Az utolsó tandemezés a mostani. Az ötvenedik. Arról írunk, hogy mire jó a tandemezés a szerkesztőnek, és mire a rovatvezetőnek. Hova jutott el ez a kezdeményezés, mit hoztunk létre általa? Miért indult el egyáltalán? Miben mások ezek a szövegek, mint az interjúk? S egyáltalán, mi a haszna egy ilyen játéknak?
(Szűcs László)
Mindaz, amit a Tandem rovat kínált az olvasónak – tudománynépszerűsítés és közírás határterületén –, az pontosan illeszkedett azoknak a folyóiratoknak a koncepciójába, amelyek felületet biztosítottak e páros szövegek megjelenéséhez, különösen az Újvárad esetében. Egy hagyományos folyóirati lapstruktúrán belül olvasóbarát módon értelmezni, bemutatni egy adott szakterület, meghatározott tematika időszerű kérdéseit. Méghozzá egyszerre két alternatívát kínálva, ami nem feltétlenül jelentett vitát, eltérő nézetet, inkább egy más pályaíven haladva megérkezni ugyanoda, más szemszöget, szemléletet, s nyilván az eltérő tapasztalatok, közegek különbözőségét. Vagy éppen hasonlóságát, azonosságát.
Maga a sorozat illeszkedik abba a formálódó képbe, amit a kulturális újságírásról gondolunk, márpedig a zsurnalisztikának erre a szakterületére az utóbbi időben elég sok figyelem irányult, akár úgy fogalmazni sem túlzás, hogy bizonyos tekintetben felértékelődött. Akár azért is, mert a politikai újságírással szemben ezen a területen könnyebb találni olyan tényezőt, ami nem csak elválaszt, hanem inkább összeköt. Miért is ne értékelődne fel, amikor azt látjuk, hogy a romániai magyar nyilvánosságban ma több a kulturális folyóirat, mint a napilap. Nyilván e kétféle periodikát nehéz összevetni, ugyanakkor utóbbiak is fontos terepei (lehetnek) a kulturális újságírásnak. Ebben a helyzetben úgy gondolom, érdemes kitérni arra is, mit értünk pontosan e (gyűjtő)fogalom alatt. Alighanem több tartozik ide, mint a hasonló témájú művészi, közművelődési írott, hangzó, képi, mozgóképi tartalmak előállítása, valamint az ezekkel foglalkozó, jellemzően az átlagosnál bővebb szakismerettel rendelkező kollégák összessége.
Annak fényében, hogy az online és offline médiában, ideértve a közösségi oldalak tartalomáradatát, milyen mennyiségű silány anyag keletkezik nap mint nap, úgy gondolom, önmagában a nyelvi, műfaji szempontok alapján bármilyen minőségi médiatartalom eleve a kulturális (kulturált) újságírás része. A megközelítés részben műfaji természetű, hisz sajátos műfajai teszik egyedivé ezt a fajta médiamunkát, érdemes is tudatosan tervezni, hogy az adott kulturális vonatkozású témát milyen sajtóműfajt alkalmazva dolgozunk fel (hír, tudósítás, interjú, kritika stb.)
Az újságíró (kulturális újságíró) tudatosan vállalt szerepe alapján is érdemes foglalkoznunk ezzel a tárgykörrel, gondolok itt arra, nem mindegy, miképpen foglalunk állást az általunk képviselt médiumban az elitkultúra vs. populáris kultúra megítélésében, bírálatában, dilemmájában. Mondjuk, a Tandem esetében a nyelvhasználati, nyelvhelyességi, nyelvvédelmi jellegű közlemények jó példák erre az értékelvű szerepvállalásra.
Ugyancsak sajátos megközelítést érdemel a kulturális újságírás, mint az anyanyelvi kultúra része, mert ez kizárólag az adott közösség nyelvén képes működni, hatni. Csak így van értelme, létjoga. Politikai üzenetet célba juttatni, sportról informálni, gazdasági folyamatokról szólni hatékonyan, lehet a többségi nyelven is, ám a kulturális témájú médiatartalmak szinte kizárólag az adott nyelven szólva hitelesek. Ami nem jelenti azt, hogy a kisebbségi kulturális, művészi értékekről nem érdemes a többségi kultúrafogyasztók felé nyitni, hírt adni. Közvetve függ össze a fentiekkel, hogy miközben tapasztaljuk, mind fenyegetőbb kihívást jelent a sajtó számára a mesterséges intelligencia megjelenése olcsó médiamunkásként, ez a versenyhelyzet a kulturális újságírás számára, annak összetett műfajaiban, szubjektívebb jellegében, ma még kevésbé fenyegető. Aligha reális, hogy az AI (MI) nívós portréinterjút készítsen egy festőművésszel, avagy alapos műkritikát egy színházi előadásról. Bár, ki tudja…
Hangsúlyoznám, épp a kötetté összeállt Tandem példája igazolja, az adott téma többirányú, emberi megközelítése, párbeszédet folytató szerzőtársai érdekesebb, izgalmasabb szellemi élményt kínálnak ma még minden gépi megközelítésnél. Utóbbiak már lehetnek okosabbak, szellemesebbek aligha.
(Magyari Sára)
Öt éve, 2019 nyarán hívott fel Simon Jutka az akkori Várad folyóirattól, indítsunk egy rovatot náluk is. Elsőre legszívesebben nemet mondtam volna, mert úgy éreztem, túl sok helyre írok, túl sok mindennel foglalkozom. Kértem egy kis haladékot. Mikor jött a telefonhívás, kint voltam Nagybodófalván, a szülőfalumban. A beszélgetéskor éppen a Bega partjára bandukoltam. Kimentem a gáthoz. Gyermekkorom egyik kedvenc helyére. Sétáltam a parton, megmártóztam az augusztusi folyóban, fotóztam a szitakötőket. Ahogy táncoltak. Párban és csoportban. Volt két kék és sok zöld. A kékek kergetőztek. Felröppentek együtt, majd vissza a vízre. Sokat sírtam aznap. Nagyon sok minden fájt. Elmondhatatlanul. Ott a vízben eszembe jutottak Borika szavai: mint egy anyarepülő. Mely a magasba emel, s ott szabadon szállni hagy. Akkor döntöttem el, lesz rovat, de nem egyedül írom, hanem mindig egy párral. Ugyanaz a téma, ugyanazok a problematizáló kérdések. Nagyjából ugyanaz a terjedelem, de szabadon – a másiktól függetlenül írjuk. Jegyzet vagy esszé a műfaj. Lássuk, mi lesz! Megvolt az első három személy és a téma, még akkor, ott a Begában. Három téma, az három hónap. Az már sorozat.
A tandem szó jelentése többrétű: egymás mellé fogott ló, kétüléses bicikli, egymás melletti elrendezés; kettős. Ez utóbbi jelentésben lett a rovat címe: ketten írjuk. Legalább két nézőpontot érvényesítve. Kutatói, oktatói, de újságírói munkámban is fontosnak tartom a minél több szempontú megközelítési módok működtetését kutatások, eredményközlések terén is. Ezért gondoltam arra, legyen egy olyan rovat, amelyet ketten írunk. A témát vagy a hónap valamelyik jeles napjához kapcsoljuk (januárban a magyar kultúra napjához, februárban a házasság hete programhoz stb.), vagy valamilyen aktuális társadalmi probléma ihlet meg (beiskolázási problémák, nyelvhasználat stb.)
A rovat célja elsődlegesen a tudománynépszerűsítés közérthető formában, ugyanakkor fontosnak tartom összekötni a különböző régiókat, intézményeket, közösségeket, illetve a Partiumi Keresztény Egyetem akadémiai közösségének, kutatási területeinek, volt diákjaink az eredményeit bemutatni. Így a megmutatkozás egyik fontos lehetősége is volt ez a rovat.
Szintén a többszempontúság ihlette a címadást is: tandem, azaz kettős. Igaz, gyakran a tandembiciklizést kapcsolják sokan a szóhoz, de a lényeg a kettős munka, a kettős erőfeszítés, illetve a tandemrepülés és a repülőtáncosok metaforikussága is kódolt a címben. A repülés motívumában a felemelés, felemelkedés az irányadó, és az, hogy ilyenkor van egy úgynevezett anyarepülő, amely emeli, rögzíti a másikat, s majd fent, a magaslatokban engedi szabadjára. A repülőtáncosok működése talán a legdinamikusabb és leglégiesebb művészeti formákhoz tartozik, benne van a biztonság, az egymásrautaltság, az egymásra figyelés, a könnyedség, de a vezetés is. Így a cím egyszerre lesz témajelölő, hiszen jelzi, hogy ketten írjuk, és metaforikus is, előrevetíti a szándékot, a működési formát, talán a rovat stílusát is.
A Várad folyóiratban 16 alkalommal jelentkezett a rovat 2019 szeptembere és 2020 decembere között, havi rendszerességgel. Ez idő alatt tíz egyetemi oktató volt a szerzőtársam, öt a Partiumi Keresztény Egyetem munkatársa, a többi Temesváron, Csíkszeredában és Budapesten dolgozik. Volt diákjaink közül három hallgatót sikerült bevonnunk, akik vagy magyartanárként dolgoznak, vagy doktorálnak, de együtt írtunk színésszel, plébánossal, műfordítóval is.
Az Újváradban 34 Tandem jelent meg. Új elem a működésben, hogy évente hat nő és hat férfi szerzőt választottam, figyelve az egyenlő arányú nemi megoszlásra is. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert egyre többet beszélünk arról, hogy az észlelésben vagy a kommunikációs módban igen nagy eltérések mutatkoznak a két nemet illetően. Ezt az eltérést előnyként használhatjuk a tandemezéshez, hiszen a többszempontúságot hangsúlyozhatjuk vele.
Az új folyóiratban 21 kutatóval dolgoztam Temesvártól Szegedig, Nyíregyházától Egerig és Budapestig, Kolozsvártól Csíkszeredáig, Beregszásztól Eszéken át Komáromig stb. Az egyetemi oktatók mellett volt hallgatóink (3), református lelkészek (3), újságírók (4), rendezvényszervezők (2) és színész is tandemezett velem. Tematikáját tekintve változatosságra és aktualitásra törekedett, ugyanakkor fontos volt az is, hogy minél több olyan foglalkozású szerzőtárssal dolgozzunk, akik dominánsan az értelmiségi magatartást gyakorolják, nemcsak tudományművelők, hanem a helyi közösségek fontos mozgatói is.
2022 őszén útjára indítottuk az Élő Tandemet, mely kerekasztal-beszélgetésként működött egy-egy városban, ahol több szerzőtárs is él. Fontos eleme ennek a programnak, hogy valamilyen nagyobb kulturális rendezvény keretében jöjjön létre, például a Temesvári Magyar Napok egyik részrendezvénye volt az első ilyen találkozó. Egyrészt fontos a rovat és a folyóirat népszerűsítése egybekötve a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen működő magyar és tanárképző népszerűsítésével, a kollégák összefogása, közös gondolkodásra való ihletése, de ezek a nyilvános beszélgetések arra is használtak, hogy közelebb vigyük az átlagemberhez a tudományos gondolkodást. Valahogyan átláthatóbbá tegyük, merre is halad a világ mindamellett, hogy az interdiszciplináris kutatások, együttműködések fontosságát így hangsúlyozzuk.
A Tandem könnyed kis rovat nagy és nehéz témákról, mely ihletni szeretne, összekötni és összetartani. Mert fontos lenne közösen gondolkodni, majd közösen cselekedni. Valamint megmutatkozni: bátran és őszintén!
