Feltettem a kérdést ismerőseimnek a Facebookon, hogy használjuk-e még napjainkban a ,,kétség sem fér hozzá” kifejezést. Gyerekkorom vidéki környezetében sokszor hallottam szerződéskötés idején, ahol annyit jelentett, hogy ,,megegyeztünk”. Amikor két férfi megegyezett valamiben egy adásvétellel kapcsolatban, nem volt szükség szerződéskötésre, elég volt az adott szó és a kézfogás. A barátaim válaszai között (érdekesnek találtam a közös barátok statisztikáját is – a legtöbb közös ismerősöm Al. Cistelecannal van) olyanok szerepeltek, mint a magától értetődik, több szót vagy kommentárt nem érdemel, és az adott szó tiszteletben tartása.
Az értelmezések közül nekem a leginkább az tetszik, hogy biztosítjuk a másikat, a dolgok úgy fognak történni, ahogy megegyeztünk. De hogy is van ez Romániában? Nézzük csak fentről lefelé haladva. Ciolacu, Ciucă és Kelemen urak egy éve abban egyeztek meg, hogy két évre, az újabb választásokig, kormánykoalíciót hozzanak létre, minisztériumokkal, más intézményekkel és az egész országot átfogó hivatalokkal, hogy aztán egy év után egymás között cseréljenek miniszterelnököt és minisztereket. Megírtak és aláírtak egy nyilatkozatot, ami az egészet szentesítette. Biztos meg is locsolták valami buzăui szenteltvízzel. Miután letelt az év, ahelyett, hogy a megegyezés szerint úgy váltottak volna, mintha csak helyet cserélnének a padban, elkezdtek egyezkedni. És addig húzták-vonták így, míg át nem lökték Kelemen urat a kormányzás kerítésén. Nem hiszem, hogy a hétköznapjaink példaival kellene élnem… a mesterek, a főnökök, a helyi ügyintézők. A szó, akár a víz, beszivárog a repedéseken, hármat bukfencezik és léggyé vagy vadállattá változik. Jön és rombol. Mindannyiunknak romlott már el valamink az autóban, otthon – egy gép, vagy lehet, maga a ház, a család… Elég, mondjuk egy csapágy kisebb kopása. Ahogy fokozódik a kopás, egyre nagyobb lesz a csapágy játéka, ami a többi alkatrészt is érinteni fogja. Hogy minél ,,kerekebb” legyen a fordulat, a keréknek és a tengelynek tökéletesen illeszkednie kell, hogy ne engedjenek teret a játéknak. Ellenkező esetben az egész gépezet működése meghibásodik, végül bekrepál.
Meglátogattam a lányomat, Mirunát, Londonban. Néhány nappal tovább maradtam a tervezettnél, és a hazautazásig szükségem volt még két tablettára. Szkeptikusan mentem be az egyik gyógyszertárba, és az eladónak elmondtam, hogy miért jöttem. Szárazon válaszolta, hogy csak vényre adhat. Miruna meghúzta a kabátujjam, hogy ne erőltessem a dolgot, azonban a gyógyszerésznő közben megoldást kínált arra az esetre, ha tényleg abszolút szükségem van a tablettákra. Mit mond el ez a látszólag jelentéktelen történet? Létezik egy szabály, mi több, egy jogszabály. Ha ma kiadsz egy gyógyszert recept nélkül, holnap vagy egy-két hét múlva hozzászoksz, hogy ne tartsd be a törvényt, a kollégáid követik a példádat és a szabály semmissé válik. Csakhogy a szabályok akkor is érvényesek, ha a megszegésük kellemetlen következményekkel jár, vagy betartódnak egy olyan kultúrában, ahol betartják a törvényt és a szabályokat. Végül is mindannyian tudjuk, hogy másképp nem megy és nem keresünk kifogásokat. Tudjuk, hogy ez nem alku tárgya, ehhez nem fér kétség, nem lehetséges könyörgés útján, sem szubjektív érveléssel megoldani. Emiatt gondolom azt, hogy bizonyos államok jobban működnek a többinél, mert náluk van valami, amit a mi országunkban kevéssé vesznek figyelembe, mivel nálunk az alkudozás és a kivételezés kormányoz. Vajon nem pontosan ez a korrupció meghatározása, az alkudozás a hatóságokkal? Amikor minden megoldható egyezkedéssel, amikor bármilyen szerződést semmibe lehet venni, amikor az adott szó nem a becsületesség biztosítéka, akkor hatóság sem létezik. Megteszünk bármit, amiről úgy hallottuk, hogy meg lehet tenni a törvények határvonalán, vagy azt túllépve.
A korrupciónak megvannak a saját, a bürokrácia iskolájában kinevelt ügynökei, akik majd útba igazítanak. A korrupció kéz a kézben jár a kivételezéssel, és együtt olyan társadalmi kategóriákat hoznak létre, amiknek közük sincs a demokráciához. Ennek eredményeként az ország nem úgy működik, ahogy kellene, a fordulat nem ,,kerek”, az utak (a szó szoros és átvitt értelmében) nem egyenesek és tele vannak gödrökkel, nem ugyanazok a jogok illetnek meg mindenkit, és mi sem vagyunk egyenlőek a törvény előtt. Mivel kínlódik most Románia Parlamentje? A speciális dolgokkal, azaz törvényekkel, nyugdíjakkal…
A szabály betartása érték. Egész életünkre kiterjed, az otthonira, a társadalmira, a politikára, a környezetre. Ez a kapcsolattartás értéke.
Fordította: Kemenes Henriette
