A romániai népszámlálás múlt év végén közzétett előzetes adatai megerősítik, hogy arányaiban az országosnak közel a kétszerese a magyar népesség fogyása. A folyamat megállítására Veres Valér szociológus szerint a magyar anyanyelvű romák egy lényeges demográfiai erőforrást jelentenek. A kolozsvári BBTE dékánhelyettese szerint ez az erőforrás egyelőre kiaknázatlan, mert az erdélyi magyarság nem akarja integrálni romákat, el akarja magát szegregálni ettől a közösségtől. Cseke Péter Tamás interjúja Veres Valér szociológussal.
A népszámlálás előzetes eredményeinek (lásd keretes írásunkat) elemzése előtt egy módszertani problémára kérdeznék rá, ami megnehezíti az adatok értelmezését. A 2011-es népszámláláskor kevesebb mint 60 ezer lekérdezett személy nem nyilatkozott a nemzetiségéről, most viszont 1,5 millióra tehető a számuk. Honnan ez az óriási eltérés?
Tudni kell, hogy a 2011-es népszámláláskor volt egy olyan válaszalternatíva a kérdőívben a nemzetiségre, az anyanyelvre és a vallásra vonatkozó kérdésénél, hogy a válaszadó nem kíván nyilatkozni. A mostani kérdőívben ilyen válaszalternatíva nem volt, és meggyőződésem, hogy ennek a 1,5 millió személynek a nagy része nem szándékosan nem akart a nemzetiségéről nyilatkozni. Ha mondjuk ők csak százezerrel lennének többen, mint tíz évvel ezelőtt, akkor az eltérést lehetne úgy értelmezni, hogy növekedett azoknak a száma, akik nem akarnak válaszolni a nemzetiségi hovatartozásukra vonatkozó kérdésre. De olyan óriási az eltérés, hogy szerintem valamilyen technikai malőr történhetett az online lekérdezés során, és nagyon remélem, hogy nem a kérdezőbiztosok munkája során. Mert most már a kérdezőbiztosok sem egy papíralapú kérdőívvel keresték meg az embereket, hanem digitálisan rögzítették az adatokat. Ami a technikai malőrt illeti: több szociológus kollégámhoz hasonlóan úgy vélem, az online kérdőív platformja rosszul volt programozva, mert úgy is le lehetett zárni a kérdőívet, ha nem válaszoltál az összes kérdésre. A népszámlálást szabályozó törvény szerint is csak az összes kérdés megválaszolása után lehetett volna érvényesíteni a kérdőívet, de az online kérdőívet nem igazították ehhez az előíráshoz. Ráadásul a kérdőív kitöltése közben folyamatosan villogott a képernyőn a befejezés gomb, ami arra csábította a válaszadókat, hogy haladjanak tovább, akkor is, ha közben válaszolatlanul hagytak kérdéseket. Tény, hogy utólag a statisztikai intézet is elismerte: sok hiányosan megválaszolt kérdőív adatait rögzítették. Hogy pontosan hány esetben, az a népszámlálás végleges adatainak közlésekor derül ki.
Azt már tudni lehet, hogy a népszámlálás előzetes eredményei szerint Románia állandó lakossága 2021. december elsején 19,053 millió fő volt. Közülük 16,568 millió fő nyilatkozott a nemzetiségéről. Az utóbbiak közül pedig 6 százalék (1,002 millió személy) vallotta magát magyarnak. Ugyanakkor a 19,05 millió fős állandó népesség 4,8 százaléka, mintegy egymillió személy nem regisztrált, nekik azért nem ismert a nemzetiségük, mert adataikat a különböző nyilvántartásokból vették át. Így az első kérdésben említett 1,5 milliós népességgel együtt közel 2,5 millió személynek nem ismert a nemzetisége. Közülük hányan lehetnek magyarok?
Erről csak becsléseink vannak. Az enyém abból indult ki, hogy 2011-ben is volt 1,2 millió ember, akinek az adatait a különböző állami nyilvántartásokból vették át. Az akkori végleges adatok közlésekor ennek a népességnek a település szerinti eloszlása is ismertté vált. Ezek alapján én azt valószínűsítettem, hogy az ismeretlen nemzetiségű népességen belül 4,5 százalék körüli a magyarok aránya. Ezt az arányt alkalmazva a jelenlegi, közel 2,5 milliós ismeretlen nemzetiségű (és anyanyelvű) népességre, mintegy 111 822 magyar lehet közöttük. Ha ezt összeadjuk a magukat „hivatalosan” is magyar nemzetiségűnek nyilatkozók számával, akkor 2021. december elsején Romániában mintegy 1 113 973 magyar nemzetiségű személy élt. Azzal a megjegyzéssel, hogy ezek között vannak olyanok is, akik több mint egy éve külföldön élnek, de népszámláláskor azt nyilatkozták, hogy kevesebb mint egy éve élnek külföldön, és ezáltal beleszámítanak az ország állandó népességébe. Mindenesetre a becsült adatokat alapul véve a magyarok aránya a teljes állandó népességen belül 6 százalék alá került. Abszolút számokban 2011 és 2021 között a romániai magyarok lélekszáma mintegy 170 ezer fővel csökkent. A fogyás üteme ezek szerint a tíz év alatt több mint tíz százalékos volt.
A hivatalos adatok szerint a tíz év alatt az ország teljes állandó népessége 5,3 százalékkal csökkent. Ezek szerint a magyarok fogyásának üteme a románokénak a kétszerese volt?
Első ránézésre igen. Vagyis akkor, ha elfogadjuk, hogy Románia állandó népessége 19 millió fő. Csakhogy ez a szám egy nagyon optimista összesítés, ugyanis vannak olyan román állampolgárok, akiknek valóban sok közük van az országhoz, de egy részük nem feltétlenül él életvitelszerűen az országban. Azt nem tudjuk, hogy hányan vannak, de becslésem szerint akár 800 ezren is lehetnek. Ugyanakkor számolnunk kell azzal is, hogy nagyobb a visszatérő migráció a románok körében, mint az erdélyi magyarokében. Vagyis a kivándorolt románok a kivándorolt magyaroknál nagyobb arányban térnek haza. A korábban Magyarországra kitelepedett erdélyi magyarok körében például nagyon alacsony a visszatérők aránya. Ez a jelenség is árnyalja a képet. De az az állítás mindenképpen helytálló, hogy gyorsabb ütemű a magyar közösség fogyása a románnál.
És mi ennek az oka?
A fő ok a magyar népesség románokétól eltérő korszerkezete. Ez hosszú távon előrevetíthető és visszamenőleg is elég jól követhető, és keveset változik, nem okoz nagy bizonytalanságot. Már 2011-ben is láttuk, hogy lényegesen elöregedettebb az erdélyi magyarság a román népességnél. Akkor a nyugdíjas népesség aránya a kiskorúakhoz képest a románoknál nagyjából paritáson volt az össznépességben, a magyaroknál meg 150 idős személy jutott 100 gyermekre. Ez jelentős eltérés a román népességben mért arányhoz képest. Csak a részletes népszámlálási adatok közzétételekor tudjuk meg, hogy a magyarok esetében ez a mutató mennyit nőtt még a tíz év alatt, de elképzelhető, hogy mára már 155 idős személy jut 100 gyermekre. Amúgy jelenleg országosan 121 idős személy jut 100 kiskorúra, ami azt jelenti, hogy fokozódott a román népesség demográfiai elöregedése is, a korszerkezetük közelít a magyarokéhoz. Tehát mind a két népesség korstruktúrája kedvezőtlenül alakul. Ebben a magyarok számára az a jó hír, hogy az országos arányuk csökkenésének üteme lelassulhat, ami számít a nyelvhasználat és a politikai képviselet szempontjából. Vagyis a rosszban is van valami jó. Az elöregedés ugyanakkor azt jelenti, hogy néhány százalékkal kisebb a magyarság körében azoknak a száma, akik gyermeket vállalhatnak, mint az össznépességben. Így hiába nagyobb 10-15 százalékkal a természetes népmozgalmi adatok szerint a magyarok gyermekvállalási kedve, mint a románoké, ez az eltérés nem tudja kompenzálni a népesség elöregedését. Mivel a magyar népességben arányaiban több az idős személy, mint a románban, az elhalálozási arány is nagyobb. Ez a két tényező együtt vezet a magyarok negatív természetes szaporulatához. És ehhez még hozzá kell venni a szórványmagyarság nagy ütemű csökkenését, ahol az elöregedés mellett az identitásváltás, az asszimiláció is közrejátszik, mivel az etnikumon belüli házasságkötések egyre nehezebben megvalósíthatók, és nagyon magas az etnikailag vegyes házasságok aránya.
Mennyire járult hozzá a magyar népesség nagy ütemű fogyásához a kettős állampolgárság intézménye?
Valamilyen mértékben mindenképpen hozzájárult. Az kijelenthető például, hogy a kettős állampolgárság bevezetése után könnyebb az erdélyi magyar fiataloknak Magyarországon tanulni. Ők viszont csak egy szűk réteget jelentenek, az nem állítható, hogy munkaerőpiaci szempontból, az életszínvonal szempontjából lényeges vonzerőt gyakorolna jelenleg Magyarország az erdélyi magyarokra. A tanulni kívánó fiatalok egy részén kívül legfeljebb a humán tudományok területén dolgozók számára jelenthet vonzerőt például Budapest, mint a magyarság kulturális centruma. Ezeknek az embereknek a kivándorlását nem tudjuk megállítani, de ők is az erdélyi magyar népességnek csak egy szűk szegmensét jelentik, nincs jelentős hatásuk a népességfogyásra.
Vannak-e egyáltalán közpolitikai eszközök ennek a fogyásnak, ha nem is megállítására, de legalább a lelassítására?
Ehhez a korszerkezeten kellene változtatni, de ezt csak úgy lehet, ha mondjuk más országokból származó magyar bevándorlókkal bővül az erdélyi magyar népesség. De egy kisebbségi népességbe való bevándorlás elég furcsán hangzik, jellemzően ilyesmi nem fordul elő. Vannak kivételes helyzetek, ilyen a mostani is, amikor az ukrajnai háborús menekültek egy része Romániában marad, és növeli a romániai ukrán közösség létszámát. Hasonló helyzetet az erdélyi magyarok esetében nem lehet elképzelni. Van viszont egy lényeges demográfiai erőforrásunk, ők a magyar anyanyelvű romák. Akik már több mint egy évtizede lényeges arányban be vannak vonva a romániai magyar oktatási rendszerbe. Itt viszont sok teendő van a jövőben, mert azt tapasztalom, egyelőre a politikai szereplők, az RMDSZ sem veszi eléggé komolyan ezt a demográfiai erőforrást. Sokan értik már ugyan az RMDSZ vezetőségéből a problémát, elkezdtek ezzel foglalkozni, de egyelőre nagyon nagy az ellenállás. Nagyok az előítéletek, az erdélyi magyarság nem akarja integrálni a romákat, el akarja magát szegregálni ettől a közösségtől, így ez a demográfiai erőforrás kiaknázatlan marad. Ha pedig a romák folyamatosan elutasítást éreznek, félő, hogy egyes magyarok lakta vidékeken inkább román iskolába adják a gyerekeiket. Egyelőre ez a veszély nem áll fenn, mert eléggé ragaszkodnak a magyar anyanyelvű romák a magyar identitásukhoz. Ők elsősorban Szatmár és Maros megyében, Székelyföld különböző részein élnek. A magyarok lakta vidékeken vannak amúgy román anyanyelvű romák is, akiknek a gyermekei románul tanulnak az iskolában. A lényeg, hogy a magyar anyanyelvű romák integrációjával kiemelten kell foglalkozni. Ráadásul ez egy fiatal népesség és termékenyebb, mint a magyarság átlaga. Tehát perspektivikusan is többletet jelent. De sokkal jobban oda kellenek figyelni rájuk, mert sok szintű és formájú diszkrimináció éri őket a magyar iskolákban is, a társadalmi viszonyok tekintetében is.
Lát reményt a magyar anyanyelvű romák integrációjára?
Ha a közpolitikák arra irányulnak, hogy motiválják, serkentsék az integrációt, csökkentsék az előítéleteket, akkor az általában valamilyen szinten meg szokott látszani. Például az Egyesült Államokban évtizedekig erőforrásokat áldoztak arra, hogy a fehér többség és a fekete kisebbség közötti integráció szintjét javítsák. Nem volt könnyű folyamat. Amikor az amerikai döntéshozók kitaláltak erre egy bizonyos stratégiát, az emberek elkezdték kikerülni. Ez a jelenség Romániában is megnyilvánul. Például abban, hogy a szülők egy része elviszi abból az iskolából a gyerekét, ahol sok a roma. Ez tette az Egyesült Államokban is a fehér népesség is, de a döntéshozók átgondolták, átalakították kicsit a támogatás rendszert, a motivációk szintjét, és vannak eredmények. Nem azt állítom, hogy az amerikai színes bőrű lakosság esélyegyenlősége meg van oldva, mert még mindig vannak problémák. De azért azt se mondhatjuk, hogy nincsenek látványos eredmények, gondoljunk csak Barack Obama elnökké választására. Romániában a magas rangú politikai vezetők között találunk-e romát?
Visszatérve a népszámlálásra: a későbbi részletes adatok mennyiben árnyalhatják majd a képet?
Az utóbbi évtizedekben már több népszámlálást is elemeztem. A végleges adatok jelentettek már kismértékű és jelentős mértékű változásokat is. A 2011. évi népszámlálás esetében jelentős mértékű volt az eltérés az előzetes eredményekhez képest. A nemzetiségi adatoknál nem, de az össznépesség sok fontos adatának esetében igen. Tíz évvel ezelőtt abból adódtak ezek az eltérések, hogy hivatalos nyilvántartásokból emelték át az emberek egy részének az adatait. Ezt megtörtént most is, és ismét feltevődik a kérdés, hogy az átemelteknek mekkora hányada tartózkodik életvitelszerűen Romániában. Informális forrásokból azt is tudni lehet, hogy az online kérdőívet olyanok is kitöltötték, akik nem az országban élnek. Egyelőre a számukat megbecsülni nem tudjuk. A megyei, településsoros adatok segítik majd a pontosabb becsléseket.
KERET.
A népszámlálás előzetes eredményei
Romániában 1,002 millió személy vallotta magát magyar nemzetiségűnek népszámláláson, így a magyar kisebbség a lakosság 6 százalékát teszi ki azok körében, akik válaszoltak erre a kérdésre – közölte 2022 végén az Országos Statisztikai Intézet. A legutóbbi, 2011-es cenzuson 1 227 623 személy vallotta magát magyar nemzetiségűnek, vagyis tíz év alatt több mint 225 ezerrel csökkent a magyarok száma. Az előzetes adatok szerint Románia lakossága eléri a 19 053 800 főt, ebből 16 568 900 személy nyilatkozott a nemzetiségi hovatartozásáról. Közülük 89,3 százalék, 14,8 millió személy vallotta magát román nemzetiségűnek. A lakosság 1,1 millióval csökkent a legutóbbi népszámláláshoz képest. A magyar után a legnépesebb a roma kisebbség, amely 569 500 főt számlál, és a lakosság 3,4 százalékát teszi ki. Húszezer főnél nagyobb létszámú nemzetiség az ukrán (45 800 fő), a német (22 900) és a török (20 900). A lakosság 6,3 százaléka nevezte meg a magyart anyanyelveként. 91,6 százalék a román nyelvet használja első nyelvként a családban. A roma nyelvet 1,2 százalék beszéli, az ukránt 0,2 százalék. A felekezeti hovatartozásra vonatkozó kérdésre 16 millió 551 ezren válaszoltak: 85,3 százalékuk ortodox kereszténynek, 4,5 százaléka római katolikusnak, 3 százaléka reformátusnak vallotta magát. A magukat vallástalannak vagy ateistának vallók aránya 0,9 százalék volt.
Folytatódott a lakosság elöregedése, megnőtt a 65 év felettiek aránya: 121 idős személy jut 100 fiatalra, míg 2011-ben 101,8 idős jutott száz fiatalra. Így ez a mutató 20 százalékponttal romlott. Az egyetemet végzettek aránya a 2011-es adatokhoz képest 12,9 százalékról 16 százalékra nőtt, míg az alacsony képzettségűeké 50 százalékról 40 százalékra mérséklődött.
