Minimális az esélye annak Winkler Gyula szerint, hogy a Románia schengeni csatlakozását tavaly decemberben megvétózó Ausztria év végéig változtasson az álláspontján. Az RMDSZ európai parlamenti képviselője szerint a bécsi kormány belpolitikai megfontolásokból továbbra is össze fogja kapcsolni a schengeni térség bővítését az illegális migrációval, és „már annyira messze ment”, hogy ki sem tud lépni ebből a logikából. Cseke Péter Tamás interjúja.
Az uniós tagországok október elején megegyeztek a menekültügyi csomag utolsó eleméről is, így elkezdődhetnek az egyeztetések az Európai Parlamenttel az úgynevezett migrációs paktumról. Akadtak elemzők, akik szerint a paktum elfogadása választ adna Ausztria migrációval kapcsolatos félelmeire, így elhárul az akadály Románia schengeni csatlakozása elől. Klaus Iohannis államfő maga szkeptikusan nyilatkozott erről. Ön hogyan kommentálja ezt a fejleményt?
Ha a schengeni csatlakozásról beszélünk, az a helyes megközelítés, ha a szabályokból indulunk ki. A schengeni övezet szabályzatának pedig az égvilágon semmi köze nincs a migrációhoz. A kettő összekapcsolása olyan politikai gyakorlat, mint amilyet éveken keresztül Románia és Bulgária számára a lassan feledésbe merülő együttműködési és ellenőrzési mechanizmus jelentett. A Schengen-szabályzat nem tartalmaz politikai feltételeket. Nincs közvetlen köze például a korrupció elleni fellépéshez, egy ország jogállamiságának helyzetéhez vagy más politikai körülményhez. A Schengen-szabályzat technikai feltételeket szab a csatlakozásra váró államoknak: a határbiztonságot, a schengeni informatikai rendszer működtetését, a rendőri együttműködést. A politikai kritériumok ezekkel egy csomagban érkeznek, és ebben az Európai Unió tagállamait nem lehet megakadályozni. Románia 12 éve vár a csatlakozásra, de folyamatosan újabb és újabb politikai kritériumokat kellett teljesíteni, a csatlakozás ezért egy mozgó célpont azóta is. Előbb Franciaország, majd Finnország, később Hollandia, most pedig Ausztria gördít akadályokat az ország felvétele elé.
A kérdéshez visszatérve: szerintem túlzott az úgynevezett migrációs csomag elfogadásával kapcsolatos optimizmus, mert távol vagyunk még ettől. A tagállamok megőrizték a már 2015-ben megfogalmazott fenntartásaikat például a kötelező migrációs kvótákkal kapcsolatban. Emlékezetes, hogy 2015 szeptemberében az akkori első nagy migrációs hullámra való reakcióként a belügyminiszterek tanácsa úgy gondolta, ezt a hangsúlyosan politikai kérdést többségi szavazással lehet eldönteni az Európai Unió Tanácsában. Meg is történt ez a szavazás annak idején, és sem Románia, sem Magyarország nem támogatta a menekültek kötelező migrációs kvóták szerinti elosztását. Tehát nem működött a rendszer, és ennek az oka ma is fennáll: azok az illegális bevándorlók, akik gazdasági okok miatt érkeztek az Európai Unióba, nem kívánnak sem Romániában, sem Magyarországon, sem Bulgáriában letelepedni, a célpontjuk Nyugat- és Észak-Európa. Így hát óriási eredmény lenne, hogy ha a migrációs paktumot még húsvét előtt sikerülne elfogadni. Áprilisig tart a munka az Európai Parlamentben, májusban már EP-választási kampányban lesz hivatalosan is mindenki. Belpolitikai magyarázata van annak, hogy Ausztria összekapcsolja a Schengen működését az illegális migrációval. Ez elfogadhatatlan, de azt látjuk, sem az Európai Parlament, sem az Európai Bizottság nem tud megbirkózni ezzel a helyzettel. Ma már az is látszik, hogy Karl Nehammer kancellár és az amúgy az RMDSZ-szel és a Nemzeti Liberális Párttal egy pártcsaládban lévő Osztrák Néppárt nem tud belpolitikai előnyt szerezni ebből az egész történetből. Csakhogy ma már annyira messze mentek, hogy ki sem tudnak lépni ebből a logikából. Ezért Schengen működését továbbra is össze fogják kapcsolni az illegális migrációval.
Ausztria fő érve a román és a bolgár csatlakozás vétójakor az volt, hogy nincs értelme bővíteni a jelenlegi formájában a schengeni térséget, mert a rendszer maga nem működik. És úgy tűnik, ebben Bécsnek igaza van, hiszen sorra jelentik be tagállamok, hogy egyoldalúan ellenőrzéseket vezetnek be a határaikon az illegális migráció miatt. Ennek ellenére is megalapozatlan Ausztria kritikája?
Ausztria kritikája sok szempont miatt megalapozatlan. Elsősorban durva túlzás az, hogy nem működik a schengeni rendszer. A schengeni rendszer, köszöni szépen, viszonylag jól van. Volt már rosszabbul is. Valóban Szlovákia, Lengyelország, Ausztria ideiglenesen határellenőrzéseket vezetett be, de ezek kis mértékben érintik a turizmust, a személyek mozgását, sokkal inkább az áruforgalmat. Azt is túlzás állítani, hogy a közép-európai vagy közép-kelet-európai helyzet miatt Schengen nem működik.
Másfelől a tények makacs dolgok. Megjelent október elején az Európai Unió külső határvédelmi szervezete, a Frontex 2022-es kimutatása. Az adatok szerint hét migrációs útvonal létezik, többek között a görögországi, a horvátországi és a szerbiai. Ezek közül a Horvátországon keresztül vezető migrációs útvonalon érkezett 2022-ben az EU-ba a legtöbb illegális bevándorló, több mint 150 ezer személy. A legkevesebb migráns Románián keresztül jutott az EU-ba, alig 150 személy. A 150 és a 150 ezer között azért nagyon jelentős különbség van. Ezek a számok cáfolják azokat az adatokat, amelyekre az osztrák kancellár hivatkozott tavaly decemberben, amikor Ausztria megvétózta Románia csatlakozását. E számok ismeretében cinizmus volt Ausztria részéről támogatni annak a Horvátországnak a csatlakozását, amelyen keresztül a legnagyobb számú illegális migráns került be az Európai Unióba. Ráadásul azzal az érvvel, hogy Horvátországban szoktak nyaralni az osztrák állampolgárok. Bécsnek ezt a hozzáállását legfeljebb nyomdafestéket nem tűrő szavakkal lehetne minősíteni.
Románia diplomáciai offenzívát indított Ausztria ellen. Marcel Ciolacu kormányfő szeptemberben bejelentette, Bukarest el fogja lehetetleníteni az osztrák hadsereg együttműködését a NATO-val, néhány nappal korábban pedig a schengeni csatlakozást az OMV fekete-tengeri földgázprojektjének ügyével is összekötötte. Lehet hatása ezeknek a lépéseknek?
Ezek a lépések benne lehetnek egy kormány eszköztárában. Lehet ilyeneket alkalmazni, a kérdés az, hogy nem saját magunk alatt fűrészeljük-e el az ágat, ha gazdasági háborúba keveredünk Ausztriával. Ezzel egyrészt nem oldjuk meg a problémát, másrészt kérdéses, hogy ki veszít többet, Románia vagy Ausztria egy gazdasági háborúskodással. Induljunk ki ismét a szabályokból. A schengeni övezet egy nemzetközi egyezmény alapján jött létre, a nemzetközi egyezmények és a külpolitika irányítása pedig a román alkotmány szerint nem a kormány, hanem az államfő hatáskörébe tartoznak. Tehát, ha valakinek meg kellett volna oldani ezt a kérdést az elmúlt években, az Klaus Iohannis volt. Az ő számlájára lehet írni ezt a sikertelenséget. Nyilván, nem volt könnyű az elmúlt nyolc-kilenc év, amióta Klaus Iohannis Románia elnöke, egymást követték a válságok, a 2015-ös migrációs válságtól a világjárványon át az ukrajnai háborúig. De ez nem változtat a tényen, hogy kinek kellett volna megoldani ezt a kérdést. És még egy észrevétel a Marcel Ciolacu-féle gazdasági háborúskodásról: ennek hátterében populista indokok állnak. A kormánypártok felmérik a közvéleményt, látják az osztrák gazdasági érdekeltségeket szapuló bejegyzéseket a közösségi oldalakon. Ezek az indulatok megalapozottak, de nem biztos, hogy külpolitikai cselekvéssé kellene változniuk. Nem azt mondom, hogy nem kell cselekedni, vagy nem lehetne akár be is perelni Ausztriát. Ennek a lehetséges pernek a legközérthetőbben megfogalmazható indoka az Európai Unió Bírósága előtt az lenne, hogy a schengeni csatlakozás nemcsak jog, hanem kötelezettség is. Románia és Bulgária a többi tagállamhoz hasonlóan vállalta az uniós csatlakozási szerződés szövegében, hogy a schengeni övezet tagjai lesznek. Nem vagyok jogász, de erre föl lehete építeni a pert, amelynek lehetnek gazdasági és környezetvédelmi indokai is.
A miniszterelnök be is jelentette, hogy Románia az Európai Unió Bíróságához fordul, ha Ausztria kitart a vétó mellett. Ezek szerint nem elképzelhetetlen, hogy akár kedvező ítélet szülessen egy esetleges perben?
A probléma az, hogy az Európai Unió Bíróságán akár évekig is elhúzódnak a perek. Jövőre EP-választások lesznek, amikor biztos nem fog döntés születni az EU-ban a schengeni övezet bővítéséről. Így Románia egyetlen esélye a rövid időn belüli csatlakozásra, ha a belügyminiszterek tanácsának decemberi ülésén pozitív döntés születik ebben az ügyben. Ez az esély pedig halovány.
Beszélgettem nemrég egy külpolitikai elemzővel, aki szerint Románia számára az idei év jelenti az utolsó esélyt a schengeni csatlakozásra, mert az EP-választások után a belső határellenőrzés nélküli térséget is érintő strukturális reformok körüli vita fog előtérbe kerülni az EU-ban. Ezt hogyan látja?
Az elemző állítása az Európai Unió jövőjéről szóló, tavaly lezárult konferenciának azzal a konklúziójával hozható összefüggésbe, hogy meg kell reformálni a lisszaboni szerződést, vagyis hozzá kell nyúlni az EU alapszerződéseihez. Nyilván, ha erre sor kerül, a schengeni övezet működése is változhat. Én szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatban. Nem hinném, hogy az EP-választások után az Európai Unió olyan helyzetben lesz, hogy nekiálljon a szerződés módosításának. Attól függetlenül, hogy az állampolgárok megfogalmazták az elégedetlenségüket az EU működésével kapcsolatban, és ez az elégedetlenség nem csak Nyugat-, hanem Észak- és Kelet-Európában is megjelenik. Én úgy gondolom, az Európai Unió elégtelen működése a mai politikai vezetésének összetételével, az igen baloldali és igen zöld elhelyezkedésével kapcsolatos, és nem feltétlenül azzal, hogy mit írnak elő az alapszerződései. Ez olyan, mint amikor Romániában a politikai osztály reformját különféle átláthatósági és kampányszabályokkal, lusztrációval és egyebekkel próbálják megoldani. Tehát újabb törvényeket, újabb és újabb szabályokat próbálnak alkotni a politikai osztály megváltoztatására. Ez pedig nem fog megtörténni, mert a politikai osztály akkor változik meg, ha a pártok belső reformokat hajtanak végre. Tehát nem az alapszerződés reformjára van szükség, hanem politikai reformra. Ez pedig az állampolgárok kezében van jövő júniusban.
Visszatérve az időablak idei bezáródására: van-e esély arra, hogy a schengeni bővítését amúgy támogató Spanyolország az EU Tanácsának soros elnökeként még ebben az évben, legkésőbb decemberben napirendre tűzze a bolgár és a román csatlakozást?
Erre azért nem tudok válaszolni, mert nincs birtokomban az összes információ. Nem tudom, hogy Klaus Iohannis kivel mit tárgyal, ha egyáltalán tárgyal. Nem ismerem a kulisszák mögötti történéseket. Azt viszont meg kell érteni, hogy a diplomáciai, az államközi tárgyalások nem rivaldafényben zajlanak. A közvélemény ingerküszöbe igen alacsonyra csökkent az elmúlt időszakban, szeretne mindenről tájékozódni. Hát ez nem lehetséges. A diszkrét tárgyalások a velejárói a diplomáciai folyamatoknak. Nem lehet mindent nyilvánosságra hozni. Ha minden nyilvánossá válik, megszűnik a létjogosultsága a diplomáciának, az államközi kapcsolatoknak, akkor megoldunk mindent a közösségi médián keresztül. Gondolom, mindenki érti, hogy ez lehetetlen. Tehát azt nem tudom jelen pillanatban megítélni, hogy érdeke-e Romániának napirendre tűzetni a döntést decemberben, mert nem tudhatom azt, hogy milyen fejlemények történtek a háttérben. Ám ha a nyilatkozatokat nézem, nem történt semmi új. Azt látom, hogy az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen az évértékelő beszédében sürgette Románia és Bulgária schengeni csatlakozását. Beszéde reggel 10-kor hangzott el Strasbourgban, szeptember 13-án, ha jól emlékszem. Három órával később Bécsben megszületett a válasz, szó sincs róla, semmiféle csatlakozás nem lesz. Ezért is úgy vélem: minimális jelen pillanatban annak az esélye, hogy a román és a bolgár csatlakozás a belügyminiszterek tanácsa decemberi ülésének napirendjén szerepeljen.
Mennyire bonyolítja Románia helyzetét, hogy Bulgáriával „egy csomagban” szerepel a schengeni várólistán?
Nem hiszem, hogy a két ország szétválasztásának stratégiája eredményre vezetne. Egy körülményre gondolok, ami indokolhatná a szétválasztást, de ez is csak részben, az ukrajnai háborús helyzet. Ukrajna újjáépítésének kemény gazdasági vonatkozásai vannak. Önmagában az ukrán gabona kivitele is könnyebbé válna, ha Románia Schengenben lenne. Persze Bulgárián keresztül is lehet biztosítani az ukrán gabona tranzitját, de ez mégiscsak egy Romániával kapcsolatos történet. Ukrajna újjáépítése pedig már a szomszédos államokkal, részben Romániával, Lengyelországgal, Magyarországgal kapcsolatos történet. A rekonstrukció logisztikai feltételeit biztosítani kell, ami óriási üzlet. Nyilvánvaló, ebből az üzleti lehetőségből Románia sokkal jobban profitálhatna, ha a schengeni övezet része lenne. Alapvetően a kormány felelőssége lesz olyan gazdasági körülmények biztosítása, olyan törvénykezési háttér megalkotása, amely meggyőzhetné az ukrajnai rekonstrukciós folyamatban részt vevő gazdasági és kormányzati szereplőket, hogy Romániát logisztikai központnak képzeljék el ebben a folyamatban.
