkaptam a felkérést a Nagyvárad Táncegyüttes jubileumi kiadványának megszerkesztésére, izgatottan vetettem bele magam a munkába – anélkül, hogy tisztában lettem volna a feladat, a munka mennyiségével. 

(tovább…)
MEGOSZTOM

Könyvstand Újváraddal a Miniévadon

Keresse szeptember 8. és 12. között a nagyváradi Miniévad előadásai előtt a Holnap Kulturális Egyesület könyvstandját a Szigligeti Színház előcsarnokában. Több mint ötven cím közül válogathat kiadói áron, továbbá az Újvárad folyóirat korábbi és legfrissebb, szeptemberi száma is kapható. Újdonságunk Mihók Tamás Rizómazaj című verseskötete.

Aki színházi standunknál fizet elő a hét folyamán folyóiratunkra, könyvcsomagot, Újvárad pólót, Újvárad vászonszatyrot nyerhet egy éves online vagy legalább féléves print előfizetés esetén.

Szerdán, pénteken, szombaton és vasárnap a Holnap könyvekkel várja a színházban!

Ssz.SzerzőCímÁr
1Biró Árpád LeventeElső felvonás20
2Borzási JohannaAngyalszemközt20
3Covaciu NorbertAz a félflakonsör15
4Dánielisz EndreGalíciától a Garda-tóig20
5Darvay Nagy AdrienneNem örök e világ20
6Darvay Nagy AdrienneKi vagy?20
7Dérer FerencBihari Naplók40
8Élő Várad Antológia 1 15
9Élő Várad Antológia 2 20
10Emlékkönyv 45
11Fábián SándorDoktor Danyek20
12Fábián SándorArs brevis15
13Fám ErikaHalló, Juli!15
14Karácsony a Szilágyságban25
15Karácsony BenőDinnybefőtt25
16Kemenes HenrietteOdú18
17Kinde AnnamáriaÖsszes versei30
18Kinde AnnamáriaHúzódhatsz közelebb20
19Kőrössi P. JózsefZsákutca két irányból40
20Kováts IstvánBajtársaimmal a fronton55
21Magyari SáraTakázás20
22Mátyás Zsolt ImreA diógyerekek15
23Mihók TamásRizómazaj25
24Mikola EmeseFélrehallgatások20
25Molnár JuditNádpálca nélkül15
26Molnár ZsoltKódolt remény15
27Móra LászlóA futballpápa20
28Mozog Nagy ImreJár a baka, jár25
29Nagy AndorTavasz Váradon35
30Nagy BélaÉnmaradok25
31Kormányos LászlóNagyvárad Krónikája150
32Neumann OttóKarrierkeringő25
33Péter I. ZoltánAz Értől az Oceánig70
34Péter I. ZoltánRégi képeslapok, régi történtek 3.40
35Péter I. ZoltánRégi képeslapok, régi történetek 2.30
36Péter I. ZoltánMagam szeretem, ha szeretlek25
37Simon JuditVesztegzárnapló20
38Sziágyi AladárKortárs, magyar30
39Sziágyi AladárKit az sok csata jár25
40Szilágyi AladárA leszakadt Erdély20
41Szilágyi AladárCsodaváróktól csodateremtőkig20
42Szűcs LászlóMűfajok a Magyar sajtóban15
43Szűcs LászlóGazoskönyv15
44Tasnádi-SáhyPéterBékaember15
45Tóth ÁgnesTündérálom20
46Tóth ÁgnesA halál katlanában15
47Újvárad 3 5
48Újvárad 4 5
49Újvárad 5 5
50Újvárad 6 5
51Varga GáborConfessionis15
52 A sziklahitű király75
53 Székelyföldi legendárium könyv55
54 Székelyföldi legendárium színező18
MEGOSZTOM

Embermesék a bunda alatt

Cărbunariu darab stúdióbemutatója Nagyváradon

Nagyváradi Szigligeti Színház – Szigligeti Társulat
Gianina Cărbunariu: A tigris (mockumentary)
Fordította: Csűrös Réka
Rendező: Tóth Tünde
Díszlet és jelmez: Florina Bellinda Vasilatos
Szereplők: Balogh Attila, Dimény Levente, Szotyori József, Tőtős Ádám, Trabalka Cecília

Számos Európai város után Nagyváradon is bemutatták A tigris című mockumentary playt. A műfaji meghatározás magyarul áldokumentum-színművet jelent, a műfaj vagy a történet paródiáját. A szerző, Gianina Cărbunariu görbe tükröt tart a társadalomnak, az egyéneknek, a rendszereknek, a képmutatásnak, a bulvárnak, de még saját műfajának, a dokumentum-drámának is, amely amúgy világhíressé tette.

Cărbunariu ezúttal is megtörtént eseményből indul ki, de a többi drámájától eltérően elkanyarodik a realitástól, a szürreális fikció felé viszi a történetet.

Az alaptörténet: a szebeni állatkertből elszökött egy szibériai tigris. (Innen adódik a mű eredeti, szójátékot kínáló címe: Tigrul sibian.) Az állat órákig kódorgott a városban, majd a hatóságok (rendőrök, állatorvos, vadász) a nyomára bukkantak, előbb egy altató, majd éles lövedékkel leterítették. A 2011-ben, elsősorban a bulvársajtóban felkapott esemény jó ürügy a szerzőnek és Tóth Tünde rendezőnek arra, hogy sajátos formanyelven mutassa meg az idegenekhez, a rendszeren kívüliekhez, a nőkhöz, illetve az egymáshoz való viszonyulást a társadalmunkban.

Tóth Tünde kiemeli térből és időből a cselekményt és szereplőit, színházat rendez a színházban, eszményien ötvözi a burleszket a musicallal, a szürreálist a geggel, a bohóctréfát a drámával, miközben szólnak a múlt század eleji, közepi amerikai slágerek, továbbá századunk divatnótái, mert it’s a shit az egész, úgy ahogy van.

Az öt nagyszerű színész (Balogh Attila, Dimény Levente, Szotyori József, Tőtős Ádám, Trabalka Cecília) kvázi társadalmi és egyéni prototípusokat mutat meg, minden szerepükben tökéleteset alkotnak, táncolnak, énekelnek, chaplinien nevettetnek és szomorítanak el.

(tovább…)