Sok egyéb mellett van egy olyan olvasata is a mögöttünk álló három hétvégés – egyelőre befejezetlen – romániai választásnak, ami szembemegy eddigi, nemcsak a politika világát érintő trendekkel. Az utóbbi időben különböző szintű, szerepű döntéshozók körében a közösségi média felületein, platformjain elhelyezett egybites bonyolultságú tartalmak gyártása lett a szinte egyedüli üdvözítő lehetőség a nyájas célközönség, a potenciális szavazópolgár elérésére. Ami, nincs miért tagadni, mennyiségi szempontból működőképes is lehet, ám ahhoz az eredményhez vezethet és vezetett – nem kevés manipulációval felvértezve – ami a november 24-i választás eredményével sokkolta a közvéleményt és a közvélemény formálóit egyaránt. Mintha egy újabb ártó szellem szabadult volna ki a palackból, radikálisan megváltoztatva ismereteinket a tájékozódás-tájékoztatás eddigi gyakorlatáról. A lebutított, rövid videók, a félanalfabéta kattintásvadász influenszerek szerepeltetése azok körében is a leghasználatosabb napjainkban, akik elképedve szembesültek a semmiből érkezett elnökjelölt látványos és sikeres, bár nem feltétlenül törvényes színrelépésével.

A minőségi, szerkesztett tartalmak, a szakmaiság visszaszorulása jeleként, a médiatudatos olvasóra fölösleges luxuskiadásként tekintő szemlélet következményeként szűnik meg Szatmár megye után Bihar megye egyetlen magyar nyelvű napilapja is, s marad lassan a teljes partiumi, bánsági térség ilyen periodikák nélkül. Ráadásul mindez a mi kisebbségi magyar közegünkben nem önmagában a sajtó ügye kellene legyen, hanem ezen túlmutatva ez anyanyelvhasználati kérdés, kulturális, társadalmi válságtünet. Tanácsos lenne a térképet ne csak szavazatokkal „kizöldíteni”, hanem az írott szó, a kimondott szó felelős használatával.

A szerk.