Ünneplés helyett egymásnak rontottak a hazai politikusok, miután március elején kiderült, hogy Románia javára dőlt el a verespataki ciántechnológiás bányaprojekt meghiúsítása miatti kártérítési per. Az ellenzék feljelentette az ügyészségen a kormány több tagját, mert az ítélethirdetés előtti borúlátó nyilatkozataik megduplázták az aranykitermelést tervező kanadai cég részvényeinek árfolyamát.
A verespataki aranykitermelés fordulatokban gazdag ügyét szinte a beruházás negyedszázada történt bejelentésének első percétől átitatta a politika Romániában, még pártok is alakultak a ciántechnológiás bányászatot ellenző környezetvédő civil mozgalmakból. Politikai döntés volt a bányaprojektnek zöld utat adó törvénytervezet kidolgozása, majd – a közvélemény nyomására – a parlamenti leszavazása, illetve a térség sikeres felterjesztése az UNESCO-világörökségi listájára. Így voltaképp nem meglepetés, különösen választási évben, hogy az ügy lezárása is átpolitizálódott. Ám még hazai viszonylatban is meglehetősen bizarr módon: a Románia számára rendkívül kedvező utolsó fordulatot a pártok közötti egymásra mutogatások és sárdobálások előzték meg, majd ügyészségi feljelentések követték. Magyarán: szinte a teljes politikai osztály ünneprontó módon viselkedett.
Pedig volt mit ünnepelni március 9-én, amikor megérkezett a hír, hogy Románia megnyerte a verespataki ciántechnológiás bányaprojekt meghiúsítása miatti kártérítési pert, mert ez azt jelentette, hogy a román államnak egyetlen centet sem kell fizetnie a hoppon maradt beruházónak. A kártérítési eljárást a Gabriel Resources kanadai vállalat, a Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) fő részvényese 2015-ben indította el a Világbankhoz tartozó Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központjánál (ICSID), arra hivatkozva, hogy több milliárd dolláros veszteséget szenvedett, amiért a román hatóságok – miután 1997-ben bányászati célú koncesszióba adták a területet – a környezetvédők tüntetéseinek hatására végül mégsem tették lehetővé a külszíni ciántechnológiás aranybánya megnyitását a Fehér megyei községben.
Borúlátó nyilatkozatok az ítélethirdetés előtt
Ünneplésre annál is inkább volt ok március 9-én, mert az egész ország borúlátóan várta az ítélethirdetést. Az évek óta zajló kártérítési per kimenetelével kapcsolatos hazai aggodalmakat Marcel Ciolacu február elején tett borúlátó megszólalása indította el. A szociáldemokrata kormányfő, liberális elődei felelősségét hangoztatva, akkor meglehetősen pesszimistán nyilatkozott Románia esélyeiről, hozzátéve: miniszterelnökként megszokta már, hogy „neki nyújtják be a számlát a mások által elkövetett ostobaságokért”. Az ítélethirdetés közeledtével Ciolacu azt is felvetette, hogy a román állam számára kedvezőtlen döntés esetén népszavazást kellene kiírni a verespataki aranykitermelés elkezdéséről.
A kormányfő a Románia győzelmét hírül adó március 9-i Facebook-bejegyzésében is Dacian Cioloș és Ludovic Orban korábbi miniszterelnököket támadta, akiknek a kormányzása idején Románia elindította, illetve újraindította az ókori aranybányászatáról híres erdélyi Verespatak világörökségi helyszínné nyilvánításának folyamatát, megakadályozandó a külszíni bányászat megkezdését, a település és környéke lerombolását. „Romániáért harcoltunk, mert igazságtalan lett volna, hogy az ország valamennyi alkalmazottját és nyugdíjasát büntessék egyes románellenesek gazemberségeiért. A románoknak nem kell szenvedniük olyan miniszterelnökök döntései miatt, akik előbbre helyezték önös érdekeiket az ország érdekeinél” – fogalmazott Ciolacu, köszönetet mondva az ország képviseletét ellátó jogászcsapatnak.
A kormányfőhöz hasonlóan borúlátó nyilatkozatai voltak a liberális pénzügyminiszternek is. Marcel Boloș több ízben beszélt arról az román állam érdekeit védő ügyvédektől kapott információkra hivatkozva, hogy Romániát óriási összegű kártérítésre is kötelezheti a Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja, amit legfeljebb részletekben tudna kifizetni, lehetséges megoldásként pedig a bányanyitás engedélyezésének lehetőségét is felvetette. A tárcavezető közvetlenül az ítélethirdetés előtt azt sem tartotta kizártnak, hogy Romániát akár 6,7 milliárd dollárt kifizetésére kötelezik, amiért olyan aranylelőhelyet adott koncesszióba, amelyet aztán nem engedett kitermelni. Az ítélethirdetés után Boloș bevallotta: meglepte, hogy éppen a kártérítést követelő kanadai vállalatot kötelezte a nemzetközi választottbíróság egy „jelképes” – néhány millió dolláros – kártérítés megfizetésére a perköltségért.
Az első borúlátó nyilatkozatok és a március 9-ig ítélethirdetés közötti időszakban történt még valami, ami a hazai gazdasági sajtó figyelmét nem kerülte el. A beruházó Gabriel Resources vállalat részvényeinek az árfolyama megduplázódott – a január végi 0,45 kanadai dollárról 0,87 dollárra emelkedett – a torontói tőzsdén. Így közvetlenül az ítélethirdetés előtti, pénteki napon a cég piaci értéke elérte a 901,3 millió kanadai dollárt. Az ítélethirdetés utáni hétvégét követő hétfői torontói tőzsdenyitáskor a pénteki 0,87-ről 0,05 dollárra zuhant a Gabriel Resources-részvények ára. A román sajtó egy része már március 9-e előtt egy hónappal szokatlannak nevezte, hogy kormányzati tisztviselők – miután kezdetben kiszivárogtatták az információt a médiának – az ítélethirdetés előtt a per várható elvesztéséről és egy magáncégnek fizetendő több milliárd dolláros kártérítésről beszéljenek. Március 9. után pedig már arról cikkezett a sajtó: a Gabriel Resources úgy nyert a torontói tőzsdén, hogy nem tett semmit, csak kihasználta a román politikusok nyilatkozatait.
Felmerült a tőzsdei manipuláció gyanúja
Az ítélethirdetés utáni napokban az ellenzék feljelentette az ügyészségen Marcel Ciolacut. Cătalin Drulă, a Mentsétek meg Románia Szövetség (USR) elnöke a korrupcióellenes ügyészségtől (DNA), a pénzügyi felügyelettől (ASF) és a – tisztségviselők vagyonosodását vizsgáló – feddhetetlenségi ügynökségtől (ANI) kérte az esetleges tőzsdei manipuláció, hivatali visszaélés, hűtlen kezelés és csalás kivizsgálását. Dacian Cioloș volt miniszterelnök, EP-képviselő, a REPER párt elnöke a legfelsőbb ügyészségnél tett feljelentést a miniszerelnök ellen. Mindkét politikus arra hivatkozott, hogy a Gabriel Resources részvényeinek az árfolyama megduplázódott a torontói tőzsdén a miniszterelnök borúlátó nyilatkozatai nyomán. Szerintük Marcel Ciolacu megszegte miniszterelnöki esküjét és a piac befolyásolása céljából vagy szűklátókörű politikai számításból súlyos károkat okozott az országnak, aláásta esélyeit, azt sugallva, hogy Románia elismeri az ellene felhozott alaptalan vádakat.
Megszólaltak az ügyben közvetlenül érintett RMDSZ-es politikusok is. Tánczos Barna volt környezetvédelmi miniszter érthetetlenek nevezte a kormány tagjainak az ítélethirdetés előtti borúlátó kijelentéseit. „Ha Marcel Boloş nem sugallta volna egy hónapon át, hogy elvesztettnek tekintik a pert, ma mindenki Románia látványos győzelméről beszélne” – mondta Tánczos az állami hírügynökségének. Korodi Attila, ugyancsak korábbi környezetvédelmi miniszter pedig azt mondta a Transtelexnek: ezek a borúlátó nyilatkozatok azt mutatták, már nincsenek kormányközelben a verespataki témában jártas szakértők, és nem tudták azt sugallni a kormánypárti politikusoknak, hogy fogják vissza magukat, mert túllihegik a témát. A tőzsdei manipuláció vádját a csíkszeredai polgármester nem kívánta kommentálni, de azt megjegyezte: már 2014-ben beszélt arról a nyilvánosság előtt, hogy a kanadai cég sokszor minden lehetőséget kihasznál a részvényei tőzsdei árfolyamának növelésére.
A román állam érdekeit a kártérítési perben Crenguța Leaua ügyvéd és csapata képviselte. Leaua március 9. után több interjút is adott a sajtónak, de az ügyvédi titoktartásra hivatkozva nem kívánt válaszolni arra a kérdésre, hogy az ítélethirdetés előtt adott-e ki információkat a kormány tagjainak. Azt viszont megerősítette, hogy a kártérítési eljárás végkimenetele kétesélyes volt. „Csak annyit mondhatok: tekintettel az ügy összetettségére és a külföldi befektető érveinek sokaságára, de különösen a nagyon jelentős kártérítési összegre, természetes magatartás maximális felelősséggel kezelni és komolyan venni a per elveszítésének lehetőségét is” – jelentette ki az ügyvédnő.
Nemzetközi szerződések megszegésére hivatkoztak a kanadaiak
A kormány sajtóosztálya még az ítélethirdetés előtt közölte: a nemzetközi választottbírósághoz benyújtott keresetükben a kanadaiak azzal vádolták a román államot, hogy megsértette a 2009-ben ratifikált román-kanadai és az 1995-ben ratifikált román-brit beruházásvédelmi megállapodást a verespataki bányaprojekt meghiúsításával. A két vállalat 6,7 milliárd dollár kártérítést követelt emiatt Bukaresttől.
A kanadaiak a perben arra hivatkoztak, hogy a kormány 2010-ben helytelen módon felvette a Verespatakra tervezett aranykitermelés helyszínének egy részét a történelmi műemlékek listájára, a környezetvédelmi minisztérium kilenc éven keresztül (2006-2015 között) nem adott ki ajánlást a bányaprojekt környezeti hatásvizsgálatáról, majd 2013-ban a parlament elutasította az aranykitermelést lehetővé tevő törvénytervezetet. Emellett azzal érveltek, hogy a kormány kezdeményezésére Verespatakot 2021-ben felvették az UNESCO világörökségi listájára, ami jogilag lehetetlenné tette a bányaprojekt megvalósítását – részletezte az Agerpres-nek adott válaszában a kormány sajtóosztálya.
Az eljárás során Románia jogi képviselői elutasították a felperesek nemzetközi megállapodások megsértésére vonatkozó állításait. Érveik szerint a befektetők a felelősek a bányaprojekt meghiúsulásáért, mert nem szerezték meg a törvényekben előírt engedélyeket a verespataki bányászathoz szükséges létesítmények megépítéséhez és magához a kitermeléshez, illetve nem nyerték el a beruházásban érintett helyi közösség támogatását sem. Ugyanakkor a román állam ügyvédei szerint Verespatak felvétele a világörökségi listára nem érinti a befektetőknek azt a jogát, hogy a bányaprojekt megvalósításához szükséges engedélyekért folyamodjanak.
A washingtoni választottbíróság cikkünk megírásáig nem közölte az ítélete indoklását. A kanadai vállalat mindenesetre fellebbezhet, de csak öt okra hivatkozva: a választottbíróság megalakításának jogszerűtlensége; a bíróság „nyilvánvaló” hatalmi visszaélése; a bíróság valamely tagjának megvesztegetése; az eljárási szabályok súlyos megsértése; indoklások hiánya. A gyakorlatban ritkán sikeres a fellebbezés Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központjánál.
