Gyergyószentmiklós urbanizációjának tükrözése a Gyergyó hetilapban

Írásom témája Gyergyószentmiklós XX. század eleji, kezdődő urbanizációjának követése volt a Gyergyó című újság cikkein keresztül. Az újság arculatát, formátumának alakulását vizsgáltam 1901 és 1918 között, valamint kulcsszavas keresés segítségével feltérképeztem Gyergyószentmiklós urbanizációjának történetét, a városon áthaladó vasút megépítését, a városi villanyáramhálózat kiépítését, az iskolák, a mai Salamon Ernő Elméleti Líceumnak otthont adó, Magyar Királyi Állami Gimnázium épületének építését és intézményének megalapítását első formájában, a kórház ügyét, valamint a közművesítést. Ennek érdekében a következő kulcsszavakra, valamint azoknak a szinonimájára kerestem rá: iskola (gimnázium), vasút (körvasút), villanyáramhálózat, közvilágítás (villamos világítás), kórház, közművesítés (vízvezeték). 

A Gyergyó társadalmi, közgazdasági és szépirodalmi hetilap 1901. október 6-án jelent meg, utána minden vasárnap meghatározta a gyergyói emberek akkori beszédtémáit Maroshévíztől Gyergyóbékásig, Borszéktől Gyergyólibánig. Kezdetben Létz János és Társa nyomdájban készült, majd 1902. augusztusától Sándory Mihály lett az új főnöke a könyvnyomdának. Létz a tulajdonosváltást követőn Gyergyóditróba költözik, ott adja ki a Gyergyói Hírlapot. 

1906-tól az újság meghatározása politikai, közgazdasági és szépirodalmi hetilapra módosul, de a célkitűzésük ugyanaz marad: a székelység megmentése, önbizalmának visszaállítása, (ami alatt egyfajta regionális emancipálódást értettek), a helyi ipar védelme és támogatása. Ezen kívül kutatták a kivándorlás okát, munkahelyek létrehozásának ügyében jártak el, és kiálltak a munkások jogai mellett. 

Az 1910. május 23-ai számtól már politikai napilapként hivatkozik magára a Gyergyó. Ugyanebben az időszakban egy hónapig háromnaponta jelenik meg, majd naponta, végül rövid idő után visszatérnek a heti kiadásra. 

Változó rovatok

A lap rovatai a vizsgált periódusban nem változtak sokat, idővel kiegészültek más, kisebb rovatokkal, de ezek nem voltak állandó jelleggel jelen a lapban. Kezdetben volt két tárcarovat, az egyik A Gyergyó Tárczája volt, a másik a Csarnok. Előbbinél helyi írók és költők művét publikálták (például Telekesi Gy. Zoltán, Kritsa Róza, Fáy Nándor, Szini Lajos), illetve tudományos cikkeket is közöltek, általában egészségügyi témákban, (ezeket többnyire a városi kórház orvosa, Dr. Fejér Dávid jegyzi), az elektromos hálózat bekötésével kapcsolatban is többrészes cikket közöltek a villanyáram működéséről. 

A Csarnokban regényeket közöltek folytatásokban (például A Sulyovszkyak, amelyet szerzője Primor álnéven közölt, Négiusz-tól az Örvények vagy Syrius-tól A mellény). A 12. évfolyamtól Kis Tárca néven rovatot indítottak külföldi írók novelláinak, így jelenik meg itt például Csehov műveiből egy rövid válogatás. Ritkábban írtak a moziról, színházról, valamint az Apróságok rovatban némi humort csempésztek az újság lapjaira. 

A Különfélék rovat röviden összefoglalta a híreket, illetve a gyászjelentések, az eljegyzések, a házasságok hirdetései is itt kaptak helyet, később a rovat nevet váltott Hírekre, valamint a Legujabb rovatban táviratokat közöltek Európa nagyvárosaiból érkezett hírekkel. 

A Nyilttér (sic) afféle lakossági fórumként funkcionált, lehetőséget adott a gyergyóiaknak különféle becsületbeli sérelmeiket szóvá tenni, a társadalom felsőbb rétege itt követelt bocsánatkérést becsületük megsértése miatt. 

A 6. évfolyamtól megjelent a Közgazdaság rovat is, ahol gazdasági történésekről értesítették a lakosságot, majd a 7. évfolyamban megjelent a Heti szemle, ahol a jelentősebb politikai eseményekről írtak. A lap végén, az utolsó oldalon helyet kaptak a reklámok, illetve az Árverési Hirdetmények, ahol a királyi járásbíróság számolt be tevékenységéről, illetve a község vezetősége és a Jelzálog-Hitelbank részvénytársaság időszakosan, általában év elején bemutatta a kincstár állapotát, azt, hogy mennyi vagyonuk, mennyi költségük volt, és azt mire fordították.

Orel Dezső főszerkesztő (aki később az 1907-ben várossá vált Gyergyószentmiklós első polgármestere volt) vezetése alatt megjelent a Krónika rovat, ahol humoros formában írtak az ország eseményeiről, néhány lapszámban pedig Színészet és Erkölcsök – Esetek rovatban is közöltek, előbbiben színdarabokról, utóbbiban tárcákat, valamint minden héten a Dal rovatban, ahol egy verset közöltek. Először Pitypalatty verseit olvashatták, amely a hetéről szólt, később különbféle tárgyakról írtak dalokat a költők. A 9. évfolyamban részletekben regényeket is közöltek, amely átvette a Csarnok helyét. 

Az újság hasábjain sokszor megszólaltak a város közéleti személyiségei. Ünnepekről, történelmi és egyházi eseményekről az örmény katolikus főesperes, Görög Joachim közölt cikkeket, egészségügyről Dr. Fejér Dávid, a kórház orvosa, illetve Orel Dezső vezércikkei „híven tükrözik (…) a hozzáállását a közügyekhez, a magyar társadalom alapvető kérdéseihez.”

A Gyergyó fontos elemévé vált a Gyergyói-medence minden településének, minden hét vasárnapján hírt adott nekik a legfrissebb történésekről, a fejlesztések folyamatáról, állapotáról, a projektek minden lépéséről beszámoltak, illetve itt szólt a község vezetősége a honatyákhoz is, hozzájuk címzett vezércikkeken keresztül. 

Fontos megjegyezni, hogy bár a Gyergyó a térség legnagyobb lapja, nem az egyedüli, hosszabb-rövidebb ideig más kiadványok is szolgálják a térségben élők igényeit. Gyergyószentmiklóson szintén Létz János nyomdájában jelent meg 1898-ban a Gyergyói Hírlap, amely 1914-ig rendszeresen jelent meg. Ennek melléklete volt a Borszéki Híradó, amelyet 1902-1904-ig, és 1913-1914-ben adtak ki. Gyergyóditróban 1886-ban Józsa Sándor tankönyvíró hat hónapon keresztül megjelentette a Ditró című hetilapot. Később, az újonnan alapított Kossuth nyomdában Vákár P. Arthur 1905-ben létrehozta a Csíkvármegye lapot, amely hetente háromszor jelent meg, 1920-ig.

Az elszámolás a népnek – a kutatás eredményei

Az eredményeket összegyűjtve körvonalazódott, hogy minden évfolyamban megtalálható egy téma, ami a legaktuálisabb és legrelevánsabb volt a gyergyószentmiklósiak számára. Először az elektromos hálózatra helyezték a figyelmüket, a témának itt is van csúcsa, 1902-ben (2. évfolyam) és 1903-ban (3. évfolyam) összesen 41 cikk jelent meg, összesen 75 cikk. Ezt követte a vasút, 1904 (4. évfolyam) és 1907 (7. évfolyam) között. A vasúttal kapcsolatosan 61 cikket írtak ebben az időszakban a 98-ból. A vonal kiépítésének utolsó évével egybefonódva kezdődött el a gimnázium alapításának ötlete is, 1907-ben (7. évfolyam) és 1908-ban (8. évfolyam) 28 cikkel. 

A gimnázium épületét 1915-ben fejezték be, amely időszakról nem maradt fent egyetlen lapszám sem, de a tanintézmény létrehozásáról és alapításáról, fontosságáról és az elkészülendő épületről annál többet írtak. Így a 72 cikkből kevés szól az épületről, inkább az évzáró vizsgákról, tanárokról vagy az intézmény szükségességéről írnak. A közművesítés csak ötlet szintjén maradt meg, kétszer próbálták meg elindítani a tervezetet, de először pénzhiány miatt, másodszor pedig a világháború miatt ez meghiúsult, ezért van csak 16 cikk róla, elszórtan. 

Község a városiasodás útján

A lap bemutatkozó kiadványában az A mi még nincs, de lesz! című cikkből megtudjuk, hogy a városi elektromos hálózat kiépítésének ügyét sokáig halogatták, és a megvalósítását ahhoz kötötték, hogy „majd meglesz… de csak akkor, mikor a Vákár Lukács kutja a hajtóerőül szükséges 140 lóerőnyi vizet díjtalanul fogja a község malmára hajtani!” Végül 1901. augusztus 10-én a község elöljárói megválasztották a végrehajtó bizottság tagjait, és augusztus 24-én a megyei törvényhatóság is jóváhagyta, így indult útjára Erdély egyik legelső elektromos közvilágítási hálózatának kiépítése.

1902-ben egy rövid időre megakadtak a munkálatok, de áprilisban a vármegye alispánja jóváhagyta a szerződéseket a kivitelezőkkel, így a gyergyóiak abban reménykednek már, hogy a következő farsangot villanylámpa fénye mellett táncolhatják végig. Augusztusban megtudjuk, hogy a végleges üzembe helyezésig már csak pár hét van hátra. Arra, hogy az épületek olyan fázisban legyenek, hogy a beköltözés megtörténhessen és a belső szerelési munkák elkezdődjenek, hat hetük van. A Siemens és Halske cég munkatársai 40 napot töltenek Gyergyószentmiklóson, amíg a hálózatot teljesen fel nem szerelik. 

Végül 1902. október 12-én arról tudósítanak, hogy a munkálatok nagyjából befejeződtek, a gépek nagyrésze megérkezett, kezdik a külső munkákat, azaz az oszlopok és a vezetékek előkészítését. Október végére a fűrészcsarnok és a gépház is elkészült, a város alszegi részén pedig a hálózat felállításán dolgoznak. „A felállított transzformátorok (sic) pálinkafőző-üstökhöz hasonló tetejükkel a vidéki nép állandó bámulat tárgyát képezik: találgatják, hogy az óriási üstök ugyan mire valók, s míg egyik bölcsen kisüti, hogy a szegényebb nép részére fognak itt kiflit sütni, addig a jobban tájékozottak felvilágosítják társaikat arról, hogy azokban az állam maga fog pénzügyőri felügyelet mellett pálinkát főzni, s azt a szegényebb vidéki vásárosnépnek osztja szét díjtalanul.” A gépek végül 1902 karácsonya előtt érkeztek meg, 1903 januárjára pedig az utcai világításhoz a lámpákat felszerelték, és reményeik szerint 4-6 hét múlva a gépeket teljesen felszerelik.

Március 11-13 között tesztüzembe helyezték a rendszert, a működését pedig 14-én kezdi el. A várva várt kezdés csak egy napot késett, mivel a Siemens és Halske képviselője át kellett vizsgálja a gépeket még egyszer. 

Két hónappal később azonban már a rendszer hibáiról írnak: voltak helyek, ahol túl fényesek voltak az utcák, máshol nagy volt a sötétség. A magánlakásokba való beszerelés folyamata túl lassú, és egyesek szerint túl drága is. Ekkor derült ki az is, hogy a fűrésztelep és a körfűrész – habár már szeretnék cégek bérbe venni – még fel sincsenek szerelve. Júniusra betelik a pohár a város lakosainál, és válaszokat követelnek a városvezetéstől. Nem értik, miért nincs kész a gáter, mikor a hozzá szükséges anyagok már megvannak. Ráadásul a lakók a vártnál többet kell fizessenek a bekötésekért, valamint sürgettetik a villanyórák felszerelését is, mivel sok veszteséget okoz azoknak a hiánya. 

Nem sokkal később kiderült az is, a villanyfűrész felszerelését követően, hogy nem képes a gépház egyszerre ellátni villanyárammal a fűrésztelepet is, és a lakosságot is, mivel a fűrész használata közben csak pislákolnak a fények a településen. Augusztusra a problémákat nagyjából orvosolták, de helyenként nincsenek még órák felszerelve.

A lakosság részéről rengeteg negatív visszajelzés érkezett, és a technofóbia is jellemző volt, egyesek azt hitték, a villanyoszlopok mérgezőek. Amúgy is évszázadokig éltek úgy az emberek, hogy nem volt szükségük villanyáramra, miért kell most ezzel foglalkozni. Másfelől mivel ez volt az újdonság, ezért csak erről beszéltek: „Nem is lehet a Szilágyinál (a város legrégebbi étterme) egy valamire való alsóst összehozni […] Repülnek esténként egyik törzsasztaltól a másikig a »Volt«, »Amper«, »Watt«, »Hektó-« és »Kilówatt« stb kifejezések! Egyik dicséri, másik gyalázza…”

A rendszer zavartalanul működött 1905-ig, mikor kiderült, hogy az építendő vasút útjában áll a gépház, és a vasút érdekében szükséges a telep területének kisajátítása. Újra problémák voltak a szolgáltatás minőségével, gyakorta volt 3-4 órányi áramkiesés, a költözés miatt sokszor újra gyertya- és petróleumlámpa fényre szorultak. A költözés szeptemberben zajlott le. A helyiek arra számítottak, hetekig fog szünetelni a szolgáltatás, de csak egy napig volt teljes sötétség. Azonban a problémákról továbbra is tudósítottak, a lapban készültek rovatot is indítani, ahol csak az áramszünetekről írnak.

1910 körül kezdenek újból írni a villanytelepről, mivel a gépek cserére szorulnak, illetve 1913 októberében a környező falvak vezetőivel tárgyaltak a világítás bevezetéséről. Ezekről később már nem írtak, valószínűleg a háború félbeszakította a terveket.

A vonatra várva

A székely körvasút kiépítéséről már a Gyergyó első számaiban írnak: „Kérem tehát, nem-e volna lehetséges a magas kormány figyelmét ezen felette aggasztó állapotokra felhívni […] a vasút kiépítését, ha máskép nem lehet, még állami kölcsön útján is a tavasszal megkezdesse?” A munkálatok nem kezdődtek el, a vasútépítés kalandos története sokáig húzódott. 

Az ötlet már a XIX. század utolsó éveiben megfogalmazódott, de a magyar kormány húzódozott a beruházástól. 1899-ben végül megtörtént a Madéfalva Szászrégen közötti vonalszakasz közigazgatási bejárása, az 50 oldalas helyszíni tanulmányozásról készült jegyzőkönyvben 5 áteresz elkészítését tervezték.

1902 márciusában Hegedűs Sándor pénzügyminiszter kiharcolta a székely körvasút építését, részben rendelkezésre is bocsátották a szükséges anyagi eszközöket. Azonban ez nem volt elegendő, így Urmánczy János bányaigazgató részvényeseivel együtt felajánlotta a borszéki kőszén- és bélbori bányák erőforrásainak egy részét a munkálatok folytatására, ha az a vasút építését szolgálja. A kereskedelmi miniszter vevő volt az ötletre. Májusban arról ír a lap, hogy szeptember elejére nekifognak a Szászrégen–Déda szakasz építésének. Később kiderült, ahhoz, hogy csatlakoztatni tudják a frissen épülő szakaszt, ahhoz a Szászrégen–Marosvásárhely és Marosvásárhely–Kocsárd egész vonalát újjá kell építeni, mivel az „igen kezdetleges állapotban lévő vonalak a csatlakozásra nem alkalmasok.” Ez 14-15 millió korona befektetést igényelne.

A gyergyóiak türelme azonban elfogyott eddigre: „Nincs egy mozzanat, melynél ne éreznők a vasút hiányát.” A panaszok között az is jelen van, hogy jelenleg nehezen közelíthető meg Gyergyószentmiklós, a vásárra érkezőknek két napi szekérútba és tetemes költségbe kerül az ide- és visszautazás, az áru elszállítása pedig nehézkes és drága. A meghízott marhák mire a legközelebbi vasútállomáshoz érnek, már 15-20 százalékkal veszítenek értékükből a sok gyaloglástól. 

1904-ig azonban csend volt, amíg újra nem jelent meg az állami főmérnök a községben. „A vasútépítés javában foly. Mintegy kétezer ember van állandóan foglalkoztatva az útvonal különböző pontjain. Csík felé utazva több helyen lehet látni 3 kilométer hosszú földöltést készen.” – áll a Gyergyó tudósításában. Ha ilyen ütemben halad a munka, valószínűleg a határidő előtt készen lesznek. Azonban az optimizmusnak hamar véget vetett a vasútépítők sztrájkja 1906 májusában, mivel azok bérkövetelése miatt a munkálatok leálltak. A munkálatokat végző vállalkozó nem elégítette ki a munkások követeléseit, hanem Macedóniából hozatott munkaerőt. A munkálatok folytatásáról 1907 januárjában írnak legközelebb, amikor a kereskedelmi miniszter kilátásba helyezte a Déda–Gyergyószentmiklós szakasz kiépítését. 

Augusztusra már közel voltak a munka elvégzéséhez. „Ennek legnagyobb bizonyítéka a mérnökeink költözködése.” „Szeptember 6-án délután 1 óra 45 perczkor robogott be állomásunkra az első tehervonat. A pályaudvar előtt nagy népsokaság várta a korszakos eseményt, hogy közvetlen meggyőződést szerezzen arról, immár össze vagyunk kötve a müvelt nyugattal.” Végül a november 28-ára tervezett átadó váratlan halasztást szenvedett, mivel újra át kellett még nézzék a frissen megépült vasutat.

A megnyitó nem sokáig tolódott: december 5-re tűzték ki a várva várt napot. „Az elöljáróság felkérte a háztulajdonosokat, hogy házaikat lobogózzák fel.” A megnyitáson részt vett Szterényi József kereskedelemügyi államtitkár is, valamint a Magyar Állami Vasutak elnökigazgatója és igazgatója is. „A vendégeinket hozó vonat 5-én délelőtt 11 óra 28 perczkor fog Gyergyószentmiklós állomására beérkezni.”

A már egyszer csődöt mondott gimnázium

Gyergyószentmiklóson már 1614-ben említésre került Imreh Deák „schola mester”, aki a szervezett oktatás jelenlétét igazolja a településen. A XVIII. század végén az örményeknek külön iskolájuk volt, a reformkorban pedig az egyházi jellegű iskola kisgimnáziummá alakult át, ezzel 1848 környékére Gyergyó nagy előnyt szerzett magának kulturáltságában az 1848-as forradalom helyi eseményeinek előkészítésében, hiszen alig volt olyan székely, aki írni-olvasni ne tudott volna. A gimnázium kezdetben nyelvészeti osztállyal létezett, amely kiegészült később a határőrkatonai oktatással is. 

A céhrendszer kialakulásával egy világibb jellegű iskolának a létrehozására is szükség lett. Ennek kezdete 1778-ra tehető, korábban a székelység ellenállása a német nyelvű oktatással szemben megakadályozta az intézmény létrehozását. Végül 1790-ben kezdődhetett meg 5 évnyi építkezés után, ahol a világi tantárgyakat német és latin nyelven, a vallást magyarul oktatták, amíg az épület 1808-ban le nem égett. Az 1848-as forradalmat követően a kisgimnáziumot megszüntették, így a katonaság már nem tudta kényszeríteni a székelyeket az iskolába, csak az egyházi iskolát hagyták meg.

1865-ben létrehozták a polgári fiúiskolát, 1874-ben pedig újra elérhető lett a szakoktatás, és egy külön leányiskola alapítását is jóváhagyják. 1894-re felépítették a mostani Vaskertes Általános Iskola épületét, amelybe a fiúiskola költözött.

A XX. századhoz közeledve az államvezetés az általános műveltséget oktató gimnáziumok helyett műszaki ismeretek elsajátítására lehetőséget adó iskolák létrehozását szorgalmazta. A központi kormányzás, mivel Gyergyószentmiklós volt akkor Csíkszék legnépesebb és legjelentősebb gazdasági központja, 1865. november 4-én létrehozta a középiskolának számító reáliskolát, ezt azonban a helyiek konzervativizmusa megbuktatta, így a diákok másutt kellett folytassák tanulmányaikat. Húsz évvel később azonban rájöttek a veszteségükre, és létre akarták hozni a konzervatív elveken alapuló gimnáziumot, amelyért cserébe feláldoznák a polgári fiúiskolát, hogy állami fiúgimnázium legyen belőle, bár ezt az államvezetés elutasította.

A gimnáziumalapításról már az első évfolyam második számában írnak: „Gyergyónak újonnan megválasztott képviselője ugyanis – mint halljuk – határozott ígéretet tett, hogy a költségvetés tárgyalása alkalmával a gymnázium érdekében fel fog szólalni s lehetőleg dűlőre viszi a dolgot.”

A gimnázium megalapítása közben egyre sürgetőbb lett. Az újságban arról írnak, hogy rengeteg tehetség, kiváló tanuló kallódott el, és a reáliskola miatt, illetve a gimnázium hiánya miatt el van zárva a diák attól a lehetőségtől, hogy tudományegyetemen tovább tanulhasson. A Csíksomlyói gimnázium 1903 szeptemberében visszautasította a diákok egy részét, mivel az intézmény túlzsúfolt volt, ezért Gyergyó térségének diákjai Nagyszebenben, Erzsébetvárosban, Marosvásárhelyen, Brassóban, Kolozsváron, Gyulafehérváron vagy Székelyudvarhelyen folytatták tanulmányaikat. Csíksomlyóra – a cikk szerzőjének ajánlása szerint – csak azok menjenek, akiknek nincs megfelelő anyagi helyzetük nagyobb városba küldeni gyermeküket.

1905-ben a helyi képviselőtestület újabb kérést tett le a gimnázium létrehozásáért, de a kormány és a megyei hatóságok reáliskolát akartak alapítani, míg a gyergyóiak továbbra is kitartottak a gimnázium mellett. Érvnek, a saját igazuk mellé, azt hozták fel, hogy amíg a székelyudvarhelyi reáliskola pang, addig a csíksomlyói gimnázium zsúfolásig tele van, valamint a reálosztályok egyoldalú műveltséget biztosítanak, míg a gimnázium kielégíti Gyergyó kulturális szükségleteit.

A konfliktus a reáliskola és a gimnázium között nem csak az elöljárók és a honatyák között volt érzékelhető, hanem a helyiek között is. A gimnázium ötletével szimpatizálók azt állították, hogy „egy speciális székely körben élő népnek, mint a mienk semmiképpen sem kell reáliskola, erről dokumentálisan tanúskodnak a már megszűnt gyergyószentmiklósi, s a még létező többi erdélyrészi (sic) reáliskolák” – áll Kis Miska álnevű szerző cikkében.

Az 1908. évi gyergyói költségvetés javaslatában szerepelt az állami gimnázium első osztályának megnyitása. Azonban a közoktatási minisztériumnak nem volt kerete a gimnáziumépítésre, és már nem támogatták annyira az intézmény alapítását sem. Cserében javasolták, amíg az épület elkészül, addig ideiglenesen, a község költségén, keressenek egy helyet az ősszel induló osztálynak. Így a gimnázium első osztályáért cserébe megszüntetik a polgári fiúiskola első osztályát.

„A vasút még egy éven belül elhozza majd a város kulturális haladásának legfőbb letéteményesét: a gimnáziumot.” 1908. július 24-én érkezett meg a városba dr. Urbanek (Pongrácz) Károly igazgatójelölt, volt egerszegi főgimnáziumi tanár. Azonban nem csak az első osztály indítását tervezték őszre, második osztályt is elindítanak abban az esetben, ha a tanulók száma eléri a 25-öt. Ide különbözeti vizsgával kerülhetnek be a diákok, vagy már tanulták a latin nyelvet.

1908. augusztus 11-én kötötte meg az állam nevében Barkóczy Nándor miniszteri osztálytanácsos a várossal szerződést az intézmény megalapításáról, így teljesült a harmadik feltétele Gyergyószentmiklósnak az urbanizációhoz, ezzel a modern intézménnyel Gyergyó is a többi székelyföldi város közé léphet.

A gimnáziumnak otthont adó ingatlan megépítésére nem kerülhetett egyhamar sor, mivel az államnak nem volt elegendő pénze ahhoz, hogy a beruházást finanszírozni tudja, ezért is halasztották két évvel az alapítást. 1908 végére a városvezetőség elkészítette a telekkönyvi kivonatát az épületnek, és elküldték az oktatásügyi minisztériumnak, de a folyamat elakadt. A képviselőtestület 1909 februárjában a megyei alispánhoz fordul, de csak 1910 tavaszán lesz törvényes a telek átruházása az állam felé, miközben azt játszótérnek használták addig. Később pénzhiány miatt marad el az építkezés kezdete, illetve az államvezetés a vízvezetékrendszert és a csatornázást is elvárja a várostól. Végül 1913-ban a licitálás megtörtént, így az építkezés is kezdetét vehette. 

A gimnázium építése eleinte rohamléptekben haladt, a Gyergyó tudósítása szerint már 1913 végére tető alá kerülhet az épület, azonban ez nem sikerült. 1914-re a diákok elfogytak a térségből, mivel a szülők jobban szerették volna, ha gyermekeik internátusba kerülnek, így elküldték őket Csíkszeredába vagy Kézdivásárhelyre. Közben az épület az újabb remények szerint szeptemberre készen lesz.

A háború kitörése újabb késéseket hozott a munkálatok befejezésében. 1914. szeptemberében azonban ismét elkezdték a munkálatokat, 1915 nyarára pedig befejeződtek azok. Az ünnepélyes megnyitó azonban elmaradt, mindenkit lekötött a háború. Az épületet épp ezért nem teljesen a gimnázium intézménye vette át: egy részét a katonai parancsnokság is igénybe vette, katonakórházat működtettek benne.

Bár az 1915-1916-os tanévet megfelelő körülmények között tudták kezdeni, a háborús események miatt az 1916-1917-es tanévet megszüntették, és az 1917-1918-as tanévkezdés is veszélybe került, azonban Szabó György főesperes közbenjárásának köszönhetően az oktatás újra elindult, egy év szünet után. A tanévnyitóról a következőt írták: „A megnyitást szerény körülmények között, de lelkes hangulatban e héten tartották meg.” Az intézmény tanárai és diákjai közül sokan kint voltak a fronton, ketten hősi halált is haltak. Bár könyvhiányban szenvedtek, a 147 beiratkozott diák rendes körülmények között tudta kezdeni a tanulást.

A közösség szolgálatában 

Elmondhatjuk a Gyergyó szerkesztőiről, újságíróiról, hogy mindig kiálltak a helyi ügyek mellett, fáradhatatlan munkával részletesen, bizonyos folyamatokban lépésről-lépésre, beszámoltak azokról a lépésekről, amelyeket Gyergyószentmiklós az urbanizációs folyamat során megtett, és amelyek nélkül ma a település nem lenne ott, ahol van. 

Az újságírók tevékenysége befolyásolta a helyiek aktuális beszédtémáit: habár a kórház, a vasút, a villanyvilágítás és a csatornázás ötlete már korábban, még az újság megszületése előtti időkben felvetődött, cikkeikben mindig arra tértek ki, ami a jelen pillanatban a legfontosabb volt, és amely folyamat akkor épp a leginkább tudott haladni. A kórház létrehozásának folyamata a lap indulásával egyidőben indult el, így arról nem tudtak írni sokat. A közművesítéssel nem tudtak foglalkozni, így már az erről szóló első cikkben is pesszimistán írtak róla és a forráshiányról is beszámoltak. Ezzel szemben a villanyvilágítás bevezetésének minden apró lépésről büszkén számoltak be, és az erről szóló párbeszédnek is több teret engedtek az újságban: részletesen cikkeztek az emberek gondolatairól, viselkedéséről, arról, hogy milyen társadalmi viselkedésmódot váltott ki a villanyvilágítás, milyen vélemények jártak a községben a projekttel kapcsolatosan, valamint a tudományos oldalát is részletesen bemutatták. 

A következő nagy lépés az urbanizációs folyamat során a vasút megérkezése volt: mivel ez esetben állami beruházásról beszélünk, nem helyi finanszírozásról, ezért nem tudtak róla annyira részletesen írni, mint a villanyvilágítás bevezetéséről, csak azt hangsúlyozták, ami hozzájuk is eljutott, vagy amit a saját szemükkel láttak, a település szélén folyó munkálatoknál. Már a lap első számaiban panaszkodnak a vasút hiányáról, miszerint ez megnehezíti az életüket. 

Végül a gimnázium létrehozásánál és megépítésénél a város két csoportra szakadt: a gimnázium támogatóira és a reáliskola támogatóira. A Gyergyó pedig megadta a teret nekik véleményük kibontakoztatására és az érveik felsorakoztatására. Az intézmény megalakulását követően pedig annak minden főbb eseményéről beszámoltak, legyen az évnyitó, évzáró vagy kirándulás. 

A Gyergyó a számára kitűzött célt mindvégig teljesítette, a lakosság mellett voltak, és csakis az olvasók érdekeit szolgálták, a helyiek számára kedvezőtlen fejleményeket szóvá tették.

Felhasznált könyvészet:

Batrin Krisztián: Pálinkafőző üst vagy villanyvilágítás? Gyergyószentmiklós urbanizációjának tükrözése a Gyergyó című hetilapban, BBTE PKKTK Újságírás szak, Kolozsvár, 2023
Garda Dezső: Gyergyó a történelmi idő vonzásában, 1992, Infopress Kiadó, Székelyudvarhely.
Garda Dezső: Gyergyószentmiklós története, II. kötet, Státus Kiadó, Csíkszereda, 2007
Gyergyó, 1901-1918.
Kercsó Attila: Nyomdák és hírlapok Gyergyószentmiklóson, Hargita Népe, VII. évfolyam, 234. szám, 1995. november 29.
Vofkori György: Gyergyószentmiklós, Polis Kiadó, Kolozsvár, 2004.